Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Amszterdam
GJ Amszterdam Amszterdam, régi nevén Amstelredam, az északi szélesség 520 11' 30" és a keleti hosszúság 40 53' 48" fokán helyezkedik el, Észak-Hollandia tartományban, a Németalföldön. Az óváros középpontja, a Dam tér 2,20 m magasan fekszik a tengerszint felett, tőzeges talajon, az Amstel folyó torkolatánál, az IJ déli részén, a volt Zuiderzee kiterjesztett öblében. Területe 20 743 hektár, amelyből 4184 hektár vízterület. Hollandia lakossága 1977-ben 13 millió 800 ezer, Amszterdamé 728 738, tehát az ország lakóinak 5,24%-a tömörül itt. Amszterdam a Hét Egyesült Tartományi Köztársaság (1588-1795) legfontosabb kereskedővárosa volt. 1813-ban lett csak az ország fővárosa, a francia megszállást követően (í 795-18 í3), amikor a Holland Királyság megalakult. A cím csupán szimbolikus, mivel a kormány, a minisztérium és a parlament székhelye továbbra is a holland nemesség lakóhelyén, Hágában maradt, ott, ahol a XVI. század végén a köztársaság központi állami intézményei, az orániai hercegség, a helytartóság és a holland tartományi kormányok megalakultak. Az Orániai-ház királyait azonban az amszterdami Új-templomban, a Dam téren koronázzák meg. Amszterdam nevét első ízben egy vámmentességi kiváltság említi, amelyet 1275-ben V. Floris, Hollandia grófja adományozott a „homines manentes apud Amstelledamma”, az Amstel-gát közelében élő embereknek. A lakosság mentesült attól, hogy kereskedelmi tevékenysége után a grófnak vámot fizessen. Az Amstel-gát egyidős a várossal, 1270 körül épülhetett. Az 1275-ös kiváltságnak köszönhető, hogy Amszterdam kereskedőváros lett és gyors fejlődésnek indult. Hainaulti Guy, Amstel ura, Amszterdamot ugyanis várossá emelte, s 1342-ben a városjogot Hainaulti IV. William, Hollandia grófja megerősítette. Az 1300-as években a város vezetősége a következő tagokból állt: schout en schepenen (a bíró és az esküdtek), akik a bíráskodást gyakorolták és keuren-t (rendeleteket) hoztak, továbbá intézték a város ügyeit négy raden (tanácsos) vagy burgemeester (polgármester) segítségével. A XIV. század folyamán a polgármestereket bízták meg a város tényleges kormányzói a városi pénzügyek és közmunkák, mint például a városfal és a bástyák, a védőgátak, a csatornák, a városháza és más városi épületek gondozásának különleges teendőivel. A főispán, a bíró és az esküdtek feladatai fokozatosan leszűkültek a bíráskodásra, míg a négy polgármester hatalma nőtt. A XV. század első felében a város pénzügyeinek és a közmunkáknak intézését négy kincstárnokból álló testület, a thesaurien hatáskörébe utalták. A testület a mindenkori főpolgármester felügyelete alatt tevékenykedett. Ugyancsak ő ellenőrizte a XV. századtól a közmunkák végrehajtásának és az építésügyi rendeleteknek betartására alapított testületet, a közmunkamesterek, illetve ácsmesterek testületét (fabriekmeesters vagy timmermeesters). A középkori városközpontot a Szent Olaf kapu közelében 1380-tól városfal vette körül. Új erődítmény 1481- ben épült. A legrégibb műemlékek a különböző vallások egyházi intézményei. A XIII. századból származik az eredetileg kereszt alakú templom; Oude Kerk (Öregtemplom). 1346-ban megalapították a Beguina holland világi rendet. Épületei Begijnhof (Beguina-házak) néven váltak ismertté, külön számozták őket. A legrégibb, a Faház (34. sz.) a XV. század második feléből származik; a 6. sz. ház kőhomlokzata faváz szerkezetű. Az Oudezijds (Szent Olaf-kápolna, Oudersplein 13.) a XV. századból származik, összeépült a XVII. században lebontott Szent Olaf kapuval. A Nieuwe Kerk (Új-templom) részben öthajós bazilika a Dam téren a XV. században épült templomot több tűzvész pusztította, de újjáépítették. Az Oude Walenkerk (Régi Vallon-templom) alapkövét szintén AMSZTERDAM 21
