A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

üzése után pedig nem kevesen maradhattak még életben. így csak az 1501-től belépett és 1529-ben már nem szereplő mestereket vettem figyelembe. Ezek esetében 11 fős át­lagjött ki. 208 Most megkíséreltem valamennyi 1500 és 1529 közt céhtag mestert figye­lembe venni, ezzel 12,7-es átlag jött ki. Bár statisztikai szempontból nem szabályos, ha a korábbi okleveleket, így az 1481. május 2-i céhlevelet, amely a két céhmestert nevezi meg, és II. Ulászlónak a mészárosok számára 1494. december 2-án kiállított oklevelé­ben említett öt személyt figyelembe vesszük, mégis ad számunkra valami további tám­pontot. Az 1481-ben céhmester Czoff János 1500-ban még céhtag volt. Társának, Rupprecht Miklósnak, aki 1494-ben is céhmester volt, akkor csak özvegye gyakorolta a mesterséget, a többi, Schaur Tamás, Tibolt Wolfgang, Rupprecht Vid és Kilián 1500-ban még mészárszékkel rendelkeztek. Czoff, Schaur, Tibolt, Rupprecht Vid és Kilián 1500 után kimutatható céhtagsági idejéhez a korábbi éveket hozzáadva változik a mesterek működési idejéről megállapított átlag, mégpedig 13,3 évre. A többit nem is­merve, és tekintetbe véve, hogy a két oklevélben említettek akkor már a céh vezetői közé tartoztak, tehát jóval régebben léphettek be, talán nem tévedünk, ha egy férfi céh­tagságát átlag legalább 16 évig tartónak vesszük. A céh mintául szolgált más városok céhei számára is. Már Iványi Béla felfigyelt arra, hogy a budai tanács 1497-ben a debreceni szabó céh kérésére kiadja a fővárosi szabó céh céhszabályzatát, majd 1512-ben Kocsi László debreceni bíró és az ottani mészárosok kérésére a budai céhét. 209 Valóban Debrecen civitas bírája, Kocsi László, valamint Csiplő Péter, Koppan István és Pósa János ottani mészárosmesterek, a városi mészárosok céhe, vagyis testvérülete, amihez hozzájárult Debrecen földesurának, Szapolyai János erdélyi vajdának a kérése is, kívánságára adta ki a budai tanács a helyi német mészárosok céhprivilégiuma másolatát. Az 148l-esről van szó, a feltűnő azon­ban, hogy a keltét nem adja meg, és a szöveget új cikkellyel bővítve írta át. Ez - ahogy erről már fent szó volt - a céh vezetőség érdekeit, anyagi hasznát növelte, és ilyenfor­mán a céhfejlődés későbbi szakaszára voltjellemző. Láttuk azt is, hogy 1509 táján ne­hézségek mutathatók ki a céhben, talán a bővítés ekkor keletkezett. Furcsa azonban, hogy a bővített céhprivilégium eredetijét nem őrizte meg a testület. 210 Még egy utolsó kérdés marad: honnan egészült ki a céh. Nyilvánvaló, már a céh­szabályokra tekintettel is, hogy elsősorban belülről, a mesterek fiaiból, vejeikből, öz­vegyeik új férjeiből. A két utolsót nehéz megfogni. Az viszont tény, hogy egyes mészáros családokból többen, olykor egymást követő generációkban működtek a céh­ben. Ide sorolhatjuk az Áldat, Hacker, Hertauf, Reichel, Rupprecht, Schus és Tibolt 208 KUBINYI: Budapest története i. m. [mint 69. j.] 120. p. 209 IVÁNYI BÉLA: Debrecen és a budai jog. Debrecen, 1924. (A Debreceni Tisza István Tudományos Tár­saság I. Osztályának Kiadványai. I. köt. 7. sz.) 17-18. p. Vö. még: BLAZOVICH LÁSZLÓ: A Budai Jog­könyv és a magyarországi jogkönyvek. In: Urbs (mint 25. j.) 1 (2006) 82. p. 210 Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégiumi Nagykönyvtár. R764/1. Buda város 1512. janu­ár 31-i oklevele. Ugyanott R 764/2 és R 764/5 alatt található több erdélyi fejedelem átírása is. Az ok­levél helyét Blazovich László professzor volt szíves kikeresni, másolatát pedig Kenyeres István barátom és a BFL szerezte meg. Közlését lásd Függelék 1. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom