Novák Veronika: A szlovákiai levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938-1945 között 1. - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 1. (Budapest, 2004)
Pozsonyi Állami Levéltár - Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára
A POZSONYI ÁLLAMI LEVÉLTÁR VÁGSELLYEI FIÓKLEVÉLTÁRA STÁTNY ARCHÍV V BRATISLAVE-POBOCKA SAEA Cím: Státny archív v Bratislave pobocka Sal'a Ul. Petra Pázmánya 27 927 00 Sal'a Telefon: ++421 31 770 22 60 ++421 31 770 41 61 ++421 31 7020374-6 Fax: ++421 31 770 41 61 ++421 31 770 22 60 E-mail: archiv@saba-psa.vs.sk A kutatóterem hétfőtől-péntekig 8—-15— óráig áll a kutatók rendelkezésére. A Vágsellyei Fióklevéltár legkorábbi jogelődjének a Vágsellyei Járási Levéltárat tekintjük, amely 1952ben kezdte meg munkáját, majd 1960-ban a Galántai Járási Levéltár részévé vált. Ebbe olvasztották be 1964-ben a Dunaszerdahelyi Járási Levéltárat is. A közigazgatási reformok sora érintette ezt a levéltárat is, de a változások okát a Belügyminisztérium levéltári szakfelügyelőségének döntéseiben is keresni kell. A mai fióklevéltár gyűjtőterületén az első levéltárosi állásokat a járási nemzeti bizottságokon 1952-1953-ban hozták létre. 1954-1955-ben önálló járási levéltár működött a Nagymegyeri-, a Somorjai-, a Dunaszerdahelyi-, a Vágsellyei-, a Galántai- és a Szeredi Járási Nemzeti Bizottságok mellett. Több helyen azonban a levéltárost csak félállásban alkalmazták. Mindezek ellenére mindegyik járási levéltárban megkezdték a hozzájuk tartozó területen a levéltári fondok begyűjtését és a külső iratselejtezést, ami azonban kellő szakmai ismeretek nélkül történt. (Az említett hat járási levéltárban sehol sem volt ebben az időszakban szakképzett levéltáros, ráadásul minden levéltár raktárproblémákkal küszködött.) Lényeges javulás a levéltárak helyzetében 1960-ban sem történt, amikor a közigazgatási reformnak megfelelően az említett levéltárakat összevonták, vagyis a Vágsellyei-, a Galántai- és a Szeredi Járási Levéltárak egyesítésével létrejött a Galántai Járási Levéltár, valamint a Nagymegyeri-, a Somorjai- és a Dunaszerdahelyi Járási Levéltár egyesítésével a Dunaszerdahelyi Járási Levéltár. Az új Galántai Járási Levéltár székhelye, mivel Galántán nem volt megfelelő épület, továbbra is eredeti helyén, Vágsellyén, a volt járási hivatal alagsorában működött tovább. De a Dunaszerdahelyi Járási Levéltár is megalakulásától kezdve raktározási problémákkal küzdött. A beolvasztott kis járások levéltári anyaga így megmaradt eredeti helyén. Különösen nagy problémák mutatkoztak a Somorja város, és a volt Somorjai Járási Levéltár anyagának raktározása körül. A problémák megoldását a Belügyminisztérium levéltári szakfelügyelősége a Dunaszerdahelyi Járási Levéltár Vágsellyére való áthelyezésével oldotta meg. Erre 1964-1965-ben került sor, amikor Somorjáról, Dunaszerdahelyröl és Nagymegyerről is Vágsellyére költöztették a levéltári anyag nagy részét. A levéltári anyagok egy része azonban helyszűke miatt a kislúcsi Pálffy kastélyba került, amely a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság tulajdonában volt ekkor. A vágsellyei levéltár, amelynek hivatalos neve a dunaszerdahelyi levéltárral való egyesítés előtt Galántai Járási Levéltár volt, nemcsak a levéltári anyagot, de a megszüntetett levéltárak telephelyeit is átvette, s így a levéltár 1965-ben már 5 telephellyel rendelkezett. A levéltárnak, amely az egyesítés után a Galántai Területi Levéltár nevet kapta, nem volt szakmai vezetése és szakalkalmazottja sem. Ebből és a meglehetősen zord munkakörülményekből adódott, hogy a levéltár szakmailag nem volt az élvonalban. Az első felsőfokú képzettséggel rendelkező szakalkalmazott 1977-ben került a levéltárba. Ezt követően a levéltár korábbi dolgozói közül is többen középszintű szakmai végzettséget szereztek, így fokozatosan javult a levéltár szakmai összetétele. Közben a levéltár az egykori járási hivatal alagsorából 1974-ben átköltözött a Pázmány kastély egyik szárnyába, amelynek felújítása a levéltár céljaira már 1969-ben megindult. Miután időközben a Nyitrai Állami Levéltárnak ideiglenesen helyet kellett biztosítani, a Galántai Területi Levéltár kénytelen volt megosztani a kislúcsi épületét, amely rövidesen a Belügyminisztérium tulajdonába ment át. A galántai levéltár munkáját így az elkövetkező években nemcsak a szakmai képzettség, de a raktárak hiánya is jellemezte. A levéltár csak a nyolcvanas években tudta begyűjteni illetékességi területéről a 19. századi községi anyagot. Erre akkor kerülhetett sor,
