A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
TANULMÁNYOK - Németh János: A budai mészároscéh céhkönyvének és okleveleinek nyelve
ferde vonalból áll. A hosszú s mellett megjelenik a duplahasú, hátára támaszkodó s (ún. Brezel-s). A p leírásakor először a szárat húzza meg az írnok, a betű hasát tollfelemelés után illeszti a szárra. A 15 r , 16' foliók bejegyzéseit D kéz írja (16 r utolsó két sorát újból C kéz). O kétféle r-t használ: az x-alakút és a v-alakút. A p-t tollfelemelés nélkül írja, így a betűszár alsó vége enyhén hurkolttá válik. 1 A C írnoktól származó bejegyzések egy sor olyan nyelvi jellemzőt tartalmaznak, melyek korabeli német nyelvű szövegekben nem fordulnak elő (még Magyarországról származókban sem). Hangsúlytalan szótagban két szóban nem a német gyakorlatnak megfelelő magánhangzójelet használ, s az általános (Schwa-jellel írt) Haker helyett Hakari (29 r ), a magyar Cherbokor (10 előfordu\ás)/Chenvokor (1) névben pedig a magyar gyakorlatnak megfelelő <o>-t ír. C írnok ismerte a 'Cherbokor' szó „helyes" írásmódját, tehát tudott magyarul. Az egyszer előforduló Hakar a nem főhangsúlyos mellékszótagban a céhkönyvben ettől eltekintve kizárólagos Schwa-jelet (<e>), hanem a magyar gyakorlatnak megfelelő teljes magánhangzót jelző <a>-t tartalmazza. Ez pedig arra utal, hogy C írnok nem csak tudott magyarul, de a magyar anyanyelve is volt 2 . C írnok számos egyéb szóírása magyarázható legészszerübben magyar anyanyelvével. Sőt vizsgálatuk következtetni enged mind a magyar, mind a német kiejtésre. C írnok a 'Meister' szóban következetesen kerüli az <ai> kettőshangzós írást, s helyette az <a> monoftongusjelet használja (103 master, 3 maister). A monoftongikus írás egyéb, kevésbé gyakori szavakban is előfordul (Grunenstaner - 18 r , Kaser - 29 v , firtal - 17 1 , 2 ratung - 25 v - vs. 4 raittung - uo. - ill. 1 gérait - 26 r ), míg az <ai> írásmód ritka (2 klain - 17 v , 26 r -, tail, parait - 25 ill. szórványosan ein{-)). C írnok magyar anyanyelvében - a középmagyar kor kezdetén - nem voltak kettőshangzók 3 , s a német ai-t 4 nyilvánvalóan rendszerint (pl. hangsúlytalan helyzetben 5 ) 1 E bevezetésnek nem célja meghatározni a kezeket. Az Olvasó ezzel maga próbálkozhat a kézirat jelen szövegkiadás mellé csatolt CD-n található képei segítségével. 2 Hasonlóan érvel a két-két írnoknál előforduló Ofmr/Ophnar, ill. Molnar/Mollner írott változatokkal kapcsolatban MOLLAY KÁROLY: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest, 1982. (= Nyelvészeti tanulmányok 23.) 140. p. sk. 3 Vö.: E. ABAFFY ERZSÉBET: Hangtörténet. In: Kiss JENŐ - PUSZTAI FERENC: Magyar Nyelvtörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 337-348. p. 4 A német ai lehetséges akusztikus jellemzői e helyütt érdektelenek. Mivel C írnok írási szokásai (pl. /VI <ch>-val történő jelölése stb. 1. alább) egyértelműen magyar anyanyelvére utalnak, kizárható a C kéz által <a>-val (a többi kéz által <ai>-val) jelölt hang monoftongikus akusztikai megfelelése, miként az a keleti frank dialektusra (vö. REICHMANN, OSKAR - WEGERA, KIAUS-PETER: Schreibung und Lautung. In: EBERT, ROBERT P. - REICHMANN, OSKAR - SOLMS, HANS-JOACHIM - WEGERA, KLAUS-PETER: Frühneuhochdeutsche Grammatik. Tübingen, Niemeyer, 1993. 13-163. itt: 57. p. sk.), illetve a bécsi úri nyelvre (vö. WIESINGER, PETER: Die Stadt in der neueren deutschen Sprachgeschichte V: Wien. In: BESCH, WERNER (et al.) (Hrsg.): Sprachgeschichte. Ein Handbuch zur Geschichte der deutschen Sprache und ihrer Erforschung. HSK. 2.3. Berlin-New York, de Gruyter 2003. 2354-2377. p. itt: 2357. p.) jellemző. 5 Az /a/-ként való észlelés oka(i), pl. akusztikai körülményei nem meghatározhatók, s e helyütt érdektelenek is.
