Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
A Bona–Bucchia Társaság története - A társaság budai működése és felszámolása
46 A hagyatéki eljárás forrásainak legnagyobb értéke, hogy adataikból megismerjük egy jelentős tőkével rendelkező és hosszú ideig működő hódoltsági kereskedelmi vállalkozás üzleti és személyi hálózatát. Természetesen a vizsgált dokumentum csupán egyetlen (igaz, több egymásra rakódott idősíkot magába rejtő) időpontot mutat be: kikkel volt kereskedőnk aktív viszonyban a halálakor. Másrészt pedig nyilván nem szerepelnek azok az adósok és hitelezők, akiktől vagy akiknek nem történt kifizetés a likvidáció során. Ilyenek többen is lehettek: a temesvári pasa és a modavai bég adósságáról csak a budai pasa parancslevelének említéséből értesülünk, és Iszák zsidó követelését is csupán a Zamagna üldöztetéseivel kapcsolatos költségeknél említik. Vagyis a számadáskönyv semmi esetre sem pótolja az elveszett üzleti könyveket, amelyek folyamatában mutatnák be a kereskedő tevékenységét és kapcsolati hálóját, és amelyekből a teljes, nemcsak a behajtott vagy kifizetett hitelösszegeket is megismerhetnénk. Mindenekelőtt érdemes alaposabban megvizsgálnunk Bucchia hitelezőinek és adósainak népes táborát. Már első pillantásra is szembetűnik: mindkét csoportban túlnyomó többségben vannak jelen a hódoltsági oszmán apparátus és katonaság tagjai. A mintegy 20 hitelezőből két kévéi keresztény és egy zsidó mellett mindenki ebbe a csoportba tartozik; az adósok között 35 muszlim szerepel, mellettük találunk két fehérvári zsidót, illetve egyetlen magyar kalmárt. Mindez elsősorban azt a máshonnan is ismert tényt erősíti: az oszmán tisztviselők és katonák igen jelentős csoportja kereskedéssel egészítette ki jövedelmeit. Elég fellapoznunk a budai mukátaa pénztári naplóit vagy a sokat emlegetett belgrádi okmánytár köteteit, hogy kisebb-nagyobb tételben üzletelő oszmán tisztek és hivatalnokok tömegeire bukkanjunk. Az 1570-es évek elején a vámnaplók alapján Pest-Buda kereskedelmi forgalmának 60%-át a muszlim kereskedők bonyolították141 A raguzai kereskedelmi szervezetben a muszlimok elsősorban a helyi forgalomból részesedtek, főleg ők terítették a Raguzából importált árukat, illetve kölcsöneikkel vagy a raguzaiak boltjaiban elhelyezett termékeikkel élénkítették a város és környéke piacát.142 143 Az általuk forgalmazott árukról a Zamagna által a tulajdonosaiknak visszaadott letétek alapján szerezhetünk némi fogalmat: karasia, posztó- és bársonyszövetek, különböző ruhadarabok (köpeny, kaftán, ing, bunda, dolmány, süveg, papucs, csizmabélés), lószerszámok, ékszerek, kések és egy handzsár szerepel a visszaszolgáltatott tárgyak között. A letétek jegyzékében szereplő 18 személy is hozza a fenti arányokat: a magyar Mihály deákon, a kévéi Jovánon, Benő szűcsön és két zsidón kívül a többiek mind muszlimok.14j A raguzai kereskedők és oszmán üzletfeleik kapcsolata természetesen nem volt problémamentes, hiszen ez utóbbiak a raguzaiak minden kiváltsága ellenére hatalmi pozícióik miatt könnyebben találtak kibúvót fizetési kötelezettségeik alól, ugyanakkor hatékonyabban szereztek érvényt követeléseiknek. Ennek tuda141 Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon. Budapest, 1970. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 9.) 119-120. p. 142 A muszlim kereskedők közül a kutatók inkább a nagyobb tételben üzletelő és a külkereskedelmi forgalomban érdekelt réteg iránt érdeklődtek: Toma Popovic: Trgovci muslimani u balkanskoj spoljnoj trgovini u XVI veku. In: Istorijski éasopis 33. (1986) 57-82. p. 143 Dok. III. 26/52.
