Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Moszkva
ményei súlyosan éreztették hatásukat az i millió 854 ezer lakosú város gazdálkodásában is. Ezért a moszkvai Városi Tanács energikus intézkedéseket tett a fővárosban működő iparvállalatok és a város életének rendbehozatalára. A víz-, villamoshálózat és a vasútvonalak újjáépítését követően 1924- ben újra megindult a gépkocsiforgalom. Moszkva 1925- re elérte a háború előtti urbanizációs színvonalat, sőt több kerülete ekkor jutott első ízben vízvezetékhez és csatornázáshoz. 1926-tól indult meg a lakóházépítkezés, főképp a régi munkásnegyedekben. A Népbiztosok Tanácsa 1918-ban több műemlék jellegű épület államosításával egyidejűleg határozatot hozott a műemlékek nyilvántartásáról és védelméről. Építőműhely jött létre, 1918-ban megszületett a Moszkvai Műemlékvédelmi Bizottság, 1932-ben pedig a moszkvai Városi Tanács mellett építészeti tervezési főosztályt szerveztek. Széles körű viták előzték meg a város általános rendezési tervének kidolgozását. Ezekben Le Corbusier is részt vett, sőt több közismert moszkvai épület terve tőle származik. 1935. július 10-én a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány elfogadta a rendezési tervet, amely az óváros megőrzésével együtt előirányozta a korszerű világváros kiépítését. A terv értelmében a város területe 28 500 ha-ról 60 000 hara növekedett. A gyökeres rekonstrukció a város valamenynyi főútvonalát átformálta, megkezdték az elavult, értéktelen épületek lebontását, s helyükre sokemeletes lakóházakat és igazgatási épületeket emeltek. Mindenekelőtt Moszkva belvárosa változott meg. Űj épületek emelkedtek az Ohotnij rjadon (ma Marx sugárút) s a Tverszkaja utcán (ma Gorkij utca); ez utóbbit 18 m-ről 60 m-re szélesítették ki, és teljes hosszában sokemeletes házakkal építettékbe. Jelentősmértékbenmegváltoztakasugár alakban szétfutó főútvonalak -Kaluzsszkoje,Leningradszkoje, Mezsajszkoje sugárút, továbbá az Entuziasztov út és a Novoszlobodszkaja utca. Megkezdődött a Szadovoje körút - a város egyik legfontosabb útvonala - újjáépítése. Az átfogó városrendezési terv kisebb mérvű lakásépítést irányozott elő a belvárosban és a rekonstruálásra váró utcákban is. Az 1935. ^vi átfogó városrendezési terv jellemző sajátossága volt az ún. komplex építkezés. Ennek keretében a lakóépületekkel egyidejűleg iskolák, kultúrházak, kórházak, bölcsődék, óvodák és több híd is épült; Moszkva utcáin 1938-ban megjelent az első trolibusz, s már 1935-ben üzembe helyezték a moszkvai metró első vonalát (vonalainak teljes hosszúsága ma 164,5 km)- A vízellátás s a Volga-Moszkva vízi teherszállítás megoldására megépítették a 128 km hosszú Moszkva-csatornát. Az 1941-45-ös Nagy Honvédő Háborút követően a Moszkvát ért rombolások után új lendületet vett a lakásépítés, valamint a kulturális és kommunális beruházások. Mindenekelőtt azokat az építkezéseket fejezték be, amelyeket a háború miatt félbeszakítottak, majd az erőket a város hajdani külső kerületeire összpontosították. 1960-ban öt környékbeli városkát (Babuskin, Tusino, Ljubüno, Perovo és Kuncevo) a fővároshoz csatoltak, ezzel területe 88 600 ha-ra növekedett, s ez időtől képezi határvonalát a gyűrű alakú 109 km hosszú autópálya. A nagy lendületű lakásépítés nyomán a moszkvaiak évente 100-110 ezer új lakáshoz jutnak a magasépületekkel beépített lakótelepeken, mint pl. Horosevo-Mnyevnyiki, Fiü-Mazilovo, Izmajlovo, Tyeksztyilscsiki, Kuzminki, Medvedkovo, Szviblovo, Tyoplij sztan, Birjulje stb. A városképet nagyban módosítják a háború utáni időszakban emelt épületek, mint pl. a Kreml Kongresszusi Palotája, a Luzsnyiki sportkomplexum, a KGST-palota, a Kalinyin proszpekt igazgatási épületei, a Lomonoszov Egyetem stb. Az 1960-70-es években a Moszkva folyón több új híd épült. Ilyenek a Kalinyin-híd, az Avtozavodszkij-híd és két kétszintes híd - Luzsnyikiben és Nogatyinóban -, amelyek a metró szerelvényeinek és a közúti forgalomnak az áthaladását biztosítják. Egyidejűleg folytatódott a Szadovoje körút által körülfogott városrész újjáépítése. Az elöregedett, csekély értékű épületeket lebontották, s helyükön többnyire új parkokat, fasorokat létesítettek. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa 1971-ben határozatot fogadott el Moszkva átfogó fejlesztési tervéről. Ez többek közt kimondja, hogy „...rekonstruálandó és továbbfejlesztendő a Szadovoje körút határain belül fekvő városközpont, megtartva a Kreml vezető szerepét a város központi részének építészeti arculatában; és tovább kell építeni a Moszkva folyó mentén elterülő városközpontot...” A régi városrész tehát megtartja történelmileg kialakult szerkezetét. A moszkvai Városi Tanács 1976-ban hozott határozata értelmében Moszkvának ebben a részében csak korlátozott mértékben engedélyezik új objektumok építését. Kilenc műemlékvédelmi zónát jelöltek ki benne; pl. a Kirov, a B. Hmelnyickij, a Csernisevszkij, a Kropotkin, a Bolsaja Ordinka utcákat. A város számos építészeti, történelmi és kulturális emlékének megőrzésére és restaurálására nagy erőfeszítéseket tesz. 573 építészeti együttes (1673 különálló épület) került védelem alá. A műemlékek nyilvántartásának, helyreállításának és további felhasználásának feladatával a Moszkva Építészeti Tervezési Központi Hivatalához tartozó Műemlékvédelmi Bizottságot, valamint a városi tanács kulturális főosztályát bízták meg. Az elmúlt 20-25 év során a fővárosban több száz különböző műemléket restauráltak. Nemrég fejezték be a Kreml falainak és bástyáinak teljes helyreállítását. Sok XV-XVII. századi műemléket állítottak helyre a Ruzin utcában. Restaurálták a Vörös téren álló Pokrovszkij-székesegyházat (Vaszilij MOSZKVA 207
