Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)
Dr.Halasi László: Adalékok a Budapesti Áru- és Értéktőzsde történetéhez (1854-1949).
lentős része is, melyet az állam az ipari és kereskedelmi vállalatok rendelkezésére bocsátott különféle beszerzésekre s a munkabérek fizetésére. A lap aug.18-i száma beszámolt például arról, hogy letartóztatták az Északmagyarországi Kőszénbánya Rt. igazgatóját, aki az államtól máj.28-án egymillió pengő ipari hitelt vett fel s abból 450 000 P-t azonnal átadott kosztkamatra az egyik bankháznak. Az arany és a valuták áremelkedése természetszerűleg továbbgyűrűzve kifejtette hatását a fogyasztási cikkek piacán is. "Ma már ott tartunk - olvashattuk a Szabad Nép idézett cikkében -, hogy a textilgyárak dollárban szállítják az eladott fonalakat és az árat a mindenkori valuta-feketepiaci árfolyamok szerint kell drágábban megfizetni. így drágítják a dolgozók ruházati cikkeit. Lassan az úgynevezett rendes kereskedelem is rátér a valutaszámításra és így gyűrűzik tovább a Nádor-utcai aljas zsibvásár szelleme az egész gazdasági életben." /39/ A korabeli szövegek természetesen tükrözik az osztályharc kiélezettségének légkörét, amely gyakran erős kifejezésekre késztette a dolgozók - s mindenekelőtt a munkásosztály - képviselőit, ami teljesen érthető is, ha figyelembe vesszük a munkásosztálynak és a különböző rendű és rangú spekuláns elemeknek az újjáépítéssel kapcsolatos magatartásában fennálló gyökeres különbséget. Az idézett megállapításokból azonban nem következik, hogy az inflációt a spekuláció tevékenységéből lehetne levezetni, ha az inflációs folyamat felgyorsulásában ennek el nem hanyagolható szerepet is kell tulajdonítanunk. A spekuláció szellemi központjának viszont a tőzsdét kell tekintenünk, hiszen itt foglaltak helyet az újjáépítést nem túlságosan forszírozó ipari és banktőke, a drágulás megfékezéséért nem túl energikusan harcoló kereskedelmi tőke vezető képviselői, s a tőzsdéről kiáramló szellem kétségkívül befolyást gyakorolt a tőzsdén kívül álló tőkés elemekre is. Egy hét múlva a lap beszámolt arról, hogy a Magyar Kommunista Párt állásfoglalása nyomán a Pénzintézeti Központ megkezdte az ipari hitelben részesített vállalatok ellenőrzését s ennek nyomán riadalom, fejvesztettség támadt a spekuláció berkeiben. A spekulációban résztvevő ipari tőkések kétségbeesett gyorsasággal mondták fel a kosztkamatra kiadott kölcsöneiket, hogy a vállalati revízió ne találjon náluk pénzhiányt, ez viszont gyors valutaeladásokat idézett elő, s ennek nyomán a valuták árfolyama jelentősen csökkent: a dolláré 1370, a fonté 3050, a Napóleoné 16 800 P-re. Aug.22-én a rendőrség is razziát tartott a Nádor trtcában, s közel ötszáz feketézőt kísértek be a toloncházba. Nyomukban az utca megtelt eldobott aktatáskákkal, széttépett bankjegyekkel. A Szabad Nép 1945.aug.25-i száma "Internáltak 300 pesti valutázó ingyenélőt" címmel számolt be a razzia eredményéről. Eszerint 4000 dollár, 250 font, körülbelül 25 millió P értékű aranypénz, ehhez hasonló értékű ékszer, másfélmillió cseh korona, kétmillió dinár, stb. került lefoglalásra. Ilyen körülmények között egyáltalán nem alakult kedvezően az értéktőzsde megnyitásának ügye. A problémára a tőzsde miniszteri biztosa már az 1945.aug.7-i közgyűlésen is felhívta a figyelmet: "...a tőzsdei magánforgalomban az idegenvalutapiacon káros és aggasztó jelenségeknek vagyunk szemtanúi... - mondotta, majd hozzátette: - Mindaddig, míg a tőzsde gazdasági vonatkozásában nem lesz rendbontó törekvések eszköze, élvezni fogja a kereskedelmi miniszter úr jóindulatú támogatását. Az a tény, hogy a kommunista miniszter engem, kommunista munkatársát delegálta a tőzsdéhez, bizonyítéka annak, hogy a magánkezdeményezést és a tőke szolgálatait a mostani demokrati-