Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Madrid
Madrid, Spanyolország fővárosa, az Ibériai-félsziget közepén, a Carpetovetónica hegylánc déli csúcsánál, a Manzanares folyó partján fekszik, 655,36 m magasan a tenger szintje felett. Földrajzi koordinátái: 40° 24' északi szélesség és 30 41' 16" nyugati hosszúság. Lakóinak száma 3 355 72°; ez az ország lakosságának 9,15%-a. A város területe 607,087 km2. Madrid területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Az ásatások gazdag paleolitikumbeli leleteket hoztak napvilágra, amelyek között nagy számban találhatók a premusztéri, a musztéri és az acheuléni kultúrák maradványai. A madridi neolitikus rétegek a harang formájú vázakultúra korszakának felelnek meg. A rómaiaknak az Alcázar - a mai királyi palota - helyén castrumuk volt, amely a Segovia felé vezető utakat védelmezte. A 873 és 886 közötti években I. Mohamed emír vagy fia, Almudir alapított itt ugyancsak katonai jellegű települést. Ez egy erődből (alcázar) állott, amelyet védőfallal övezett kis település vett körül. Az Alcázar a Manzanares folyó fölött fekvő legmagasabb ponton, egyenetlen terepen helyezkedett el, kerülete alig haladta meg a két kilométert. Ezt a települést már a IX. századbeli keresztény krónikák is említik: „civitas quae dicitur Magerit” (a város, amely már település volt). II. Ramiro király 939-ben a várost elfoglalta és falait lerombolta, de miután visszatért León városába, a córdobai kalifa, Abderramán újjáépíttette a falakat. 1083-ban VI. Alfonz, Kasztília és León királya végleg elfoglalta Madridot. 1109-ben az Almoravidák dúlták fel a várost. Madrid a korona birtoka volt, majd 1118-ban megkapta a várost megillető rangokat. XI. Alfonz uralkodásától kezdve választott városi tanácsa működött. A város lakossága tíz egyházközségre oszlott. Bár ökológiai adottságai igen kedvezőek voltak, vízben, erdőkben bővelkedett és éghajlata is kivételesen egészséges volt, népessége csak lassan növekedett. Ez időben a királyi székhely Toledo volt. Madrid élete a középkor elején nagy általánosságban a következő központok körül zajlott: az Alcázar előtti tér (ma Plaza de la Armería), a Plaza de los Canos del Peral (ma Plaza de Isabel II), a városon kívüli ipari terület, régen Plaza de San Salvador (ma Plaza de la Villa), ahol a hűbérurak, nagykereskedők és kézműiparosok - főleg ékszerészek - laktak; a Plaza de la Cebada a főurak házaival; végül a falakon kívül a Plaza del Arrabal (ma Plaza Mayor), ahol a piac volt, valamint a kereskedők és iparosok házai. A Mór Negyed a Plaza de la Cebada környékén volt, a Zsidónegyed a Calle de la Fe környékén helyezkedett el, Lavapiés közelében, a falakon kívül. Az Alcázart több ízben újjáépítették és bővítették, különösen III. Henriknek Lancasteri Katalinnal kötött házassága után és IV. Henrik uralkodása idejében, akinek ez volt a legkedvesebb rezidenciája. A IV. Henrik halálát követő örökösödési viszályban Madrid Juana la Beltraneja mellé állt, a harcból azonban Izabella és Ferdinánd, a „katolikus királyok” kerültek ki győztesen, akik a XV. század utolsó harmadában lerombolták Madrid védőrendszerét. Madridban kevés középkori emlék maradt fenn. Egyházi épületek: a toledói-mudéjar stílusban épült San Pedro el Real-templom tornya (1345) és a Szent Miklóstemplom (legrégebbi része a XII. századból való). A késő gótika maradványai lelhetők fel a katolikus királyok San Jerónimo-templomán. Polgári épületek: a La Latinakórház késő gótikus homlokzata a XV. század végéről és a Los Lujanes épületegyüttes, a jelenlegi Plaza de la Villán, a városházával szemben. A XVI. század első felében, I. (Habsburg) Károly uralkodása alatt Madrid lassan fejlődött. Gonzalo Fernández de Ovideo krónikás szerint 1513-ban Madrid 3000 lakost MADRID 195 Madrid
