Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Nicosia
(1192-1489) Leucosia volt, nevét azonban Nicosiára változtatták. Gyors növekedésnek indult, és központi helyzete elősegítette a király uralmának érvényesülését. A francia, olasz és más nemzetiségű bevándorlók Nicosia képét dél-európaivá formálták. A feudális frank uralom idején a szigetországban sok gótikus katedrális épült, így Nicosiában a St Sophia (Szent Bölcsesség), a Lusignanok koronázási temploma. A régi várat újjáépítették és városfalat emeltek. A Lusignani-dinasztia uralkodása 1489-ig tartott. A velenceiek fennhatósága idején (1489-1571) a fokozódó török veszély védelmi rendszer kiépítését tette szükségessé. 1567-ben lebontották a lusignani városfalat és a város egy részét is, s helyette egy rövidebb, a heves tüzérségi támadásoknak is ellenálló földbástyát építettek. A tizenegy bástyával és három kapuval ellátott fal kerülete valamivel kevesebb mint öt kilométer. A Kiréniai kapu az északi oldalon található. A kapu két oldalán a közúti forgalom számára átvágás készült, a Kirénia és Morfu felé vezető utak innen indulnak. A legkisebb a délnyugatra néző FaíFosz kapu. A kupolával díszített Famaguszta kapu délkelet felé néz. A három kapu közül ez a leglátványosabb és a legnagyobb. Innen indulnak az utak Famaguszta és Larnaka felé. A város polgárai számára ez a három kapu jelentette a külvilággal való kapcsolatot. A fából készült súlyos kapuszárnyak tömörek. A szárnyakon acéllemez borítás van. A velencei uralom idején terelték új mederbe a Pedioszt, a védelmi megfontolásokon kívül erre azért került sor, mert meg akarták szüntetni a folyó pusztító árvizeit. A velencei városfal építése és az ezzel összefüggő bontások következtében számos középkori épület elpusztult. Nicosia maradt a főváros a velencei uralmat követő török megszállás alatt is (1571-1878), de nagy átalakuláson ment keresztül, egyre keletiesebbé vált, csak a mecsetekké átalakított egykori gótikus templomok emlékeztettek a múltra. Mecset lett a székesegyház is, és az is maradt napjainkig. A város nem lépte túl a velencei városfal által körülhatárolt területet. A megszállóktól való félelem rányomta a bélyegét az épületek kialakítására és elhelyezkedésére. A festői szűk utcákban a házak a nagyobb biztonság érdekében szorosan egymás mellé épültek. A főváros török lakossága túlszárnyalta a görögök számát, de az összlakosság száma a velencei időszakhoz képest csökkent. A XVIII. és XIX. században épített lakóházak ablakai és ajtói a belső udvarra nyílnak. A keleti szokásoknak megfelelően a földszintes vagy egyemeletes lakóházak átriumosak, a kertet, ha volt, magas fallal vették körül. A földszint külső falainak anyaga mészkő volt, belső falai és a felső szint külső és belső falai pedig favázasak. A padló fa- vagy ciprusi márvány burkolatot kapott, míg a tetőt zsúp vagy nád fedte. A módos házakban a famenynyezetet gazdagon díszítették. A fából faragott díszes bejárati kapukra kopogtatókat tettek, a földszinti ablakokra gyakran díszes rácsok kerültek. A nicosiai házak egyik jellegzetessége a fából készült keleties, az utca fölé kiugró emelet és előtető. Építészeti szempontból megemlítendő a középkorban épült bencés kolostor, melyet a rend az 1426-os mameluk megszállás után elhagyott, és az épület a görög-keleti egyház tulajdonába került, majd a régi érsekség székhelye lett. 1720-ban Szilveszter érsek és utódai kibővítették az épületet, a szinódusi termet 1862-ben I. Makariosz érsek építtette. A földszinten napjainkban a sziget Népművészeti Múzeuma található. Sir Garnet Wolseley brit főbiztos 1878. július 12-én tűzte ki a brit lobogót Larnakában. Több kísérlet történt arra nézve, hogy Larnaka legyen az új főváros: Nicosia helyzetét központi fekvése erősítette, ahonnan a szigetet jobban lehetett irányítani. A törökök teljes kiűzése után, a brit koronagyarmat fővárosaként, Nicosia hamarosan kinőtte a városfalakat, s a régi város, mely szűk, kanyargós utcáival és bazársoraival még sokáig megőrizte keleties jellegét, a megnövekedett településnek csak a magját alkotta. Az angolok Municipal Councilt (Helyhatósági Tanácsot) alapítottak, amelynek angol elnöke mellett egy görög és egy török tagja volt. A későbbiekben az angol elnök helyét is egy görög foglalta el, s a lakosság saját maga választotta meg a polgármestert és a tanácsot. A tanács akkori feladata csupán az utak karbantartása és tisztítása volt, de ahogyan nőtt a város, úgy növekedett a tanács hatásköre és felelőssége is. A brit uralom idején Nicosia a sziget kereskedelmi és közigazgatási központjává fejlődött. A minisztériumok, a kormányzó hivatalos rezidenciája és a börtön brit „colonial” stílusban épültek. Az egészségügy és az oktatás színvonala emelkedett. A közlekedési nehézségek megszüntetése érdekében felvetődött a velencei városfal lebontásának és a vizesárok feltöltésének gondolata. Szerencsére ezt a tervet elvetették, s a közlekedési gondokon a városfalon létesített két átvágással s a vizesárok mentén kiépített útgyűrűvel próbáltak segíteni. Később, a forgalom növekedésével újabb átvágásokra került sor, a vizesárok felett pedig hidakat építettek. i960 óta Ciprus független köztársaság, s Nicosia a köztársaság kormányának székhelye. A városkép horizontálisan és vertikálisan egyaránt megnövekedett. A hagyományos, bungaló típusú házakat felváltották a több emeletes épületek, s a városhoz további külterületeket kapcsoltak. A növekvő forgalom érdekében az utakat kiszélesítették. A technológiai fejlődés, az új építőanyagok, a vasbeton, az üveg és az alumínium elterjedése s az új építészeti hatások következtében a történelmi Nicosia arculata ma újra változóban van; a város hirtelen és tervszerűtlen fejlődése sok új, a modern nagyvárosokra jellemző gondot hozott magával. 218 EURÓPAI FŐVÁROSOK
