Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

Takáts Rózsa: A hajómalomtól a gőzmalomig. Adatok Blum János budai molnár működéséhez (1834-1879)

Blum János, a háztulajdonos A pest-budai bérháztulajdon jelentős eleme volt a tőkefelhalmozásnak és -tartalékolásnak. Gyors megtérülése, biztos jövedelmezősége révén a polgári vagyonban egyenrangúvá vált a gyártulajdon, a részvény és a tehetős kereskedőüzlet értékével. /142/ A gyorsan növekvő városban a lakbérjövedelmek rohamosan emelkedtek, így kockázat és vállalkozó szellem hiányában is stabil életszínvonalat biztosítottak a birtokosnak, ugyanakkor biztosítékként is szerepelhettek bármely nagyobb, induló vállalkozásban. /143/ Blum lakókörnyezetében, a Vízivárosban főként iparosok és kereskedők laktak, s nem kis számban volt köztük tehetős birtokos is. Ilyen környezetben és viszonyok között szinte természetes volt, hogy Blum is - malmai korszerűsítése mellett - lakóházak vásárlásába és felújításába fektette tőkéje megmaradó részét. (Esetleges kölcsönügyleteire vonatkozó adatot nem találtunk. Építési beruházásait lásd a IV. táblán!) S mint mindenhez, ehhez is pénz kellett, így továbbra is hitelek felvételével tudta előteremteni beruházásaihoz az anyagi fedezetet. (A lipótvárosi három ingatlanra betáblázott hiteleket lásd a II/B.táblán!) Ezen összegek túlnyomó részét 1857-ben, tehát válságos időszakban vette fel, így - egyéb forrás hiányában - csak találgathatjuk: a termelés bővítésére (szinten tartására?) fordította őket, vagy inkább építkezései finanszírozására szolgáltak. Ingatlanai talán nem voltak jelenősek a nagykereskedők, gyárosok és házbirtokból élők tulajdonaihoz viszonyítva, de ilyen számban és nagyságban már lehetőséget nyújtottak a tőkefelhalmozáshoz is: lipótvárosi telke pl. oly nagy méretű volt, hogy 1875-ben nem kevesebb, mint húsz házhelyre való felosztását kérte, amit a tanács - a Váci út szabályozása érdekében kért, s Blum által megtagadott ingyenes telekátengedés miatt - nem engedélyezett. /144/ A házbirtokokkal persze felújítási gondok is jártak. 1857 márciusában kérte például, hogy a Víziváros 529.sz. ház bal oldalszárnyán lévő istállóból és lisztraktárból lakóházat (2 szoba+kabinet+konyha) alakíthasson. A terveket júl.5-én hagyták jóvá, s húsz nappal később már a lakhatási engedélyt is kiállítottak. Ugyanezen időszakban magát a lakóházat életveszélyessé nyilvánították, mert a mennyezet hiányos és beázott, a padláson lévő vízkádak a vizet áteresztették, s a tapasztás is megsüllyedt. A városi rendőrbiztosság bejelentését jún.3-án Varásdy Lipót főmérnök is igazolta. /145/ 1868 elején megvásárolta a vízivárosi Fő u.38.sz. házat. Az átírásért a városi Házipénztár kórházi illeték címén a vételár 1%-át követelte rajta, amit csak ismételt felszólításra fizetett be. /146/ Áprilisban bejelentette, hogy át akarja alakítani az épületet, amit a Budai Szépítő és Építő Bizottmány csak azzal a feltétellel engedélyezett, ha az erkélytartókat és a lépcsőházat kőből készítteti, s az építkezés során általában szilárd és tűzálló anyagokat használ. /147/ Két évvel később, 1870.aug. és nov. között e ház udvari szárnyában alakíttatott ki egy két szoba-konyhás önálló lakást. /148/ 1868-ban Blum telekspekulációs üzletbe is belefogott. A Grassalko-