Fodor István - Apró Erzsébet: A vajdasági levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 3. (Budapest, 2008)
BEVEZETŐ
Alapításuknál fogva az újvidéki Szerb Matica levéltára (kéziratgyüjteménye) és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia karlócai székhelyű levéltára nem tartozik szervesen a vajdasági levéltári hálózatba. Ennek ellenére - mivel közlevéltárak - érdemes röviden ismertetni őket. A Szerb Matica Levéltárában (Arhiv Matice srpske, 21000 Novi Sad, ulica Matice srpske 1.) tulajdonképpen egyetlen levéltári értelemben vett fondot őriznek, ez pedig a Szerb Matica alapítása óta (1826 Budapest, 1864-ben költözött át Újvidékre) az intézmény munkája során keletkezett irategyüttes. Mégis a kutatók számára érdekesebb lehet a kéziratgyűjtemény, amely három sorozatra tagolódik. Ezek a következők: 1. a levelek gyűjteménye (58.650 feldolgozott, analitikus leltárral ellátott levelet tartalmaz); 2. a kézhatok gyűjteményében 19 375 eredeti és 2000 fénymásolt kézirat található a 18. és 20. század közötti időszakból (itt kerültek elhelyezésre az egykori Tabán és Szentendre szerb községek hátai is), melyben a kutatást név- és tárgymutató segíti; 3. a fényképgyűjtemény, melyben 18.000 fotó (filmnegatív) van. A Szerb Matica fondja (1826-1945) több mint 100.000 dokumentumot tartalmaz. Az hatok 284 dobozt tesznek ki, ehhez járul még 158 könyv. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Levéltára (Arhiv Srpske akademije nauke i umetnosti, 21205 Sremski Karlovci, Trg Branka Radicevica 17.). A karlócai székhelyű intézmény 1949-ben alakult meg, amikor a Szerb Görögkeleti Egyház Szent Szinódusa és az Akadémia között létrejött szerződés nyomán az Akadémia tartós megőrzésre átvette a peci patriarchátus által megőrzött iratokat, valamint a karlócai metropólia hátait. A SZTMA Levéltárában 800 ifm. anyagot őriznek, nemcsak egyházi jellegűt, hanem itt található pl. a Karlócai Gimnázium és Magisztrátus levéltári anyaga is. A rendezett anyag 41 fondra és 9 gyűjteményre tagolódik. Jogszabály értelmében „különleges értékűnek" 27 fondot és 3 gyűjteményt nyilvánítottak, köztük a már említett gimnáziumot és magisztrátust is. Anyagukat tervszerűen mikrofilmezik; a zárai Dalmát Egyházmegye (eparhija) 1762-1917 anyagát 66 tekercsen őrzik. A mai Vajdaság területét érintő közigazgatási-területi változások a XX. század elejéig A jegyzékben az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és az új országok alakulása előtti 1913. évi helységnévtárban 12 szereplő közigazgatási adatokat használtuk, annak kivonatát közöljük az érintett Bács-Bodrog, Baranya, Temes, Torontál és Szerem vármegyékről. Lényeges továbbá, ha igen röviden is, kiemelni a mai Vajdaság területét érintő fontosabb közigazgatási változásokat. Magyarország közigazgatásának és kormányzásának átszervezésére az 1849. november 18-án kelt császári rendelet értelmében került sor, amikor az országból öt különálló területet, koronatartományt szerveztek:Erdély, Horvát-Szlavónország, a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság, a Határőrvidékek és külön a Magyar Koronatartomány, amelynek területéből Muraköz és Fiume Horvátországhoz került. Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó vármegyék területéből és Szerem vármegye iloki és rumai járásaiból szervezték meg Szerb Vajdaság és Temesi Bánság néven az új koronatartományt. Az 1851. évi rendelettel került sor a közigazgatás átszervezésére, melynek során a koronatartományt kerületekre, járásokra, községekre osztották. A koronatartomány északi része önálló kerületet képezett, központja Zombor lett, míg a déli kerületé melyet a Bács-Bodrog vármegye déli részéből és Szerem vármegye részét képező iloki és rumai járásokból alakítottak ki - Újvidék. További kerületi központok:Nagybecskerek, Lúgos és Temesvár. A Magyar Szent Korona országainak helységnévtára. Budapest, 1913.
