Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Athén
Athén Görögország fővárosa. Földrajzi koordinátái: északi szélesség 370 58', keleti hosszúság 230 42'. A város sík medencében fekszik, amely a tengertől mintegy 6 kmre kezdődik, s tengerszint feletti magassága 100 m. Athént három oldalról hegyek határolják, és csupán a nyugati, tenger felé eső része nyitott. A várost a Parnész (Parnisz, 1413 m), a Pentelikon (Pendelikon, 1108 m), a Hüméttosz (Imittosz 1026 m) és az Aigaleósz (468 m) veszi körül. A hegyláncok között négy szoroson keresztül közelíthető meg az ország többi része. A mai Nagy-Athén területe 428 km2, lakóinak száma napjainkban 2 450 000 körül mozog, ami Görögország lakosságának 38%-a. Nagy-Athén Attiki megyéhez tartozik, 99 városi, illetve községi jogú közigazgatási egységet foglal magában. Athénben és környékén a zöldövezet jelenleg csupán az összterület 1,8%-a. A hegyek nagy része kopár sziklákból áll. Az ókorból ismert kis folyók (Kéfisszosz és Ilisszosz) vízhozama jelentéktelen, s a lakosság vízszükségletét elsősorban a Marathóni-gát által képzett víztároló medence, a Hyliki-tó, valamint a közeljövőben a Mornosz folyó elégíti majd ki. A város helyén i. e. 4000 táján, a késő neolitikumban jelentek meg az emberi élet első nyomai. A város ősi magja a későbbi „felsőváros”, fellegvár, az Akropolisz dombja volt, amely mindmáig Athén jelképe. A körülötte kialakult új kőkori település kiterjedéséről és szerkezetéről igen keveset tudunk. A lakosok feltehetően mezőgazdaságból, állattenyésztésből és kereskedelemből éltek. A neolitikum korában települések léteztek a későbbi platóni Akadémia helyén, a Sztrefisz dombon és az Olümpieion területén is, és 30 további település nyomai találhatók még Attika körül e korból (Nea Makri, Palaia, Kokkina stb.). A kora bronzkorban (ún. kora helládikus periódusban), az i. e. 2600-2000 között Athén lakóinak száma egyre nőtt; többek között a Kikládokról érkeztek telepesek a környékre. A középső bronzkorban (közép-helládikus periódus, i. e. 2000-1600 k.) a város területe folyamatosan nőtt. Lakóházak nyomára számos helyen, az Akropoliszon és környékén, az Aeropagusz hegyen, valamint a későbbi ókori Agora helyén a Kerameikosz és az Olümpieion környékén találtak. Athén területén több fontos útvonal alakult ki: az egyik a későbbi főtér, az Agora területétől vezetett az Akadémia-liget felé. Ennek természetes meghosszabbítása a majdani Agora déli részét az Akropolisz feljáratával kötötte össze (a Panathénaia út előzménye), egy másik útvonal pedig az Akropolisz déli lejtője felé ágazott le. A környező attikai településekkel a hegyszorosokon, illetve a folyóvölgyeken át kisebb jelentőségű utak kötötték össze Athént. Mivel az útvonalak a domborzati tényezőkhöz alkalmazkodtak, lényegében változatlanok maradtak az évszázadok során. A késő bronzkorban (késő-helládikus vagy mükénéi kor, i. e. 1600-1100 k.) Athén jelentősége megnövekedett. I. e. 1240-1200 között épült fel az Akropolisz 4-6 m széles falakból álló mükénéi erődítésrendszere, a nevezetes mükénéi lépcső az Akropolisz nyugati lejtőjén, valamint egy második erődítmény, amely az Akropolisz nyugati feljáróját védte. Vitathatatlan, hogy az i. e. XIII. században Athén egy mükénéi típusú királyság központja volt. A Thorihoszban, Spataban, Marathónban és Acharnaiban talált tholosz (álkupola) sírok előfordulása alapján gyanítható, hogy Attika területét több királyság birtokolta. A mükénéi korban a királyi palota az Akropoliszon, a későbbi Erekhteion térségében emelkedett. A mükénéi periódus utolsó szakaszában Athén területe megnőtt. Az Olümpieion helyén álló település ebben ATHÉN 37 Athén
