Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Varsó
független területek voltak, és amelyeket egyes nagy hatalmú földesurak királyi privilégium alapján kormányoztak. 1655-ben, a svéd invázió, a város elfoglalása és a felszabadításáért vívott harcok idején az épületek többsége megsemmisült, a külvárosok leégtek, a lakosság is súlyos veszteségeket szenvedett (6000-re csökkent a számuk). 1675-ben viszonylag rövid idő alatt befejeződött az újjáépítés és elkezdődött az utcák szabályozása. Az új, díszes barokk paloták kertekkel és udvarokkal együtt épültek (Krasinski, Morsztyn, Radziwill családok palotái), templomok és kolostorok létesültek. Létrehoztak egy kereskedelmi központot, a Marywilt. Az építkezések nagy részét T. van Gameren, A. Locci és J. Belotti irányították. Az északi háború idején (1702-1710) abbamaradtak az építkezések, a város és lakossága elszegényedett. A háború befejezése után, 1712 körül, III. Erős Ágost szász király a várost elsősorban nyugati irányban kívánta fejleszteni. Ekkor jött létre a lengyel városépítészetben jelentős szerepet játszó ún. „szász tengely” vagy „barokk tengely”. Az 1740-ben alakult Komisja Brukowa (Útépítési Bizottság) fő feladata volt az utcák szabályozása, útburkolat és csatornázás készítése, hídépítés a Visztulán. A város nyugati részén új lakótelephelyet jelöltek ki és utcákat nyitottak, például a Marszalkowska utcát 1757- ben. Felmérték a várost, aminek alapján R. de Tirregaille mérnök-építész 1762-ben megalkotta Varsó első, részletes és pontos térképét. Az Útépítési Bizottság mellett működő Boni Ordinis Bizottság 1767-ben egyesítette az Ó- és az Újvárost, bevezettette az utcai közvilágítást. Szaniszló Ágost kezdeményezésére a város déli részét az Ujazdowski-kastély körül, ahhoz alkalmazkodóan, alakították ki. A legnagyobb zöldterületek a Lazienki-park, a Saski-, a Krasinski- és a Foksal-kertek voltak, ezeket egészítették ki a gyümölcsösök és a külvárosi lakóházakat övező kertek. A korszakban épült fontosabb középületek: a városi kórház, a Kosciól Bonifratów (irgalmasrendi-templom), a Szpital Dzieci^tka Jézus (Gyermek-Jézus kórház), a Zaluski Könyvtár, az Ossolinski-palota, a Collegium Nobilium, a királyi gyaloggárda és a Mirowskiak kaszárnyaegyüttese. Jelentős késő barokk építőmesterek: Józef és Jakub Fontana, valamint A. Solari. 1770-ben a várost új védőfallal vették körül, a kivezető utakat déli irányban J. Ch. Schuch tervei szerint meghosszabbították és kör alakú tereket létesítettek sugarasan kivezető utcákkal: a Piac Zbawicielával és a Piac Unii Lubelskiejjel. Kétfelé történt a város terjeszkedése: dél felé az Aleje Ujazdowskie és nyugat felé az Aleja Guardii irányában. A XVIII. század kezdetétől a városközpont az Óvárosból áttevődött a Krakowskie Przedmiesciébe (Krakkói külváros). A főúri paloták mellett megjelentek a szabadon álló nemesi kúriák, amelyeket később felváltottak a téglából és fából épült bérházak. Poniatowski Szaniszló Ágost király építészei a várost klasszicista stílusban bővítették. Ekkor építették át a királyi palota belső részeit, a Lazienki palotát és kertjét, megépítették a Blank, Raczynski, Jablonowski és más családok palotáit. A külvárosokban is új palotákat emeltek, elkészült a Teatr Narodowy (Nemzeti Színház). A kor jelentős építészei: J. Fontana, D. Merlini, Sz. B. Zug, E. Schroeger, J. Ch. Kamsetzer, S. Zawadzki stb. 1791-ben az országgyűlés végrehajtotta Varsó, a külvárosok és a jurydykik egyesítését. A város ekkor már Lengyelország legfejlettebb ipari városai közé tartozott. 1772 és 1795 között az ország felosztásával Varsó fővárosi szerepe megszűnt és a porosz megszállás alatt a város fejlődése megrekedt. A Varsói Hercegség idejében (1807-1815) Varsó viszszanyerte fővárosi rangját, s ez kihatott lakosságának létszámára és összetételére is. Kifejlődött a gazdag polgárság, megnőtt a hivatalnokok száma. A Komisja Rzqdowa (Kormányzó Bizottság) visszaállította a városokra vonatkozó 1791-es törvényt, s ez időtől e törvény értelmében választottak elnököt és községi tanácsokat. A Varsóhoz csatolt Prágában több mint 200 házat lebontottak és helyükre erődítményt építettek. Az 1815 és 1835 közötti években - ez a Lengyel Királyság kora - létrehozták a Rada Ogólna Budownictwa, Miernictwa, Drog i Splawówot (Építési, Mérési, Ütés Vízi utak Főtanácsa), amely a Komisja Rzqdowa Spraw Wewn?trznych i Policji (Belügyi és Rendőrségi Kormánybizottság) mellett működött. A lakóházak száma megnövekedett. Új középületek (a Towarzystwo Przyjaciól Nauk - Tudományok Barátai Szövetségének Székháza-, a Staszic-palota, a Belvedere, a Csillagvizsgáló, a Lengyel Bank és a Teatr Wielki-Nagyszínház); valamint kommunális létesítmények (víztároló és városi gátak) épültek, közintézmények és irodák céljára palotákat alakítottak át. 1817-ben a városi hatóságok székhelyét áthelyezték a Piac Teatralnyn álló Jablonowski-palotába és lebontották a régi városházát az Óváros piacterén. A kor építészei: A. Corazzi, Ch. P. Aigner, J. Kubicki, H. Marconi és A. Idzkowski. Az 1830-1831-es felkelés központja Varsó. A lázadás leverése után a cárt képviselő helytartók a város költségén megépítették a Citadellát; az építkezésnek 136 ház esett áldozatul, s megakadályozták a város észak felé való terjeszkedését is. Nyugati és keleti irányban a vasút zárta el a fejlődést. A XIX. század második felében a varsói építkezések nagyvárosi jelleget öltöttek. Az építészetben a klasszicizmus mellett kibontakozott a neogótika. Neogótikus stílusban állította helyre A. Idzkowski a Saski-palotát és a székesegyházat. Ebben a stílusban épült a Citadella és a hozzátartozó erődítményrendszer is. A Pawiak börtönt, a Varsó-Bécs vasútvonal pályaudvarát, a Zamoyski-palotát, valamint más épületeket neoreneszánsz stílusban 320 EURÓPAI FŐVÁROSOK
