Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Athén
színház, Akadémosz hérosz szent ligetében Platón Akadémiája volt. Az i. e. IV. század második felében többször felújították, erősítették a város falait. A század vége előtt épült a széles sáncárokkal körülvett védőfal, a Proteikhiszma. Az i. e. IV. század végén újjáépítették a városfalat és a hosszú falat, valamint a Dipülon kaput, Görögország legnagyobb kapuját. A városfalat egy keresztfallal, a Diateikhiszmával - amely a Nimfák hegyétől a Pnüx gerince mentén a Philopapposz hegyig húzódott - megrövidítették. Az i. e. IV. századi belső háborúk felemésztették a görög városállamok erejét. A század második felében Makedónia királya, II. Philipposz beférkőzött a görög városállamok közösségébe s szembekerült Athénnal. A khairóneiai csatában, i. e. 338-ban a thébaiakkal együtt az athénieket is legyőzte. Az i. e. 322-es lamiai háború után Nagy Sándor makedón helyőrséget telepített a városba. I. e. 317 és 307 között a makedónok támogatását élvező phaléroni Démétriosz filozófus irányította a város ügyeit, és Athén gazdasági helyzete átmenetileg megjavult. Ismét virágzott a szellemi és kulturális élet. A korabeli drámairodalom, a filozófia, a festészet és a szobrászat képviselői is kimagasló alkotásokat hoztak létre. A makedón uralom ellen Athén szövetségre lépett Spártával és Egyiptommal. Az ezt követő khremonidészi háború (i. e. 267-261) következményeként újból makedón helyőrség odahelyezésével büntették a várost. A város arkhónjai helyére makedón kormányzó, az ún. episztatész került. Az athéniek csak 229-ben nyerték vissza függetlenségüket az akháj szövetség segítségével. Az i. e. II. század elején megindult a rómaiak terjeszkedése. Athén ebben a korban gazdaságilag hanyatlásnak indult, de továbbra is a tudomány központja, iskoláit a rómaiak is látogatták, új középületek, szentélyek épültek. Az Akropoliszon a pergamoni Attalidák fogadalmi ajándékai kerültek a déli falakra. Ezek közül a leghíresebbek a kelta galaták fölött aratott győzelmet örökítették meg. Az Agora keleti oldalán épült a II. Attalosz pergamoni király által adományozott Sztoa. Ebben a korban emelték az Agora déli részét lezáró épületeket: a Középső Sztoát, a Keleti Sztoát és a Második Déli Sztoát. Ugyancsak e kor emléke a Métróon impozáns épülete és az Akropolisz déli lejtőjén II. Eumenész pergamoni uralkodó Sztoája. A jelenleg látható romokból megközelítő fogalmat sem alkothatunk a hajdani város képéről, még Pauszaniasz útleírásának Attikáról szóló könyve alapján sem. A római hódítást megelőző időkben az athéniek hiába fáradoztak sokat védelmi rendszerük megerősítésén, mégsem tudták megvédeni a várost. A római kézre került Athén számos kiváltságot élvezett. Az i. e. I. században azonban megváltozott a helyzet. Mivel i. e. 87-ben IV. Mithridatesz pontoszi király sztratégoszának, Arkhelaosznak a segítségével Athénion szofista magához ragadta a hatalmat és fellázadt a rómaiak ellen, Sulla római hadvezér i. e. 86-ban ostrom alá vette és elfoglalta Athént, katonáinak szabad rablást engedélyezett, és lerombolta a város falait. Athén több mint három évszázadon keresztül védőfalak nélkül maradt. Az i. e. 15 körül épült az Agora közepén Agrippa Ódeionja, amely zenei előadásokra szolgált. Újjáépítették a Sulla által lerombolt periklészi Ódeiont is. Az Erekhtheiontól keletre Róma és Augustus kerek templomát emelték. A klasszikus kori Agorától keletre épült a Római Agora. Mellette áll a kürrhoszi Andronikosz horologionja (óra), közkeletű nevén a Szelek tornya, amely domborműves díszeiről kapta az utóbbi elnevezést. Az i. sz. I. században az addigi, általunk ismeretlen helyéről átszállították az Agorára Arész i. e. V. századi templomát. Ekkor építették az Akropolisz monumentális lépcsőfeljáróját is. A Szelek tornyától délkeletre áll az Athéna Arkhégetésznek és Augustusnak szentelt árkádos épület. Az i. sz. II. században a görögbarát Hadrianus császár ellátogatott Athénbe, ami az újjászületés korszakát jelentette Athén számára. Új épületeket emeltek, a város egy Hadrianusról elnevezett vízvezetékkel is gyarapodott. Az óvárostól keletre szép villákkal teli új és gazdag városrészt csatolt Hadrianus Athénhez, amely alapítója után a Hadrianupolisz nevet kapta, s a Hadrianus-kapu választotta el az óvárostól. Hadrianus emeltette a Pantheont, a nevét viselő könyvtárat és a Római Agorától keletre álló Bazilikát, amely talán Héra és Zeusz Panhellenios temploma volt. A város i. sz. II. századi jótevői közül Herodes Atticust kell még kiemelni, akinek bőkezűségét napjainkig fennmaradt épületek hirdetik, például az Akropolisz déli lejtőjén található Ódeion. A Panathénaia stadiontól délnyugatra, az Ardéttosz gerincén építtette Herodes Atticus a város Tükhéjének templomát, a stadion előtt pedig boltíves hidat emeltetett az Uisszosz fölött. Az i. sz. III. század közepén a hurolok támadása elleni védekezésül Valerianus császár újjáépíttette a régi Themisztoklész-falat, és keleten kiterjesztette a Hadrianus-féle új városrész köré is. Az Akropolisz vízellátását úgy biztosította, hogy a Klepszydra forrás vizét egy alagúton keresztül vezette az Agrippa-emlékműteraszon át, amely akkorra már falakkal és az ún. Beulékapuval volt megerősítve. A falak azonban nem tudták feltartóztatni a hurolokat, akik i. sz. 267-ben kifosztották Athént. A várost leégették és számos épületet porig romboltak. Az Akropoliszt azonban nem foglalták el a barbárok. Röviddel elvonulásuk után az athéniek visszavonták védelmi vonalukat egy új városfal, a késő római fal mögé, amely csak az Akropoliszt vette körül, talán annak is csak az északi oldalát. ATHÉN 41
