Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

A magyarországi műhely szerény méretei szembetűnőek a bécsi anyavállalatéhoz képest, technikai színvonala is jóval alacsonyabb: a Hungária úti gyártelep gőzgépével szemben Bécsben egy 120 lóerős működött. A bécsi kovácsműhely 11 kemencéje arra utal, hogy ott nem csak összeszerelték a mérlegeket, hanem alkatrészeket is gyártottak. A szükséges nyersanyag és késztermék szállítását az iparvágányon keresztül bonyolították. Ugyanekkor a budapesti műhely gőzfűrészével csak fából készült tartozékokat állítottak elő, s iparvágány hiányában a szállítást is a hagyományos módon, azaz állati erővel oldották meg. /23/ A Hungária úti üzem termelésének beindítása Károly-Ágost időszakára esett. Albert kiválásával 1909-ig ő és Neuberg Gyula budapesti /2V gépgyáros társtulajdonosai a közkereseti társaságnak, majd Neuberg kilépése után, egyéni cégként jegyzi a vállalatot az év végéig. Ekkor két korábbi cégvezetőjét, Lajos fiát és Schürf Jakab bécsi lakost fogadta társul. Az így ismét társas céggé (és családi vállalkozássá) alakult Schember C. és Fiai Mérleggyár budapesti fiókjának 1910-től Perfler Tivadar a vezetője - az alapító Schember Konrád veje. Schember Kornél, Károly-Ágost másik fia 1915-ben lett társtulajdonosa a cégnek. /25/ A Schember C.és Fiai magyarországi letelepedésének pillanatától fogva harcolt a hazai piacért, az állami megrendelésekért. Ebben a harcban nem az egyes mérlegkészítő kisiparosok jelentették az igazi versenytársat, hanem egy amerikai cég: az Osztrák-Magyar Fairbanks Részvénytársaság. A Fairbanks cég Magyarországra telepedése Harc a piacért A hazai mérleggyárak legjelentősebb vásárlói közé tartozott a gabonaés a malomipar; az iparvállalatok és a szénbányák mellett a legnagyobb állami megrendelőnek a MÁV számított, ugyanakkor fontos vásárlónak bizonyult a főváros is. Az ország terménykereskedelmének lebonyolításában betöltött központi szerepét az 1878 és 1881 között felépített Közraktárak és az Elevátor (gabonasiló) is erősítette. Az építkezésre és a Közraktárak felszerelésére felügyelő Közraktárépítési Bizottmány /26/ javaslata alapján összesen 12 darab mérlegre volt szükség a Közraktárak működtetéséhez. A fővárosi tanács ezért árajánlatokat kért a mérlegkészítő gyáraktól és műhelyektől. A beérkező ajánlatok elbírálása, a tárgyalások lebonyolítása, majd a tanács döntése után a megrendelés a Közraktárépítési Bizottmány hatáskörébe tartozott. 1881. ápr.2-án tárgyalták a Fairbanks és Társa amerikai cég ajánlatát. Miután a cég vállalta a főváros feltételeinek teljesítését, a tanács a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériummal egyetértésben a Fairbanks-típusú mérlegek mellett döntött. A Bizottmány javaslata alapján két-két háromszáz mázsás vasúti és száz mázsás közúti, valamint az áruk ki- és berakodásához négy darab harmincmázsás vasúti hídmérleget rendeltek. Bár ez utóbbiból