A budai mészárosok középkori céhkönyve és kiváltságlevelei - Források Budapest közép- és kora újkori történetéhez 1. (Budapest, 2008)
Előszó
ELŐSZÓ Budapest Főváros Levéltára és a Budapesti Történeti Múzeum közös kiadásában a budai mészároscéh egyedülálló középkori forrásanyagát tarthatja kézben a Tisztelt Olvasó. A források a Pesti Mészároscéh és a Budai Mészároscéh, illetve az 1872 utáni jogutóda, a Budapest I— III. Kerület és Vidékének Mészáros Ipartársulata iratanyagában maradtak fenn, jelenleg ezeket az ipartársulat iratanyagának egészével együtt Budapest Főváros Levéltára őrzi (XV. 5. Mohács előtti gyűjtemény No. 3-11.). A rendkívül értékes forrásanyag, amely egyedüliként reprezentálja a mai Budapest középkori városi életének egy rendkívül fontos szeletét, alapvetően két részre tagolódik. A főváros céhpolgárságának későközépkori életére szinte az egyedüli forrás a mészárosok középkori céhkönyve (1496) 1500-1529 (1538, 1695) (BFL XV. 5. No. 8.), amely számos fontos adatot tartalmaz a céh mészárszékeinek működésére vonatkozóan, rendkívül jelentős a benne fellelhető céhtag névsorok, és a topográfiai adatok forrásértéke. Ezek a források, amelyek kivételes módon szerves összefüggésükben maradtak fenn, páratlan módon világítják meg a későközépkori Magyarország városés céhtörténetét. Az 1910-es évek derekán tervbe vették a céhkönyv publikációját a Csánki Dezső által irányított, Budapest középkori okleveles emlékeinek feltárását célzó gyűjtés során. A forrásegyüttesből Borsody-Bevilaqua Béla készített már feldolgozást 193 l-ben (A budai és pesti mészároscéhek ládáinak okiratai 1270-1872. Az ipartársulat és az ipartestület története 1873-1930.1. köt. Budapest, 1931.), de ez korának tudományos színvonalát sem ütötte meg, nem beszélve arról, hogy szabályszerű szövegközlés helyett az oklevelekről magyar nyelvű fordítást, illetve latin nyelvű rövid és esetleges idézeteket, valamint a céhkönyv esetén parafrázis-szerű fordításokat adott csak, amelyek az általa bevezetett tudománytalan és félrevezető terminus technicusok miatt java részben használhatatlanok. Budapest Főváros Levéltárának (BFL) munkatársa, Baraczka István az 1960-as években elkészítette a céhkönyv tudományos igényű átírását a Budapest Története Szerkesztőbizottsága által irányított forrásfeltáró munkálatok során, de különböző okok miatt a publikációra akkor nem került sor. A Budapesti Történeti Múzeumnak (BTM) 2004-ben sikerült megegyezni Baraczka örököseivel, akik publikálási célra eladták a kéziratot a BTM-nek. A BFL-BTM által közösen létrehozott középkori munkacsoport ezt követően készítette el a nemzetközi viszonylatban is ritkaságnak számító, mindeddig kiadatlan céhkönyvnek a mai kor igényeinek megfelelő kiadását. Mivel a BFL a céhkönyvön kívül több eredeti oklevéllel is rendelkezik a budai mészároscéh levéltárából, kézenfekvőnek tűnt ezen mindeddig kiadatlan okleveleknek a céhkönyvvel való egyidejű publikálása. Nyolc eredeti privilégium maradt fenn, ez a szám az átírt oklevelek miatt összesen 18 terjedelmes oklevélszöveget jelent.
