Novák Veronika: A szlovákiai levéltárak magyar provenienciájú fondjai és állagai 1918-ig és 1938-1945 között 1. - A Kárpát-medence levéltári forrásai 1. Fond- és állagjegyzékek 1. (Budapest, 2004)

Útmutató

gyar provenienciájú anyagra, hanem a 2003. december végén nyilvántartott egész levéltári anyag mennyiségére utal. A magyar provenienciájú anyag külön kimutatása a jelenleg rendelkezésre álló nyilvántartások szerint nem lehetséges, mivel az ismertetésben feltüntetett fondképzö szervek munkája általában nem fejeződött be 1918-cal. Az egyes állami levéltárakban őrzött fondokat a szlovák levéltárakban használt fondszerkezet szerint ismertetjük. A jobb tájékozódás érdekében az útmutató után a Szlovákiában használatos fondfő- és alcsoportok általános leírását is közöljük. Fontos leszögezni, hogy a teljes fondrendszert mutatjuk be, mivel gyakran olyan fondok vannak az egyes alcsoportokon belül feltüntetve, amelyek Magyarországon nem fordulnak elő, és esetleg félreértésre adhatnak alkalmat. Ilyen esetekben annak ellenére, hogy a szlovák fondjegyzék ezt nem tartalmazza, a jegyzékben zárójelben feltüntettük a fondképzö szerv működési idejére utaló éveket. így például a „városi hivatalok" fondcsoport elnevezés a csehszlovák szóhasználatban az 1922-ben létrejött fondképzö szervek besorolására vonatkozik. Eltérően értelmezzük Szlovákiában a városok fogalmát is. Ebbe a fondcsoportba nem csak a szabad királyi városokat sorolták be, de minden olyan várost, amely a „civitas" megjelölést használta. A mezővárosok fondcsoportjába azonban csak azon városok iratanyagai kerültek, amelyek az oppidum megjelölést használták. Az egyes fondok elnevezésében is eltérések mutatkozhatnak. Ez leginkább amiatt van, hogy a szlovák levéltári módszertan szerint a fond megnevezésére az utolsó, legkésőbbi megnevezést kell alapul venni. Mivel a legtöbb fondképzö szerv folytatta munkáját a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után is, a szlovák hivatalos megnevezés és méginkább annak változásai következtében nem mindig lehet a fondképzö szerv eredeti magyar elnevezését pontosan megadni. így például az iskoláknál nem minden esetben pontos az elnevezés, mivel az iskolák anyagukat általában 1960-ig adták le, s ekkor nemzeti iskoláknak nevezték őket. Ezért a szlovák fondismertetőben gyakran ezen elnevezés alatt találjuk egy-egy iskola egész anyagát. Mivel ez a fogalom a magyar oktatástörténetben - II. József korát leszámítva - teljesen idegen, minden esetben megpróbáltuk az iskolák magyar igazgatás alatt használatos elnevezését megadni. Persze eltérések mutatkoznak a levéltári anyag rendszerében, lebontásában is. Ez annak a következménye, hogy Szlovákiában az egyes fondokon belül külön rendezési csoportot alkotnak az oklevelek, a hivatali könyvek, az iratok, a számadások és az egyéb levéltári anyagok (térképek, tervek - amennyiben nem szerves részei az iratoknak -, pecsétnyomók stb.). A hivatali könyvek elnevezés is idegen fogalom a magyar kutatók számára. Ebbe a kategóriába leginkább a jegyzőkönyvek és a különböző nyilvántartások tartoznak, ugyanis a szlovák levéltárelmélet meghatározása szerint a hivatali könyv nyilvántartási céllal, időrendi sorrendben, folyamatosan, könyv alakban vezetett bejegyzések összessége. Az iratok csoportjába soroljuk viszont az iratokon, aktákon kívül az iktató, mutató és egyéb segédkönyveket, vagyis azokat, amelyek az iratok iktatásával, az iratok nyilvántartásával függenek össze. A számadások, pontosabban a szlovák nyelvben „könyvelési anyagok", a fondképzö szerv számadási iratait képezik. A szlovák levéltári segédletekről, amelyekre az egyes levéltárakról szóló általános bevezetőben és a fondjegyzékben utalunk, tudni kell, hogy a szlovák levéltári kalauz a fondok állagszintü leírását tartalmazza, s leginkább a magyarországi repertóriumnak felel meg. A levéltári leltár (a fondjegyzékben Ll rövidítéssel szerepel) az olyan segédletet jelenti, amely tárgyvagy gyakrabban iratszintű tájékoztatást nyújt a fondról, gyűjteményről. A katalógus (a fondjegyzékben K rövidítéssel szerepel) a legalacsonyabb szintű, vagyis a legmélyebb információkat tartalmazó segédlet. A levéltárak kétfajta - tematikus és rendszeres - katalógust készítenek. A fondjegyzékben főleg a rendszeres katalógusokat jelöltük. Ezek az egyes levéltári dokumentumok teljes tartalmi kivonatát adják. Jegyzökönyvek esetében ez azt jelenti, hogy a segédlet az egyes üléseken tárgyalt napirendi pontok mindegyikét feltünteti. A levéltárak jelenleg csak a leggyakrabban kutatott levéltári dokumentumok esetében készítenek katalógusokat. A tematikus katalógus egy vagy több fondban található, azonos témakörre vonatkozó dokumentumok aprólékos leírását tartalmazza. Tematikus katalógusok főleg az ötvenes-hatvanas években készültek munkásmozgalmi vagy párttörténeti témakörben. E segédlettípus készítése ma már nem jellemző. A legújabbkori levéltári fondoknál gyakori még Szlovákiában egy további segédlettípus, az úgynevezett regiszter (a fondjegyzékben R rövidítéssel szerepel), vagyis mutatók készítése. Ezen fogalmon Szlovákiában azt értjük, hogy egy-egy dokumentumhoz tárgy-, helynév- és személynévmutató készül. Jelenleg főleg a kommunista pártbizottságok jegyzőkönyveihez készülnek ilyen segédletek.