Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

Miután mind a Schember-, mind a Fairbanks-cég elsősorban a nagy mérőképességű hídmérlegek gyártásával foglalkozott, a Schember C. és Fiai monopolhelyzete a magyar piacon veszélybe került. A Fairbanks által eladásra kínált mérlegek tartósabbak voltak a Schember-termékeknél és árban is felvették a versenyt a magyarországi mérlegek áraival. Öt évvel az első után újabb erőpróbára került sor a két cég között: 1886 szeptemberében az Osztrák-Magyar Fairbanks Részvénytársaság igazgatója szabadalomsértéssel vádolta meg a Schember C. és Fiait. /36/ John Block szerint ugyanis a Fairbanks kizárólagos jogot nyert a mozdonnyal járatható vasúti hídmérleg gyártására. A Schember C. és Fiai azonban az ő beleegyezése és tudta nélkül a m. kir. Államvasutak ferencvárosi pályaudvarán ilyen típusú mérleget állított fel. John Block nem kevesebbet követelt, mint azt, hogy a kérdéses mérleget a területileg illetékes elöljáróság foglalja le és a szabadalomsértés kivizsgálására bizottságot küldjenek ki. A szakértői vizsgálat után - amelynek eredménye felől nem volt kétsége - a hídmérleg készítésére szolgáló eszközök elkobzását, megsemmisítését és 1000 ft pénzbírság kiszabását kérte. A vádra az adott lehetőséget, hogy Magyarországon tisztázatlan volt a találmányok törvényes védelme. A Schember G. és Fiai ausztriai vállalata ilyen - vagy ehhez hasonló - típusú mérlegekre, mint láttuk, jóval (majd' húsz évvel) a Fairbanks magyarországi megjelenése előtt már kapott megrendelést. Az elrendelt műszaki vizsgálat azonban megállapította a szabadalomsértést, azaz Schemberék a mérleg szerkezetét lemásolták, bár egyes faelemeit kovácsoltvas elemekkel helyettesítették. /37/ A műszaki vizsgálat eredményével ellentétben pénzbírsággal mégsem a "jogsértőt", hanem a Fairbanks-társaságot sújtották, mégpedig 5000 forinttal. Az eljárást azzal indokolták, hogy a vád miatt a Schember C. és Fiai az üzleti életben jelentős hitelrontást szenved el. A döntés egyik felet sem elégítette ki. Schemberék az elmarasztaló határozat és a mérleg lefoglalása ellen tiltakoztak, a Fairbanks pedig a pénzbüntetés miatt és azért, mert a vitatott mérleg előállítására szolgáló eszközöket nem semmisítették meg. A vetélytárs pénzbüntetésével a Schember C. és Fiai mélyen egyetértett: "Egy országban, hol (..*.) a szabadalombirtokos mellett semmi védelem nem dacol, hogy szabadalma új és jogos, védeni kell a megtámadottakat a forgalom szabadsága érdekéből és ez csakis magas biztosítékok által érhető el." /38/ (A bírság összege kb. megegyezett a szóban forgó és a per tárgyát képező mérleg árával és felállításának költségeivel.) Az évekig elhúzódó perben a döntő szót - döntés nélkül - végül is a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter mondotta ki: a Fairbanksszabadalom magyarországi érvényességét elismerte, de ennek ellenére mégsem marasztalta el a Schember C. és Fiait. /39/ A Schember C. és Fiai csak a századforduló után, 1902-ben kapta vissza zár alá helyezett mérlegét. /40/ Az 5000 forintos biztosíték további sorsáról azonban nem szólnak a források. A fővárosi tanács megrendelései nem csak mérlegek vásárlására szóltak. Az egységes méter- és súlyrendszer bevezetése szükségessé tette az ún. mértékhitelesítési hivatalok felállítását. /41/ Itt őrizték a hiteles mérőesz-