Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Párizs
legi pont de la Tournelle magasságától a Tour de Nesle-ig terjedt. A hat méter magas és a talpazatánál három méter széles városfalon több mint harminc kerek torony volt, és több része fennmaradt. A Fülöp-Ágost által kezdeményezett építkezések célja egyrészt az egységesítés, másrészt az egyházi uralommal szemben a királyi hatalom megerősítése volt. Fülöp-Ágost kezdte meg a város rendezését: elrendelte a legfontosabb utcák kikövezését és megtiltotta a piac közelében levő Innocents temetőben a szemét lerakását. A XIII. században egyfajta köztisztasági hivatal kezdett kialakulni: a lakosság, csoportosan bérelve kétkerekű kordékat, saját maga végezte az utcák tisztítását. A XIV. században három nyilvános kút biztosította a Saint-Denis és a Saint-Martin utcákon a piaci negyed vízellátását. Az első nyitott szennyvízcsatornát 1374-ben építették, de a legkedveltebb lefolyók továbbra is az utcák maradtak, annak ellenére, hogy nem volt szabad szennyvizet kiönteni az ablakon anélkül, hogy előtte háromszor ne kiáltották volna: vizet öntök, vigyázat. A városi önkormányzat kezdeti elemei Fülöp-Ágost uralkodásának vége felé jelentek meg, amikor a kereskedők szakmai érdekképviselete városrendezési kérdésekben is dönthetett. Legbefolyásosabb a vízi kereskedők hanzája volt, amely az élelmiszer-áruforgalmat ellenőrizte a Szajnán. A polgárság szóvivői a király előtt a hentesek, a posztókereskedők és a takácsok közül kerültek ki. A párizsi polgárok élén a céhek legfőbb képviselője állt, közülük azonban sohasem került ki polgármester. A valódi hatalom a király és legfőbb bírája kezében volt. A városi tanács feladatai - mind a mai napig - az igazgatásra és végrehajtásra korlátozódnak. A királyok és a polgárság közti viszony kezdettől kétértelmű: pl. a királyi legfőbb bíró tisztét egészen a XIII. század közepéig a király az általa kiválasztott polgároknak bérbe adta. 1296-ban megalakult a 24 tagú Conseil de Vilié (Városi Tanács). Párizs szokásjogainak felügyelete mellett a városi tanács végezte a városi közügyek irányítását, ellenőrizte a városfal, a kikövezett utcák, a rakpartok, a kikötők, a szennyvízcsatornák és a kutak karbantartását és joga volt beleszólni az utcák kijelölésébe is. Rendszeres bevételei nagyon csekélyek voltak: a Chatelet által kivetett adók és pénzbírságok egy részéből, városi vámból és hídvámból, valamint a víziárkokban történő halászati jog bérbeadásából tevődtek össze. Nagyobb munkálatok idején a városi tanács, csakúgy mint a király, különleges adókat vet ki. A XIII. századtól kezdve a város politikai, vallási és gazdasági funkcióinak megnövekedése következtében a Nyugat egyik legfontosabb városává válik. Szent Lajos egy kápolna, a Sainte-Chapelle megépítésével ékesíti királyi palotáját. A Szép Fülöp által végrehajtott újabb építkezésekből a Conciergerie épülete és a Tour de l’Horloge (óratorony), maradt fenn. A bal parton kiépül az Augustins-, a Gréve kikötő fölött pedig a Mortellerierakpart. A XIV. század elején a királyi székhelyet a jobb partra tették át. Egy új városfal építését is megkezdték, amely végső formájában a Louvre-tól a Saint-Antoine-kapuig, a város keleti kijáratáig terjedt. V. Károly a Louvre-t R. du Temple tervei alapján díszíttette. Másik rezidenciája a városfal keleti részénél, a Saint-Paul-palotában volt. A Citében a XV. században még tizenöt parókia volt a jobb parti tizenhárommal és a bal parti héttel szemben, a város súlypontja mégis - a polgári fejlődés eredményeként - a jobb partra tevődött át. Ettől a kortól kezdve Párizs Franciaország legnagyobb városa, területe 438 hektár. A középkor vége felé Párizs a faházak, illetve a fagerenda-ácsolatos, részben kőből épült házak városa. A rue Voltában maradt fenn az egyik legrégibb négyemeletes ház a XIV. század végéről. Több ház elérte a 15 méteres magasságot egymás fölé konzolosan épült emeleteivel, amelyek közül az utolsó csúcsosan végződött az igen szűk utcák fölött. A főváros legszélesebb utcái - a Saint-Jacques és a Saint-Martin utcák - a régi galloromán közlekedési tengely mentén találhatók, de azok sem szélesebbek 8-9 méternél. A házak többsége azonban egyemeletes vagy földszintes és a legtöbb utca csak 1-2 méter széles. Párizsban sok volt a mezőgazdasági terület, a legelő, a konyhakert, a fallal körülkerített templom és kolostor, valamint a kerttel övezett magánpalota. A XV. században a vezető rétegek jóléte lehetővé tette, hogy számos gyönyörű, gótikus stílusú polgári és egyházi épület jöjjön létre (Hőtel de Sens, Hőtel de Cluny, Saint-Séverin-templom stb.). A XV. század elejéről származó adóügyi dokumentumok alapján a lakosság számát körülbelül 100 ooo-re becsülik, de egyes feltevések szerint csupán 65-70 000 volt. Az 1337-145 3-ig tartó százéves háború viszonylag kevéssé érintette Párizst, ahol az angol-burgund megszállás alatt egyfajta polgári látszatautonómia jött létre. A királyi udvar a háború alatt a Loire menti kastélyokban tartózkodott. Csak 1528-ban közölte I. Ferenc a városi tanácscsal, hogy Párizsba kívánja áttenni székhelyét, „ismervén Louvre kastélyunkat és tudván róla, hogy kényelmünk szempontjából a legjobb hely”. A Chatelet-ben székelő királyi főbíró mellé egy rendőrfőnököt és egy főbíróhelyettest jelöltek ki. Ez utóbbi foglalkozott városfejlesztési kérdésekkel, szoros egyetértésben a városi tanáccsal. A főbíróhelyettesi és a párizsi polgárok legfőbb szószólója címeket a XVII. századig gyakran ugyanaz a személy viselte. A párizsi polgármester mellett városi tanácsosok működtek. Emellett a XVI. századtól a városi tanács hivatalos munkavezetőket (maítres d’ceuvre) is alkalmaz a különböző céhekhez például kőművesekhez vagy ácsokhoz. A város útjaival PÁRIZS 229
