A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A középkori budai mészároscéh

vényeit," azaz az un. tárnoki jogot tartalmazza.

45 Mivel Újlaki 1441-től 1465-ig volt vajda, kelte ebbe az időbe tehető.

46 Előbb már rámutattam, hogy kapcsolat áll fenn a Budai és az Újlaki Jogkönyv közt.

47 Megjegyzem, hogy fizikai földrajzi szempontból is hasonlít egymáshoz a két település: a város a hegyen van, a külváros a Duna partján, így a mészárosok helyzete is hasonló. Az Újlaki Jogkönyv 30. fejezete szerint a húst csak a mészárszékeken a hegyen árulhatnak. A 33. fejezet több szabályt von össze. Bár címe szerint a céhmesterek választásáról szól - ami kimaradt a Budai Jogkönyvből - szó van arról, hogy csak nappal, a Duna felett vághatják le a marhákat. A cikkely intézkedik a két céhmester választásáról, akiknek esküt kell tenni, hogy elegendő hús álljon rendelkezésre, éspedig nem drágán, és vigyáznak a hús minőségére, valamint a rendelkezést megszegők büntetését is megszabja, mégpedig szigorúbban, mint Budán.

48 A két jogkönyv szövegezése rokon, elsősorban az egészségrendészeti kérdéseket emeli ki. Véleményem szerint az Újlaki Miklós által kiadott szabadságlevél nem a Budai Jogkönyv szövegét vette alapul, hanem mindkettő a fővárosi mészárosok céhlevelére megy vissza. A Budai Jogkönyv utal ugyan címében a céhre, szövegében pedig a céhmesterek feladatára, de nem említi azok választását. Az újlaki szövegbe ez viszont bekerült, a céhnek ott is, akár Budán, két mestere volt. Már szóltunk róla, hogy aránk maradt céhlevél 1481. május 2-án kelt, ami az állítólag elégett eredetit volt hivatva pótolni.

49 A budai tanács a budai német mészárosok céhe, vagyis testvérülete céhmestereinek, Czoff János és Ruprecht fia Miklós 45 Kiadása: SCHMIDT: i. m. [mint 24. j.] Magyar fordítása: Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. A jegyzőkönyvet és a jogkönyvet latinból fordította és a kisérő szövegeket írta HEGEDŰS ANTAL. Újvidék, 1983. 93-179. p. A jogkönyvről és a tárnoki jogról: STEFÁNIA MERTANOVÁ: lus tavernicale. Studie o procese formovania práva taverníckych miest v etapách vyvoja taverníckych súdu v Uhorsku (15.-17. stor.) Martin, 1985. 39., 42^43., 97., 103-104., 128. p. Vö. még: BLAZOVICH LÁSZLÓ: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek. In: Urbs [mint 25. j.] 1. (2006) 77-78. p. 46 ENGEL PÁL: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.1. köt. Budapest, 1996. 15. p. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) KUBINYI ANDRÁS: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. In: Századok 121. (1988) 208. p. 47 Lásd fenn, 24. j. 48 SCHMIDT: i. m. [mint 24. j.) 24-25. p.: „ Cap. XXXIII. Quod carnes vendantur in macellis et non sub monte. Item carnifices vendere sub monte non présumant, sed tantum in macellis de monte. Cap. XXXIIII. De electione magistrorum carnificum et eorum officio. Item boues mactentur supra Danubium claro die post ortum solis, et ante occasum, et inter ipsos carnifices duo cligantur magistri Czeech dicti, e medio eorum, qui tempore electionis Judicis et Juratorum iurare debent, super sancta Dei evangelia, sicuti Jurati ciues, super eo, quod carnes carnifices in débita disposicione vendent, non magno et immoderato lucro, et qui prouidere debent animalia, vt non sint infirma, que mactantur, sed bona. Transgessor huiusmodi soluet Judici precium animalis seu bouis mactati, et cutem eiusdem dicti Magistri tolleret. Et si secundo fecerit peramplius non mactabit, sed eiicietur de medio ipsorum."(A cikkelyek címei a kiadásban is dőlt betűvel vannak szedve.) 49 Lásd fenn, 20-21. j. Ott idéztem a jelzetet is. A budai magyar szabó céh 1492. évi céhlevelében a városi tanács majdnem szó szerint azonos módon indokolja az elégett helyett az új kiállítását. Lényeges különbség az, hogy a szabók egy másolatot mutattak be, és nem a városkönyvben kutattattak állítólag utána. Magyar-zsidó Oklevéltár. XII. köt. HÁZI JENŐ, KUBINYI ANDRÁS, PATAKI JÁNOS, TARDY LAJOS közreműködésével szerk. SCHEIBER SÁNDOR. Budapest, 1969. (= MZsO) 62-66. p. Valószínűleg az sem égett el.