Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Róma
ACCASTO, G. - FRATICELLI, V. - NlCOLINI, R.: L’architettura di Roma Capitale 1870-1970 [Róma főváros építészete 1870-1970]. Róma, 1971. GOLZIO, V.: Palazzi romani. Dalia Rinascita al Neoclassico [Római paloták. Reneszánsztól a neoklasszicizmusig]. Bologna, 1971. PORTOGHESI, P.: Roma del Rinascimento [Róma a reneszánsz korban]. Milánó, 1971. ClUCCI, G.: La piazza del Popolo. [A piazza del Popolo], Róma, 1974. SPAGNESI, G.: Edilizia Romana della seconda méta del XIX secolo 1848-1905 [Róma építészete a XIX. század második felében]. Róma, 1974. SPAGNESI, G.: L’architettura a Roma al tempo di Pio IX, 1830-1870 [Róma építészete IX. Pius idejében, 1830- 1870] Róma, 1976. BENEVOLO, L.: Roma oggi [Róma napjainkban]. Bari, 1977. PLACINTINI, M. - GUIDI, F.: Le vicende edilizie di Roma dal 1870 ad oggi [Róma építészeti eseményei 1870-től napjainkig]. Róma, é. n. PORTOGHESI, P.: L’eclettismo a Roma 1870-1922 [Az eklekticizmus Rómában 1870-1922]. Róma, é. n. FORRÁSOK A források, amelyek Róma városépítészetének történetét dokumentálják, megtalálhatók:- az állami levéltárakban- köz- és magánlevéltárakban- könyvtárak és múzeumok gyűjteményében- az országon kívüli gyűjteményekben ÁLLAMI LEVÉLTÁRAK Az állami levéltárakban őrzött dokumentumok megosztva vannak a római intézményekben, amelyek a Kulturális Javak Minisztériumához tartoznak: - Központi Állami Levéltár (Archivio Centrale dello Stato), - Római Állami Levéltár (Archivio di Stato di Roma). Ezeken kívül érdemes kutatni egyéb levéltárakban is. Ezek közül ki kell emelni: 1. A köztársaság alsó- és felsőházának levéltárát (Archivi storici della Camera dei Deputati e del Senato della Repubblica), amely nemcsak az állami szervek elhelyezésével kapcsolatos dokumentumokat (például a palazzo Montecitorio átalakítását és a környék városrendezési terveit) tartalmazza, hanem a római városrendezési viták és az ezekkel kapcsolatos parlamenti tevékenység dokumentumait is. Megemlítjük például azokat a parlamenti jegyzőkönyveket, amelyek a Rómával kapcsolatos különleges törvények vitájáról készültek. 2. A Külügyminisztérium levéltárát (Archivi storici del Ministero degli afferi esteri), amely elsősorban az egyesítés utáni dokumentumokat őrzi 1861-től napjainkig, de itt találhatók a királyi titkárságnak, illetve később a szárd királyság külügyminisztériumának fondjai is. Ezek a források nagyrészt a XIX. század első felében keletkeztek (pontosabban 1799-1861 között), és Torinóból Firenzébe, majd Rómába kerültek az ország fővárosának áthelyezése következtében. A források jelentős része nemzetközi vonatkozású, és itt találhatók a minisztérium épületével kapcsolatos iratokon kívül a külföldi nagykövetségek római épületeire vonatkozó dokumentumok is. 3. A Honvédelmi Minisztérium levéltárát (Archivi storici del Ministero della Difensa), amely a hadsereg, a tengerészet és a légvédelem törzskari levéltárára oszlik. Az egyesítés előtti időszakból származó dokumentumokat is őriznek. 4. Az egyéb minisztériumok újabb iratait, amelyek még nem kerültek be a Központi Állami Levéltárba, mivel még nem járt le negyvenéves megőrzési határidejük. Leghasznosabb a kutatás a Munkaügyi, a Pénzügy-, a Belügy-, illetve az Oktatásügyi Minisztérium irataiban. KÖZ- ÉS MAGÁNLEVÉLTÁRAK A tárgyalt intézményeken kívül a nem állami levéltárak köz- és magánszerveknél és intézményeknél, valamint családoknál képződtek. Érdemleges iratokat tartalmaz Róma környékére: a Lazio Tartomány (Régióné Lazio) levéltára, a római járás (Provincia di Roma) levéltára, a római községek (Comune di Roma) levéltára, ahol a Capitolium Történeti Levéltára (Archivio Storico Capitolino) címszó alatt igen értékes, részletes forrásanyagot találunk. Számos, Róma építését befolyásoló szerv székhelye s így irattára, valamint levéltára található Rómában. Ezek elsősorban társadalombiztosítási, biztosítási, gazdasági és egyéb intézmények. Kiemelendő az Állami Biztosító Intézet (INA), az Állami Alkalmazottak Társadalombiztosítási Intézete, a ma már megszüntetett (ENPAS), az Állami Telekügyi Intézet (IMI), az Ipari Rekonstrukciós Intézet (IRI), valamint a római világkiállítás intézménye (EUR). Több száz azoknak az intézményeknek a száma is, amelyek csak a várossal kapcsolatos funkciókat látnak el, mint például kórházak, jótékonysági intézmények, hitelintézmények, jogi irodák. Ezek tulajdonában gyakran rendkívül régi iratok is találhatók, amelyek a „levéltárak külön gyűjteményét” képezik. A negyven évnél régebbi iratok szabadon kutathatók. Említést érdemel a római lakások és lakónegyedek építését lebonyolító két intézmény anyaga. Az egyik a Bérházépítő Intézet (ICP, az Appio, Flamino, Testaccio, Garbatella negyedek építkezései), a másik az állami alkalmazottak lakásépítésére létrehozott intézet (INCIS, a Salario és Savoia negyedek építkezései, a Piazza Verbano épületei), amely 1924-ben alakult meg. Nagyszámú magánlevéltár is működik (a Barberini, Aldobrandini, Torlonia, Orsini, del Drago stb. családok). Példaként a Doria Pamphili Landi család levéltárát említjük, amelyet nemrég nyitottak meg a kutatók előtt. A levéltár bőséges XVII. és XVIII. századi írásos és rajzos dokumentumot tartalmaz. Tanulmányozhatók a Feudi (Birtokok), Mandati (Mandátumok), Libri Mastri (Főkönyvek) című állagok, a levelezések, a számlák és körülbelül százkötetnyi nyomat és metszet (a Piranesi-metszetek majdnem teljes anyaga), a Palazzi e case (Paloták és házak) állaga, a család városi és vidéki tulajdonairól készült térképek és tervek. KÖNYVTÁRAK ÉS MÜZEUMOK GYŰJTEMÉNYE A könyvtárak iratanyaguk jelentős részét letét, vásárlás, illetve olyan intézkedés révén szerezték, mint például a vallási testületek megszüntetéséről kiadott 1973. évi törvény, amelynek eredményeként a Viktor Emánuel Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale Vittorio Emanuele) átvette a megszűnt kolostorok levéltárát. A jezsuita anyagon kívül kb. 70 jelentős római kolostor könyv- és iratanyaga került a könyvtárba, s ezekből itt létrehozták a Levéltárak és gyűjtemények (Archivi e raccolte) nevű fondot. RÓMA 279
