Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Athén
A város utolsó falai a török Ali Haszeki uralma (1775- 1798) idején épültek az albán rablótámadások ellen. A fal részben az egykori Themisztoklész-fal helyén épült, azonban jóval alacsonyabb és vékonyabb volt a korábbi falaknál, hossza 4300 m volt és számos antik emlék építőanyagát is felhasználták építésekor. 1778-ban készült el. A város területe a Haszeki-fal megépítése után 1104 000 m2 volt. A török hódoltság utolsó szakaszában a görög népesség helyzete megjavult. A XVIII. század végi Athén sajátos hangulatot árasztott. A tereket és az utcákat díszkutak ékesítették, az ókori emlékek békésen megfértek a mohamedán középületekkel és a minaretes dzsámikkal. A XIX. század elején Lord Elgin a török porta engedelmével az Akropolisz klasszikus kori szobrászati emlékeinek gazdag anyagát Angliába szállította. A Parthenon szobordíszei és a többi értékes anyag később a British Museum híres Elgin-márványgyűjteményének részei lettek. Sokat szenvedett az Akropolisz a görög szabadságharc alatt is, amikor két ízben vették ostrom alá (1821-1822, 1826-1827). A második alkalommal, amikor a görögök voltak a hegy védői, a török ostromlók kíméletlen ágyútüzet zúdítottak az Akropoliszra, mit sem törődve azzal, hogy súlyos károkat okoznak az antik műemlékekben. Az 1830. február 3-án megkötött londoni egyezmény Görögországot szabad és független állammá deklarálta, és végérvényesen a görögöknek ítélte Athént. A török helyőrség azonban csak 1833. március 31-én távozott az Akropoliszról. Az 1834. szeptember 18-i döntés alapján Athén lett az ország fővárosa. A város lakossága 1835-ben 4000 fő körül lehetett, s a házak többsége a szabadságharc óta még romokban állt, az utak java része is járhatatlan volt. A török hódoltság építészeti emlékeiből ma csupán egy ház és két dzsámi áll. A görög szabadságharc kezdetekor 129 keresztény templom volt Athénben; ezek közül csupán 24 maradt fenn eredeti formájában. A robbanástól erősen megsérült Parthenon belsejében 1690-ben épült dzsámit 1852-ben távolították el. A Haszeki-városfalat 1875-ben, a Medreszet, a Szelek tornyától északra épült török Hittudományi Akadémiát 1914-ben bontották le. Görögország függetlenségének visszanyerése után bajor királyi házból származó uralkodó került a trónra. Megbízásából 1834-től az Akropolisz műemlékeinek helyreállítását Ludwig Ross irányította. Különösen fontos ásatásokat végeztek 1885 és 1891 között. Athén fővárossá válásakor olyan terv készült, amely szerint a királyi palota a régi műemlékek lerombolása után az Akropolisz területén épült volna, fogadóteremnek beépítve a Parthenónt, de Lajos bajor király a tervet elutasította. Fia, Ottó a kor divatos építészeti stílusát, a klasszicizmust igyekezett meghonosítani. Miközben készültek az új városrendezési tervek, kiépültek a mai Athén központi útjai. 1836-ban építette von Gärtner a királyi palotát, 1837-ben von Weiler a katonai kórházat (a mai Makrijannisz-csendc'rlaktanya) és 1839-ben Christian Hansen az egyetemet. A városépítés görög építészei: Sztamatiosz Kleanthisz, Liszandrosz Kaftandzoglu, Panajotisz Kalkosz és mások. E korból való épületek: a neoklasszicista triász (az egyetem, a Nemzeti Könyvtár és a Görög Akadémia márványépülete az odosz Panepisztimiun), a Nemzeti Régészeti Múzeum, a műegyetem, a Királyi Palota az odosz Irodu Attikun, a Régi Palota (a mai Parlament), a Régi Országház (a mai Történeti Múzeum), a Schliemann-ház, a római katolikus templom, a szemészeti klinika, a Szent Pál protestáns templom stb. 1830-ban Sz. Kleanthisz és E. Schaubert építészek elkészítették Athén első olyan térképét, amelyen feltüntették az összes jelentős antik, középkori és újkori műemléket, 1832-ben a görög kormány őket bízta meg Athén városrendezési tervének elkészítésével. Az ásatásokat biztosító tágas utcák, terek és egyéb közterületek létesítését előirányzó Kleanthisz-Schaubert-féle városrendezési tervet később Klenze módosította az 1834-ben született első műemlékvédelmi törvény szellemében. Az új fővárosnak az Akropolisz lett a központja, a városmag ettől északra és keletre alakult ki: itt épültek az Anafiotika-, Piaka- és Aeridesz- (Szelek tornya) negyedek. A modern görög történelem több fontos eseménye természetesen az új fővároshoz kapcsolódik. 1843. szeptember 3-án az alkotmánypártiak élén Kallerjisz tábornok itt indított felkelést, amelynek nyomán megszületett az első alkotmány. 1852-ben földrengés pusztított a városban. A krími háborúba Görögország 1854 elején kapcsolódott be Oroszország oldalán, hogy a törökök által még megszállt területeket felszabadítsa. Törökország kérésére megtorlásul francia csapatok szálltak partra Pireuszban. Az idegen megszállás 1857 márciusában ért véget kolerajárvánnyal, amely a pireuszi és az athéni lakosság egyharmadát elpusztította. 1862. október 10-én országszerte forradalom tört ki, Ottó lemondott trónjáról I. György javára. Athén és Pireusz lakossága 1831 és 1853 között 4000-ről 8162-re nőtt. 1860-ban nyújtotta be városfejlesztési tervét a Sztavridisz-bizottság. E szerint épült ki a jelenlegi városközpont, és ekkor készültek a városon áthúzódó széles keresztutak is. Az 1897-es háború viszontagságait Athén éppúgy megsínylette, mint az 1909-es forradalmat, amely Eleftheriosz Venizeloszt állította az állam élére, aki visszaszerezte Krétát, és felkészítette az országot az 1912-1913-as balkáni háborúra. 1908-ban a kormány L. Hoffmann német városépítészt bízta meg Athén általános városrendezési tervének elkészítésével. A német építész az addigi sugárutak helyett körutak építését javasolta. 1911-ben T. Mawson brit városépítész tett javaslatokat a terv módosítására, amelyek főleg a belváros kiépítésére vonat -ATHÉN 43
