A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

családok tagjait. Mások épp úgy lehettek beházasodó idegenek, vagy helybeliek, mint ilyen kapcsolat nélküli legények. Nagyon ritkán a származás kiderül a szövegből. Az 1522-től céhtag Czierner Mártonról még abban az évben megmondják, hogy kas­sai, az 1525-től kimutatható Herman Jánosról, hogy ulmi. (Tehát külföldiek is léptek be a céhbe.) Máskor a névből lehet következtetni. Az azonosíthatatlan Czypser Márton szepességi, Günsser kőszegi, a három, más nevű Siebenbürger erdélyi, Woczner pedig váci lehetett. A tizedjegyzékben említett Korponai Jánost nyilván származáshelye alapján nevezték így. Eisenreich Péter pozsonyi esküdt, majd polgármester 211 özve­gye, Margit 1505-ben kelt végrendeletében megemlékezik testvéréről, Pongrác budai mészárosról, és szól annak meghalt leányának gyermekeiről. 1 Pongrác családnevét nem ismerjük. A székjegyzékben 1500 és 1508 közt lett összeírva, az unokáira vonat­kozó adat azt mutatja, hogy 1500-ban már hosszabb ideig kellett céhtagnak lennie. A budai mészárosok társadalmi tekintélyét mutatja a pozsonyi polgármesterhez fűző­dő sógorsága is. A nagy távolságról történő bevándorlás különben a többi céhre is jel­lemző volt. Gyakorlatilag - az egy ulmin, mint külföldi személyen kívül - az ország német nyelvterülete nagy részéről mutathatók ki Budára jutott mészárosok, sőt még néhány magyar is. A budai német mészároscéh - ahogy arra már rámutattam - nemcsak tekintélyes, a város vezetésében is szerepet vállaló gazdag mesterekből állt, hanem mesterei önál­lóságát részben megtartva egységes üzleti vállalkozást is folytatott, amiben talán kü­lönbözött a fővárosi céhek többségétől. 213 211 A rá vonatkozó adatokra - kivéve özvegye végrendeletét - Szende Katalin volt szíves felhívni a fi­gyelmemet, amit ezúttal is köszönök. 1468-ban már háztulajdonos, 1477-ben esküdt volt, 1502-ben végrendelkezett. A saját és özvegye végrendeleteire lásd még KATALIN SZENDE: „...Gemainer Stadt Nutz, Ehren und Gefallen..." The Expression of civic Consciousness in Late Medieval Testaments. In: „Quasi liber et pictura" Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Felelős kiadó: SZABÓ MIKLÓS - RACZKY PÁL. Szerk.: KOVÁCS GYÖRGYI. Budapest, 2004. 501. p. Pozsonyi polgár­mester 1492-1493-ban: ORTVA Y TIVADAR: Pozsony város története. III. köt. Pozsony, 1894. 397. p. 212 Pozsony város lt. Protocollum testamentorum fol. 31 lr-v. (Az adatot negyven éve írtam ki.) A vég­rendeleti könyv az Országos Levéltárban DF 277056. sz. alatt olvasható. Annak idején a Pongrác leá­nyára és unokáira vonatkozó adatokat nem írtam le. Ezt Szende Katalin közölte velem, aki a szövegét is rendelkezésre bocsátotta. 213 Igaz, hogy a kincstár egyes munkákat budai mesteremberekkel végeztetett el, és ebben az esetben a bért olykor az illetők céhmestereinek fizette ki. Valószínűleg arról volt szó, hogy a munkát egyszerű­ség kedvéért a céh vezetésénél rendelte meg, amely kijelölte az azt a munkát elvégző mestereket. A királyi kincstár 1494 és 1495 évi fennmaradt számadásaiban valamilyen munkáért a következő céh­mestereknek történt kifizetésekre találunk adatokat. 1494. március 6. és 1495. szeptember 10: nye­reggyártó céh. (János céhmester.) JOHANN CHRISTIAN ENGEL: Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. Bd. I. Halle, 1797. 88., 171. p. - 1494. május 1: szíjgyártó céh. (Ferenc és Imre céhmesterek.) Uo. I. köt. 92. p. 1495. szeptember 29: szekérgyártó céh. (Szekérgyártó György és Váci Péter céhmesterek. Uo. I. köt. 171. p. 1495. szeptember 29: kovács céh. (Orbán és János céh­mesterek.) Uo. I. 171. p. A királyi kincstár így a céhmesterekkel került jogviszonyba, azoknak fize­tett. A mészároscéh vállalkozásai a jelek szerint más jellegűek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom