Delehan Mihajlo – Kutassy Ilona: A Kárpátaljai Területi Állami Levéltár beregszászi osztályának magyar provenienciájú fondjai 1919-ig és 1938–1945 között - A Kárpát-medence levéltári forrásai. 1. Fond- és állagjegyzékek 2. (Budapest, 2009)

BEVEZETÉS

fel a rendezés elvégzése céljából. Főképpen a 18. század utáni iratok szorultak rendszerezésre. A levéltár rendbetételével Pápay Zsigmond levéltárost bízták meg. Pápay nagy hangsúlyt helyezett az iratok topográfiai mutatóinak kidolgozására. Ő készítette el az elpusztult, a használhatatlan és sérült iratok listáját is. Nagy mennyiségű iratmásolatot készített az 1569-1671 évekből származó iratokról. A levéltárról jó véleménye volt Lehoczky Tivadarnak (1830-1915), a kor jeles történészének is. A levéltár komoly kárt akkor szenvedett, amikor 1880-ban a vármegyeháza ismét a tűz martalékává vált. Az 1889 körül újonnan felépített modern vármegyeháza első szintjének bal oldalán 5 termetben kapott helyett a levéltár. Erős vasajtókkal és szakszerűen elkészített üveges szekrényekkel látták el. Itt gyűjtötték össze az iratokat egészen az 1919. évi Tanácsköztársaság győzelméig. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Bereg vármegyei levéltári anyag a román hadsereg 1919-es átvonulását követően jelentősen károsult.) Innen szállították aztán a csehszlovák hatóságok Ungvárra, a tervezett központosított levéltárba a Bereg vármegyei iratokat. Túlnyomó részüket a kormányzói palotában tárolták, majd az 1939. évi visszacsatolás után az iratokat visszaszállították Beregszászra. A volt vármegyeházáról került aztán a levéltár 1944-után ismét Ungvárra, majd 1953-ban újból Beregszászba, immár a volt börtön épületébe. A Beregszász város levéltári anyaga a városkönyv (Protocollum), a titkos levéltár (Archívum Secretum) és a nyilvános levéltár (Archívum Publikum) köré csoportosult. A levéltárában dolgozott a 19. század második felében Lehoczky Tivadar, aki számos adatot közölt az akkor még gazdag levéltárból. Egyébként megjegyzendő, Beregszász és Munkács közigazgatásában sok volt a hasonlóság, mivel mindkét település azonos főúri család, a Schönbornok birtokához tartozott. A 20. századi rendszerváltások során Beregszász levéltári iratai nagyrészt megsemmisültek. Már az 1921. évi csehszlovák iratvizsgálat alkalmával feljegyezték az óriási hiányokat, s pótolni később sem sikerült azokat. 1921-ben a városházán két jegyzőkönyvet találtak a városi levéltár maradványaként. Megállapították, hogy 1919 húsvétján a románok betörtek a levéltár helyiségeibe és ott nagy kárt tettek. A cseh megszállás idején teljesen kiürítették a levéltár termeit, s ennek következtében számos iratkötegnek ekkor veszett nyoma. Tehát az egykor példásan rendezett beregszászi levéltár anyaga osztozott a vidék többi levéltárainak viharos történetében. Már az 1920-as években felmerült a levéltár rekonstrukciójának a kérdése, de az akkori körülmények között nem valósulhatott meg. Munkácson az első archívumi rendezés Váry László nevéhez fűződik, aki nagy hozzáértéssel okmánykollekciót állított össze Munkács város dokumentumaiból (1376-1850) a 19. század 30-as éveiben. A város levéltárának múltja egyébként a 15. századra vezethetők vissza, amikor a felső-magyarországi városok fellendülésnek indultak. Az okiratokat ettől fogva gondosan gyűjtötték és őrizték. A városi tanács és a sedria üléseit ekkoron a mindenkori városi bíró lakásán tartották. О őrizte a városládát, amely ajegyzőkönyveket, a legfontosabb oklevelek és dokumentumok gyűjteményét, valamint a város pecsétjét is tartalmazta. A városházára a 18. század végén költözhetett át a levéltár. 1904-ben megépítették ajelenlegi városházát, ahol az archívum is berendezkedett. Ezzel egyidejűleg egyesítették a levéltárat az iktatóhivatallal. Amint már említettük, korábban a városi bíró volt a levéltáros, később a főjegyző, aki ezért a szolgáltatásért honoráriumot is kapott. Az 1921-ben tett levéltári vizsgálat alkalmával rendben találták az oklevelek, a privilégiumok és az egyéb okiratok gyűjteményét, valamint a városi testületi ülések jegyzőkönyveit, Bereg vármegye határozatainak és rendeleteinek gyűjteményét, a városi bíróság aktáit, a végrendeleteket és a nemességi aktákat. Egyébként a munkácsi levéltár a legszakszerűbben rendezett városi levéltár volt a térségben. Beregszászhoz hasonlóan itt is kialakították a titkos levéltárat. Ebben a gyűjteményben őrizték a vidék legkorábbi eredeti oklevelét, Erzsébet királynő pecséthasználatot engedélyező 1376-ben kelt privilégium-levelét. Sajnos az értékes oklevél a 20. századi rendszerváltások során elveszett. A nyilvános levéltári iratcsoportot a jegyzőkönyvek, a közigazgatási iratok és az igazságszolgáltatással kapcsolatos iratok alkották. Ugocsa vármegye levéltárának állapotáról 1774-ből ismerjük az első jelentést. A levéltár sorsát megpecsételte, hogy Ugocsa vármegyét többször Bereg megyéhez csatolták (1566-ban, 1786-1790, valamint 1850-1860 között). Az egyesítések az iratok Bereg megyébe való szállítását is jelentették, ahol rendszerint nem kerültek rendezésre. Ugocsa vármegyében a többi törvényhatósághoz hasonlóan a vármegyei közgyűlések színhelyein, vagy a vármegyei jegyzőnél őrizték az iratokat. Alapvető változás 1798-ban, az új megyeháza megépülését követően következett be. Ekkor az iratokat is az új helyre szállították át. A levéltárat alaposan ismerő Szirmay Antal, aki először 1805-ben latin nyelven megírta Ugocsa vármegye történetét, a levéltárat vándorlevéltárnak nevezte. Az utolsó egyesítést követően a rendezetlen vármegyei iratokat 1863-ban visszaszállították Ugocsa vármegye székhelyére, amelyek ekkor a vármegyeháza három szobáját foglalták el. A szállítások idején jellemzően sok irat elkallódott. A könyvek megmaradtak, de az akták jó része eltűnt. A következő nagy csapás 1919. évben érte a levéltárat. A rövid ideig tartó román uralom alatt a román katonaság nagy kárt tett ezen vármegye iratanyagában is. Ekkor tűnt el az ugocsai híres éremgyűjtemény és a Rákóczi 8