Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Bevezető
két UNESCO-nyelven (angol, francia) került kiadásra. A magyar nyelvű kötetben a Budapest és Róma fejezetek nagyobb terjedelemben jelennek meg. A használhatóság érdekében a terjedelmet korlátoztuk; az egyes fejezeteken belül a forrásismertetés a legbőségesebb. A kötetet névmutató egészíti ki. * A konferencián elfogadott elvek, a felépítés és terjedelem vonatkozásában váltak irányadóvá az egyes fővárosok levéltárai által kijelölt szerzői kollektívák számára. Az első változatokat a szerzők a szerkesztő bizottság tagjainak és a lektoroknak a véleménye alapján átdolgozták, majd azt véglegesítettük, illetve Budapesten kiegészítettük. A kiadóhoz került idegen nyelvű szöveget az adott főváros munkatársai nyomdába adás előtt kézjegyükkel látták el. 1978-ban az UNESCO saját kiadványává emelte a kötetet, amely a nemzetközi együttműködés keretében csatlakozik az ICA által közrebocsátott Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia történetének dokumentációs forrásait ismertető sorozathoz. Köszönetünket fejezzük ki ezúton is az UNESCO-nak, amely nemcsak tekintélyével, de esetenként operatív közreműködésével tette hatékonnyá és gyorsította meg munkánkat. Az egyes fővárosokról szóló fejezetek három részre tagolódnak. Az első rész a város jelenlegi főbb adatait, építésének rövid történetét öleli fel. Ez a történeti bevezető, a fővárosi lét időszakától és a fennmaradt forrásanyagtól függetlenül a település folyamatos létezésének egész korszakát veszi figyelembe. Abból, hogy kifejezetten a fővárosi funkció betöltésének kibontakozásával foglalkozunk, adódik, hogy a periodizáció sem mindig követi pontosan az országos politika változásait, az inkább várostörténeti és a városépítéssel kapcsolatos elemeket emeli ki csakúgy, miként a hatóságok történetében is az építéssel kapcsolatos adatok dominálnak. A bevezetőn belül is további csoportosításra törekedtünk. Első helyre kerültek: a város korábbi elnevezése, földrajzi-természeti adottságai, az ún. helyzeti energiák leírása, a népességi adatok, s a számok változását befolyásoló események, terület, beépítettség, a város előtörténete. Ezt követő rész tárgyalja a város jogállásának módosulásait, helyét a nagyobb területi és politikai egységben. A gazdasági és szociális fejlődés főbb tényeinek közlésénél, a város gazdasági szerepének érzékeltetésénél nem törekedhettünk részletes tárgyalásra, csupán a településfejlődést, építészetet meghatározó főbb jellegzetességek ismertetésére. A települési és építészeti fejlődés gazdag kérdéscsoportjából a város térbeli kiterjedését tárgyaljuk bővebben, s ennek keretében mutatjuk be az építésügyi szervek, szabályzatok, stílusirányzatok változásait. A második az ún. bibliográfiai alfejezet. Hangsúlyozzuk, hogy a bibliográfia ezúttal inkább tájékoztató, útmutató jellegű. (Részletes, országokra tagolt várostörténeti bibliográfiát jelentetett meg a közelmúltban a Nemzetközi Város történeti Bizottság - Commission internationale pour l’histoire des villes - Philippe Wolff professzor szerkesztésében, címe: Guide international d’histoire urbaine.) Lehetőleg ajánló bibliográfiákra hivatkozunk, s előnyben részesítjük az összefoglaló jellegű, közhasználatú nyelven megjelent műveket. Néhány kivételes esettől eltekintve cikkekre sem hivatkozunk, de a témánkkal foglalkozó folyóiratok felsorolása indokoltnak tűnt. E részben kapnak helyet a legjelentősebb, nyomtatásban megjelent levéltári leltárak is. A harmadik a forrásismertető rész. Ebben elsősorban írott források felsorolása található, ezeket egészítik ki a térkép-, illetve tervanyagok és más képi ábrázolások. Áttekintést ad ez a rész a városi levéltárakon kívül az állami, egyházi, vállalati és magánlevéltárakról, továbbá tárgyunkat érintő dokumentumokat tartalmazó egyéb intézményekről is. Helyet kaptak az ismertetésben más országok levéltáraiban az adott fővárosra vonatkozó irategységek is. Úgy gondoljuk, a mű jelenlegi formában kielégítő alapul szolgálhat az európai várostörténet interdiszciplináris felfogásához s e módszer alkalmazásához egyaránt. A forrásismertetés korántsem teljes. Hangsúlyozzuk, hogy a több mint ezer lelőhely jellemzését tartottuk legfőbb feladatunknak. Nem a teljes városi anyagot, csupán az építésre vonatkozókat, illetve azok lelőhelyeit emeltük ki. Terjedelmi okok miatt nem részleteztük állagszintig a forrásokat, s a töredékanyagok ismertetésétől is eltekintettünk. Pontos terjedelmet nem közölhettünk mindenütt, részben, mert azt a vegyes tartalmú anyagoknál a szerkesztők nem hozták tudomásunkra, részben pedig azért, mert az őrzés rendszere és a nyilvántartás helyenként eltérő. Minden esetben azokra a mozzanatokra koncentráltunk, amelyek az összehasonlítás szempontjából közös európai érdeklődésre tarthatnak számot. A levéltárak, illetve intézmények rendszeréhez szigorúan tartottuk magunkat, csupán a felsorolás sorrendjét módosítottuk. Az iratanyagokat jelző fondokat az őrzés helye, a fondképző szervek jelentősége szerint csoportosítottuk, majd fondcsoportonként, fondonként, s ezen belül időrendi sorrendben mutatjuk be. Évkörként nem magának a fondnak, hanem az ismertetett dokumentumoknak az évköreit tüntetjük fel. Amennyiben a levéltári egységet alkotó intézmények működésének évszámai egyeznek a bennük tárolt iratanyagok évköreivel, az intézményekre vonatkozó adatok közlését mellőzzük. A várostörténet szempontjából egyértelmű testületek esetében eltekintettünk az intézmény történetének részletes taglalásától. Külön figyelmet érdemelnek a történeti statisztika speciális módszerét alkalmazó táblázatok. A beérkezett 18
