Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 2. (Budapest, 2009)
Dokumentumok - III. A társaság működésével és felszámolásával kapcsolatos dokumentumok
241 sem küldte Budáról a pénzt, csak ígérte, ezzel számára nemcsak nagy kárt, hanem anyagi és erkölcsi romlást is okozott. A hitelezőik látva, hogy Buccina régóta nem küld pénzt, börtönnel és ítélettel fenyegették meg Bonát, el akarták adni mindkettőjük ingatlanait. Erre Bona mindkettőjük ingatlanait, illetve saját aranyát és ezüstjét elzálogosítva kamatmentes hiteleket vett fel a rokonaitól, hogy a hitelezőiket kielégítse. Luca Zamagnától 1400 dukátot, Luciano Cabogától pedig 1800 dukátot vett kölcsön jelzálogra, amelyből Stefano és Marino Zamagnának és Girolamo Bonéinak fizette vissza a tartozásait, hogy a börtönt és javainak eladáséit elkerülje. Sógorának, Luca Zamagnának 1150 dukáttal tartoznak a kölcsönök hátralékáért és a hat darab szederjes hatvanas posztóért, amelyet Bucchiának küldött Búdéira eladni, illetve az említett 1400 dukáttal, azaz összesen 2550 dukáttal. Luciano Cabogánakafenti 1800 dukáttal, Stefano és Marino Zamagnának 200 dukáttal, továbbél 200 dukéitnyi vámmal. A raguzai adósságuk tehát összesen 4750 aranydukát. Ezen felül tartoznak még a Serafino Caboga örökösétől és a Stefano Zamagnától hitelbe felvett és Belgrádba, Marco di Giovannihoz, Luca di Pólóhoz és társaihoz küldött posztók és selymek utáni vámtételekkel. Bucchia küldje tehát a pénzt a tartozások kiegyenlítésére, amit mindig ígért, de hosszéi évek óta elmulasztott. Ez nem nemesemberhez, hanem gyilkoshoz méltó viselkedés. Sorgo vegye rá, hogy mielőbb küldje a pénzt a szokásos úton: Marco és Luca közvetítésével Belgrádon keresztül, hogy megszabadulhassanak részben raguzai adósságaiktól, részben pedig firenzei és anconai tartozásaiktól. Anconában Girolamo Cabogának és unokaöccsének, Marino Cabogának, Firenzében pedig Strozzinak tartoznak a Raguzába küldött több láda atlasz és réteges bársony hátralékáért; Marino Cabogának 1300 aranyscudóval, Strozzinak pedig 4300 aranyscudóval, amint az a Sorgónak átadott firenzei számlákon van, hogy azokat mutassa meg Budán Bucchiának. Az adósság a kamattal együtt eléri a 6000 raguzai dukátot, csak bajosan lehet kiegyenlíteni 7000 tallérral. Az átutalással is veszítenek, hiszen Velencében az árfolyamok [...], miként az a címzett előtt ismeretes. Az adósságok egyedül Bona nevén vannak. A kezesei Girolamo és Marino Caboga, akik látva a Bucchia által évek alatt felhalmozott adósság növekedését, Bucchiára is terhelni akarták az összeget, hogy így ne hajtsák be rajtuk az adósságokat Firenzében és Anconában, és időt nyerjenek, amíg Bucchia Budáról megküldi a teljes összeget. Azt akarták, hogy Bona Raguzában a közjegyzőségen készíttessen egy okiratot, amelyben Girolamo Cabogát Bucchia képviselőjeként terheljék 6000 aranyscudóval. A selyemszöveteket [áruhitelként] Firenzében Marsilio Albizi révén vette fel Bona és a két Caboga 18 hónapra, Raguzába küldték Bonának, aki továbbküldte Bucchiának Budára eladás céljából, de Bucchia pénzt sohasem küldött. Bona látta, hogy Cabogáéknak igaza van, ezért megtette, amit kértek, és kiállíttatott a raguzai közjegyzőségen egy kötelezvényt 6000 aranyscudóról a tartozások kiegyenlítéséig. Közölje ezt Bucchiával és mutassa meg neki a Strozzi-féle hiteles firenzei váltókat. Most egyedül Cabogáéknak tartoznak, mert ők kifizették Alessandro Strozzi/, a három éve elhunyt Marsilio Albizzi örökö
