Miszjuk Mihajlo - Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár Beregszászi Osztályának magyar provenienciájú fondjai és leírási egységei 1918/1919-ig és 1938–1944/1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2014
Bevezetés
BEVEZETÉS Történelmi szempontból fontos, hogy a magyar kutatók is megismerhessék azoknak a magyar provenienciájú - a mindenkori magyar közigazgatás alatt keletkezett - irategyütteseknek a sorsát és állapotát, amelyek a trianoni határon kívül rekedtek és ez idáig nem készülhetett róluk magyar nyelvű tájékoztató. A történelmi körülmények egészen mostanáig nem kedveztek többek között közös magyar-ukrán ukrán-magyar tájékoztató jegyzék megjelentetésének sem. A 2000. év első évtizedére a körülmények kedvezően megváltoztak. Ennek következtében kötetünk már tartalmazza a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi fiókintézetében őrzött magyar provenienciájú, s Kárpátalján 1919-ig, illetve 1938 és 1945 között latin, német, ruszin, cseh/szlovák és magyar nyelven keletkezett fondok jegyzékét, sőt, tájékoztatást ad az egyes fondok jellemző irategyütteseiről, vagyis a fondokon belüli ún. opiszokról, magyarul leírási egységekről is. A kötet 2009-ben meg is jelent 150 példányban, de jelenleg már egyetlen darabbal sem rendelkezik a Kiadó. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) ismételt támogatásának köszönhetően most a fondjegyzék javított, bővített, egyben bilingvis változatát adjuk az olvasó kezébe. E szerint a kötet első fele magyarul, a másik fele ukrán nyelven tartalmazza a tartalomjegyzéket, a bevezetőt, az útmutatót, a fondok leírását, Kárpátalja 1938-1944/1945 közötti közigazgatási beosztását, továbbá az intézmény-, a hely-, a személy- és a tárgymutatót. A legnagyobb változás az első kiadáshoz képest azonban az lesz, hogy ebben a bilingvis kiadásba már a levéltárban őrzött felekezeti keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek is bekerültek a települések ábécérendjében, s a településen belül vannak felsorolva a felekezetek. Az alábbiakban rövid és lényegre törő jellemzést adunk a mai Kárpátalja területén 1919-ig, illetve 1938 és 1945 között képződött iratgyűjtemények, például a közigazgatási, az egyházi és a magánlevéltári irategyüttesek múltjáról. A vármegyei levéltárakról 1920-ig A kárpátaljai vármegyék, városok és egyházak levéltárügyének története évszázadokra nyúlik vissza. A levéltárba átadott iratokról mára 17. századtól találhatunk jegyzékeket. A szervezett levéltártörténet kezdetét Kárpátalján a 18. század végén tevékenykedő Schenberger Ferenc iratrendezéseitől számíthatjuk, aki megfelelő bérért elsőként rendezte a környék vármegyéi levéltárainak állományát, így az Ung vármegyei anyagot is. Történt ez annak ellenére, hogy a vármegyei szabályrendeletek szerint az iratrendezést ekkor már a jogi végzettségű jegyző-levéltárosoknak kellett volna végezniük. Az 1920-as években tevékenykedő Radványi Miklós tartományi levéltáros szerint a vármegyei gyűjtemények védelmezője és az eredeti vármegyei pecsétek őrzője ősidők óta a vármegyei főjegyző volt egészen 1790-ig, amikor egy levéltáros alkalmazásáról döntöttek például Ung vármegyében is. Az Ung vármegyei iratanyagot a 16-18. század folyamán a főjegyző otthonában, az ungvári várban, majd a jezsuita gimnáziumban őrizték. Az új vármegyeháza felépítésekor, 1775-ben azonban a levéltári munka tökéletesítése nélkülözhetetlenné vált, már csak a vármegyei hivatalok munkájának zökkenőmentes működtetése miatt is. Az Ung vármegyei jegyzők közül Eőry Mihály (1796-1801), valamint Haraszthy János (1847-1860) alapozta meg a vármegyei iratok szakszerű rendszerezését. 1809-ben az újonnan felépített vármegyeháza első emeletén lévő három szobába, majd később az emeletre költözött át a levéltár. A vármegyei ügyviteli szabályok korszerűsítésével a levéltárosnak is készítettek munkaköri leírást. Horváth János levéltáros (1861-1876) sokat fáradozott a levéltári anyag rendezésén. A helyhiányra hivatkozva például 4-5 méter magas polcok kialakítását indítványozta, ami meg is valósult. O volt az első levéltáros, aki elkezdte írni Ung vármegye monográfiáját, de vállalkozása néhány füzet kiadása után torzóban maradt. 1890-ben ismét rendezték, rendszerezték a levéltárban őrzött iratokat, s a tájékoztatást megkönnyítő lajstromokat is készítettek hozzájuk. Az 1918-ban elkezdődött politikai változások idején a levéltár legnagyobb gondja ismét a helyhiány volt, de tagadhatatlan, hogy a körülményekhez képest az iratok ekkor még kielégítő állapotban voltak. 7
