Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Reykjavík
főbb forrásai: a legrégibb rendeletek, házfelmérések, építési telkek kijelölése, jegyzőkönyvek gyűlésekről, vízellátásról stb. II. Bcejarstjórn í mótun 1836-1872 [Munkában a városi kormányzat], Reykjavik, 1971. 487 p. Választási eredményeket, költségvetéseket, a városi tanács és a polgárok üléseinek jegyzőkönyveit stb. tartalmazza. III. Reykjavik i 1100 ár [Reykjavik 1100 éve]. Reykjavik, 1974. 327 p. Cikkek a várostörténet köréből. FORRÁSOK A korábbi évszázadok rossz építkezési viszonyai és a kezdetleges társadalmi körülmények miatt Izlandban okmányok gyakran egyáltalán nem vagy csak rossz állapotban maradtak fenn. A világi hivatalok a vezetők lakhelyét követve gyakran költöztek, s ez az okmányok rongálódásával járt. A legrégebbi levéltárak a két püspökségben, továbbá néhány templomban és kolostorban voltak. Sok régi irat pusztult el tűzvészekben és más katasztrófák során. A XVII. és XVIII. században az irodalmi vagy történelmi szempontból értékesnek tartott kéziratokat és okmányokat tömegével vitték el a koppenhágai Királyi Könyvtárba és az Amamagnaeana-gyűjteménybe. A dán országgyűlés erre vonatkozó intézkedését követően jelentős részük az elmúlt években került vissza az országba. A dán abszolutizmus idejében a hivatalos okmányok nyelve a dán volt. Egy a dánok által kinevezett magas rangú tisztviselő 1850-ben ugyan elrendelte, hogy az ország tisztviselői az akkor már több évszázados írásos hagyományokkal rendelkező izlandi nyelven levelezzenek, mégis a reykjavíki székesegyház istentiszteletein például csak 1894-ben törölték el a dán nyelv kötelező használatát és az izlandi törvényeket 1918-ig két nyelven, dánul és izlandiul hozták. Ennek következtében sok, Reykjavik történelmére vonatkozó okmányt dán nyelven írtak, noha a hozzáférhető források zöme izlandiul van. Mivel a közigazgatás legmagasabb képviselőinek székhelye Dániában volt, Koppenhágában sok Izlanddal kapcsolatos irat gyűlt össze. Amikor Izland 1904-ben helyi önkormányzatot kapott és Reykjavíkban kormányzótanácsot állítottak fel, az ország ügyeit 1849 óta kezelő dán kormányhivatalból - ún. Izland Hivatal - a fejlődő fővárosba helyezték át a levéltárat. Még így is sok, a XVI. századtól 1848-ig terjedő időszakra vonatkozó okmány Dániában, az Állami Levéltárban maradt, ezeket 1928-ban - tíz évvel függetlenségének kivívása után - átadták Izlandnak. De még ma is vannak dán múzeumokban és irattárakban Reykjavik történelmére vonatkozó fontos dokumentumok. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR (LANDSSKJALASAFN ÍSLANDS) 101 Reykjavik, Hverfisgötu 6 Az Országos Levéltárat 1882-ben alapították, bár mai nevét csak 1916-ban kapta. Addig a különböző izlandi okmányokat ott tárolták, ahol az illetékes hivatalok voltak, következésképpen megőrzésük minősége erősen változott. Izlandnak hosszú ideig nem volt az egész ország iratait őrző Országos Levéltáron kívül más archívuma. Egy 1947- es parlamenti törvény azonban felhatalmazta a megyei és városi közigazgatás irattárait, hogy az adott területre vonatkozó okmányokat helyben őrizzék. Az okmányokat származásuk helye szerint osztályozták, így sok Reykjavíkra vonatkozó irat található Gullbringa és Kjós megyék hivatalainak iratai és a városi rendőrfőnök jelentései között is. Mivel a város a helyi közigazgatás fejlődésével együtt vált fontossá, a főváros története és az izlandi történelem között nem húzható éles határvonal. A Reykjavíki Városi Rendőrfőnöki Hivatal Levéltára (Skjalasafn baejarfógeta í Reykjavik) 1803-Az archívum az ország összes megyei hatóságaitól származó gyűjtemény egy része. A Városi Rendőrfőnöki Hivatalt azután állították fel, hogy Reykjavik 1803-ban fővárosi rangot kapott: hatásköre az igazságszolgáltatáson kívül felölelte a városi közigazgatást, az adó- és vámszedést, a törvények érvényesítését, a bűnüldözést és a városi ügyészi feladatkört. Gullbringa és Kjós megyék Levéltára (Skjalasafn Gullbringu og Kjósarsyslu) 1786-1803 1786 és 1803 között Reykjavik közigazgatása Gullbringa és Kjós megyék rendőrfőnökének kezében futott össze. Az utóbbi levéltárában megőrzött dokumentumok közül több vonatkozik a régi Reykjavíkra vagy olyan területekre, amelyek ma már a fővároshoz tartoznak. Püspöki Levéltár (Biskupsskjalasafn) 1664-A Püspöki Levéltár három részből áll: 1. A déli Skálholt püspökség, 2. az északi Hólar püspökség, 3. az egész Izlandra kiterjedő későbbi egyesített püspökség anyagából. A déli egyházmegye hivatala 1785-ben költözött Reykjavíkba, s 1801-ben, miután egy földrengés romba döntötte Skálholtot, az ország egyetlen püspökséggé alakult. Egy 1746-os királyi rendelet értelmében az izlandi püspököket utasították, hogy a papokkal készíttessenek feljegyzéseket minden további királyi rendeletről, a szinódusok határozatairól, egyházmegyei körlevelekről, konfirmációkról s névsort az egyházmegye tagjairól, különös tekintettel a fiatalokra, életkorukra, írástudásuk és általános magatartásuk leírására. A fenti rendelkezéseket azonban 1780-ig meglehetősen lazán tartották csak meg, bár a legrégibb fennmaradt plébániai feljegyzések 1664-ből származnak. Az Országorvos Levéltára (Skjalasafn landlaeknis) 1760-A hivatalt 1760-ban állították fel az eredetileg egyetlen kinevezett, hivatalos szolgálatban levő orvos számára. Feladata az orvoslás tanítása, a gyógyszerelosztás ellenőrzése s a megyei orvosok megjelenése után az ő praxisuk ellenőrzése is volt. 1803-tól kezdve az utóbbiaknak jelentéseket kellett tenniük az országorvosnak (aki viszont a maga részéről a koppenhágai egészségügyi tanácsnak volt felelős). Az országorvos székhelye 1763-tól 1833-ig Nesben volt, ezután hivatala Reykjavíkba költözött. A dán felettes hatóság először a koppenhágai Orvosi Kollégium volt, majd 1848-ban a dán kormány Izland Hivatala vette át ezt a feladatot. A régi Országgyűlés Levéltára (Skjalasafn Öxarárthings - Althingis hins foma) 1570-1800 Az Öxi folyó menti Nemzetgyűlés (a régi Althing) levéltára 1570 és 1800 közötti törvénykezési és közigazgatási iratokból áll. 1570 előtt nem készültek feljegyzések a Nemzetgyűlés üléseiről. 262 EURÓPAI FŐVÁROSOK
