Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

helyzetét: az agrártermékek feldolgozásával foglalkozó iparágak indultak e— rőteljes fejlődésnek. A termés mennyisége az időjárás függvénye is volt, ami pl. a mérleggyártásban kihatott a mérlegek értékesítésére. Befolyásolta a piac alakulását, mert a keresletet jelentős részben a mezőgazdasággal foglalkozók vásárlóereje határozta meg. A mezőgazdaságnak a nyerstermények és élőállatok szállításához a nagy mérŐkepességű ún.hídmérlegekre (vasúti-, szekér- és marhamérlegek) /6/ volt szüksége, s ezek iránt konjunktúra idején különösen megnövekedett a kereslet. Ugyanakkor egy átmeneti válság - pl. rossz időjárás, alacsony termés - leállásra kényszeríthette az iparágat, amelynek egyéb termékei - a finomabb arany-, pénz-, gyógyfűszer-, gyógyszertári-, kémiai és személyi mérlegek - iránti csekély keresletet elsősorban importból elégítették ki. /II Az egységes súly- és mértékrendszer bevezetése, a közlekedés fejlődése, különösen a vasúthálózat lendületes kiépülése lehetővé tette az addig csak kisipari keretek között folyó mérlegkészítés továbbfejlődését. Megfelelő mennyiség"' hazai tőke azonban nem állt az iparág rendelkezésére /8/, s ez okból képtelen volt a technikai-technológiai újítások és eredmények alkalmazására. A magyar ipari mérleggyártás - számos más iparághoz hasonlóan külföldi, elsősorban osztrák tőkebefektetéssel jött létre. 1884— ben még csak tizenhat önálló mérlegkészítő kisiparos dolgozott országszerte, 1890-ben már hatvannégy. A millennium évében egy-egy mérlegkészítő gyár üzemelt Újpesten, Pozsonyban és Kecskeméten, Budapesten pedig három /9/: a Schember C. és Fiai Mérleggyár, az Osztrák-Magyar Fairbanks Részvénytársaság és a Fuchs G. Első Magyar Tizedes és Százados Hídmérleggyár. A Schember C. és Fiai Mérleggyár Ausztriában A magyarországi nagyüzemi mérleggyártás meghonosítója az 1811-ben, a Kassel (Németország) melletti Helsában született Schember Konrád volt. /10/ Gépszerelőnek tanult, s 1838-tól a Ferdinánd császárról elnevezett - félig állami kezelésben lévő - Északi Vasút (k.k. Privilegierte Kaiser FerdinandsNordbahn) szerelőműhelyében dolgozott. (Ennél a vasútnál állították üzembe az első ausztriai gőzmozdonyokat.) Schember Konrád itt nemcsak a mozdonyok felépítését, működését tanulta meg, hanem mozdonyvezetői képesítést is nyert. Képessége és szorgalma révén hamarosan művezető, majd főművezető lett. Az Északi Vasútnál eltöltött idő, az itt szerzett tudás és tapasztalat birtokában 1850-ben saját műhelyt nyitott. Első próbálkozását - ma már kideríthetetlen okokból - nem kísérte szerencse. Schember Konrád azonban felismerte, hogy a szállítás súlypontja a vízi- és közutakról a vasútra helyeződik át: két évvel később, 1852-ben alapított vállalkozása sikerét - egyéni képességein túl - az ausztriai vasúthálózat kiépülése is segítette. Első műhelyét mindössze 50 négyzetméternyi területen nyitotta meg, itt három (később hat) munkást foglalkoztatott, egy gépet és egy kovácsműhelyt állí-