Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Madrid
hogy a bővítésre kijelölt terület hamarosan beépül lakóházakkal. Ez azonban nem következett be, mivel nem gondoskodtak a lakosság szükségleteinek kielégítéséről. A terjeszkedési sávon (Ronda) kívül eső területet extrarradiónak nevezték. Ennek a területnek általános rendezési tervét (P. M. Granés mérnök készítette), 1911-ben hagyta jóvá a városi tanács. Az extrarradio területe kaotikus módon terjedt tovább, csupán az egészségügyi és biztonsági előírásokat kellett az építkezéseknél figyelembe venni. Egymás után épültek a munkáslakások, és lassan egy egész ipari város alakult ki, amely 1940 után rohamos növekedésnek indult. 1928-ban is készült rendezési terv az extrarradio területére. Ebben a zónában a legjelentősebb az úgynevezett Ciudad Lineal (lineáris város) létrehozása, amelyet a nagy városrendező, don Arturo Soria y Mata tervezett és valósított meg. A terv szerint a lineáris város egész Madridot körülvette volna, azonban tőke hiányában a tervet csak a város északi részén tudták megvalósítani. A lineáris város főtengelyét egy 40 méter széles út alkotja. Az út közepén sétány húzódik végig, amelynek két oldalán helyezkednek el a villamosvágányok; a sétányt teljes hosszában tűlevelű fák szegélyezik. A jellemző beépítési forma: családi ház kerttel, de a területnek csupán egyötödét lehetett beépíteni. (A lineáris városnak ezt a típusát nagy érdeklődéssel tanulmányozták külföldön is, elsősorban az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban.) 1920-tól kezdve az építkezés lendülete megtört. A városkép a város funkcióival párhuzamosan alakult: a belső övezetet a történelmi város képezi, ma inkább hivatali jellegű, és a IV. Fülöp idején épült városfal vonalán kialakult bulvárok határolják; a második övezet gyűrűszerűén félkörben veszi körül a belvárost, vegyes beépítésű, itt lakik a lakosság egyharmada; a harmadik övezet az ún. periféria, ahol ipari létesítmények és falusias települések, állami támogatással épülő szabványlakások és nyomortelepek váltakoznak. A XX. századi politikai változások során Madrid 1931 és 1939 között a Spanyol Köztársaság kormányának volt a székhelye. A polgárháborús harcokban sok épület megsérült. Komoly fellendülés csak 1955 és i960 között tapasztalható a város környékén. Napjainkra a város gyakorlatilag egyesült a környező falvakkal. Madrid külvárosaiban jelentős ipari létesítmények jöttek létre, amelyeknek vonzására nagy tömegek telepedtek le. A város központjában nincsenek üres telkek, a régi házakat lebontják és helyükre új, magas épületek kerülnek. A régi városnegyedek elveszítik jellegzetes arculatukat. A városközpontban nő a népsűrűség és egyre súlyosabbak a közlekedési problémák. A városi tanács a városközpontban levő régi épületek bontási engedélyének kiadását megszigorította. Az utolsó 50 évben kevés városrendezési tevékenység folyt a városközpontban. 1918-ban földalatti vasutat avattak, 1931-ben a Chamartín és az Atocha pályaudvarok földalatti csatlakozását valósították meg. 1960-tól a gépkocsiforgalom rohamos növekedése miatt több utcát kiszélesítettek. Néhány körút közepén megszüntették a sétányt, felüljárókat, parkolókat építettek, így számos utca és tér arculata teljesen megváltozott. A városközpontban nemrégen kialakították a Plaza del Descubrimientót (Felfedezések tere). IRODALOM FERNÁNDEZ DE LOS RÍOS, Á.: Guía de Madrid [Madridi útikönyv]. Madrid, 1876. 813 p. QUINTANA, J. DE: História de la antigüedad, nobleza y grandeza de la villa de Madrid [Madrid városának története], Madrid, 1954. 1 035 p. Az 1629-ben megjelent klasszikus mű új kiadása. FLORES, C.-Amanrn, E.: La arquitectura en Madrid [Madrid építészete]. Madrid, 1967. RlNCÓN Y LAZCANO, J.: História de los monumentos de la Villa de Madrid [Madrid műemlékeinek története]. Madrid, 1909. MESONERO Romanos, R. DE: Trabajos no coleccionados. Reforma de Madrid y su administración [Madrid és közigazgatásának reformja]. Madrid, 1903. A szerző folyóiratokban megjelent cikkei, az 1846. és 1849. évi fejlesztési tervek közlése, épületek leírása stb. MESONERO ROMANOS, R. DE: Obras [Művek]. Madrid, 1967-1968. 5 kötet. A szerzőnek Manual de Madrid [Madridi kézikönyv], El antiguo Madrid [A régi Madrid] és egyéb alapvető műveit tartalmazza. MOLINA CAMPUZANO, M.: Pianos de Madrid de los siglos XVII y XVIII [Madrid XVII. és XVIII. századi térképei]. Madrid, 1970. 880 p. képmelléklettel. GARCÍA COPADO, A.: História de las Puertas de Madrid [A madridi kapuk története]. Madrid, 1945. Fotók. PLINIO: Mercados de Madrid [Madrid piacai], in: La Ilustración de Madrid, 58. sz. 1872. május 30. TORMO, E.: Las Iglesias del antiguo Madrid [A régi Madrid templomai]. Madrid, 1927. TERÁN ÁLVAREZ, M.: Desarollo espacial de Madrid desde 1868 [Madrid területi fejlődése 1868-tól]. Revista DE Estudios GeográFICOS, 1961. augusztusszeptember. Guía de los Archivos de Madrid [A madridi levéltárak kalauza]. Madrid, 1952. 592 pp. BOLETÍN DEL COLEGIO OFICIAL DE ARQUITECTOS DE Madrid 1931-1935. Boletín de la Sociedad Central de Arquitectos 1904-1931. ARQUITECTURA [Az építészek központi egyesületének hivatalos lapja] 1918-1936. Revista Nációnál de arquitectura 1941-1958. ARQUITECTURA [A madridi építészek egyesületének hivatalos lapja] 1959-ARQUITECTURA ESPANOLA 1866-1926/1928. MADRID 199
