A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

két céhmester mellett működő nyolctagú tanács tagjait rejti magában. Nos, a bizonyíthatóan „Altarmeisterként" említettek mind az első tíz közt találhatók. 1510-ben Siebenbürger a hetedik, 1514-ben Schreiber is szerepel Altarmeisterként, aki valószínűleg a céhmester Sánta, utána pedig Woczner Zsigmond a nyolcadik, 1516-ban Ladendorfer a hetedik. Az 1517. év elején említett Kaiser 1516-ban a hatodik, 1517-ben a nyolcadik. Schus 1519 elején van „Altarmeisterként" említve. Ebben az évben ő a hetedik, viszont 1518-ban csak a tizedik. Amennyiben azonban abban az évben Tibolt Tamás és Bodó János lettek volna a céhmesterek, akkor a nyolcadik lenne. Weidner 1521-ben az ötödik, Tibolt 1522-ben az első (talán megint céhmester volt), Hagraf pedig ugyanebben az évben a nyolcadik helyen lett összeírva. Ez nagyon a mellett szól, hogy az „Altarmeisterek" alatt Alter Meistereket kell érteni. Igaz, de akkor mit keres köztük a feltehetően céhmester Schreiber és Tibolt? Lehet, hogy a két céhmester és a nyolc öreg együtt viselte a címet? Magam tehát csak nagy valószínűséggel merem ezt a „hivatalt" „öreg mesterként" elfogadni, megfelelő bizonyítás esetén azonban szívesen elállók tőle. A céhtagok látszólagos egyenlősége ellenére a valóság ettől távol volt. Ezt legjobban a székjegyzékek első tíz helyén bejegyzett mesterek személyének összehasonlítása bizonyítja. Mint láttuk az első kettő helyen általában a céhmesterek, míg a következő nyolc helyen pedig a szűkebb körű vezetőség tagjai lettek feltüntetve. A céh tagjainak körülbelül a fele, 40 fő jutott be 1500 és 1529 közt ide, ami nem látszik rossz aránynak, hiszen többen viszonylag hamar elhunytak. A székjegyzékek az egyes években ugyan általában az előző év sorrendjét folytatták, ami azonban többnyire épp az első tízre nem érvényesült. Két példa: Siebenbürger (Nemesember) János 1500-ban és 1501-ben a 21. helyen van, előtte és utána ugyanazok foglalnak helyet. 1502-ben a 17-ik helyre ugrik, most is ugyanaz van előtte és utána is. 1503-ban céhszéket kap, 1504-ben már a tizedik, átugorva az előtte lévőket. A vezetőségben marad 151 l-ig, haláláig. Kren Jánosra ugyanez áll: 1500-ban és 1501-ben a 23-ik, 1502-ben a 19-ik, 1503-ban a 18-ik, 1504-ben a 11 -ik, hogy 1505-től 1526-ig - az egyetlen, 1510. évi a 15-ik helyre történő visszaeséssel - a vezetőségben maradjon. Voltak olyanok, akik hosszas céhtagság után csak 1528-ban jutottak be a vezetésbe, vagy olykor, egyszer vagy kétszer ugyan bekerültek az elsők közé, hogy utána visszakerüljenek az alsóbb körökbe. Más eset az, amikor valakit mintegy kipróbáltak, először nem találjuk, csak olykor, vagy egyszer az első tíz között, és visszakerül az alsóbb régiókba, végül - most már folyamatosan - újra a vezetőség tagja. Ez történt Bodó Jánossal. 1506-ban kezdte a 29-es hellyel, 1508-ban a 11-ik helyre ugrik, 1509-ben a tizedik, 1510-ben csak 12-ik, 1511 -ben céhszéket kap, hogy 1512-ben egyszerre az első legyen, tehát valószínűleg céhmester. További pályáját a városi tanácstagságig már tárgyaltuk. Ennek van ellenpéldája is: Ladendorfer (Kramer) György 1502-től 1526-ig tartozott a mesterek közé, az első tíz között viszont csak 1512 és 1519 közt, és 1521 -ben írták össze. Legalább öt éven át folyamatosan 17 mester tartozott az első tíz közé. (Nem említem Schreiber Farkast, aki - aki a nyolcadik helyen - hivatalosan csak 1529-ben lett saját nevén széktulajdonos, igaz a nyolcadik helyen.) A névsor a következő: Bodó János, Eischiel György, Hacker (Meixner) Tamás, Hagraf (Siebenbürger) Miklós, Kaiser Már-