Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Helsinki
tnnosságának megőrzése a különböző évszázadok különböző társadalmi csoportjainak környezetét bemutató egységek helyreállításával; az esztétikai szempontból értékes terek védelme; az egyöntetű és egységes városrészek védelme; a kulturális és történelmi szempontból értékes önálló épületek védelme. A műemlékvédelmi tervezésben a megóvásra szánt épületek és terek számbavételére nagy gondot fordítanak. A belvárosi rendezési tervvel összefüggésben körülbelül 800 épületet és belső teret felölelő jegyzéket állítottak össze. A rendezési terv kiegészítő térképe tartalmazza a jegyzék alapján készített műemlékvédelmi javaslatokat. A javaslatoknak nincs határidejük, de az elkövetkezendő helyreállítás fő elveit tervezési szinten már meghatározzák és a városrendezési terveket is érintik. A városterveket úgy kell elkészíteni vagy szükség esetén módosítani, hogy az épület helyreállítása legyen az egyetlen magától értetődő megoldás - gazdasági értelemben is. Helsinki felelősséggel tartozik az ország területén fellelhető összes régi kőépület helyreállításáért. Hetvenöt évesnél régebbi, két- vagy háromszintes épület 190 áll az egész országban; ezek közül 81 Helsinki belvárosában. Szecessziós stílusú épület 350 van Finnországban, ezek közül 200 Helsinki belvárosában. A Városi Műemlékbizottság 1970-ben 183 épületet nyilvánított védettnek. Az építésügyi szabályzat szerint a védett épületek lebontásához a bizottság engedélye szükséges. A Szenátus tér környékén álló tizennyolc háztömb lebontása 1952 óta tilos. A városközpont műemlékei közül nyolcat teljesen felújítottak, ezek közül három a háborúban sérült meg. Az épületek belső tereit részben helyreállították, részben átépítették, a homlokzatok azonban nem változtak. IRODALOM GRÖNROOS, H.: Finland bibliografiska litteratur [Finnország Bibliográfiai Irodalma]. Ekenäs, 1975. NORD MANN, p.: Bidrag till Helsingfors stads história [Adalékok Helsinki város történetéhez]. I-V. (9 kötet). Helsinki, 1905-1908. Az 1550-1796 közötti időszak iratai. RAdstugurättens i Helsingfors domböcker [A városi bíróság Helsingfors törvénykönyveiben]. 1623- 1637. STENIUS, O.: Helsingin asemakaavahistoriallinen kartasto [Helsinki történeti várostervei]. Helsinki, 1969. PAIKALLISHISTORIALLINEN BIBLIOGRÁFIA [Helytörténeti bibliográfia]. Helsinki, 1965. HELSINGIN KAUPUNGIN HISTÓRIA I-V. [Helsinki története I-V.]. 9 köt. Helsinki, 1950-1967. LINDBERG, G: Helsinki, Pohjolan valkea kaupunki [Helsinki, Észak fehér városa]. Porvoo, 1931. ENTISAIKAIN HELSINKI I-VII. [A régmúlt idők Helsinkije I-VII.]. Helsinki, 1936-1970. WASASTJERNA, N.: En krónika om Helsingfors [Helsinki krónikája]. Helsinki, 1941. ARKKITEKTUURIOPAS [Építészeti vezető].Helsinki, 1965. Hertzberg, R.: Helsingfors för 300 ár sedan och i vára dagar [Helsinki 300 évvel ezelőtt és napjainkban]. Helsinki, 1888. REIN, G.: Helsingin uudestaan rakentamiseste 1810-1825 [Helsinki újjáépítése 1810-1825]. Helsinki, 1898. HARTMAN, T.: Da Helsingfors blev huvudstad 1812-1912 [Amikor Helsinki főváros lett 1812-1912]. Helsinki, 1912. RancKEN, A. V.: Helsingfors frán smástad till storstad [Helsinki, kisvárosból nagyváros]. Helsinki, 1932. WlCKBERG, N. E.: Empire studier [Az empire stílus]. Helsinki, 1945. ASTRÖM, S.-E.: Samhállsplanering och regionsbildning i kejsartidens Helsingfors [Várostervezés és területfejlesztés Helsinkiben a cári uralom alatt]. Helsinki, 1957. BLOMSTEDT, Y.: Johan Albert Ehrenström, kustavilainen ja kaupunginrakentaja [Johan Albert Ehrenström a gusztaviánus és a városépítő]. Helsinki, 1966. SAARINEN, E.: Munkkiniemi-Haaga ja Suur-Helsinki. Tutkimuksia ja ehdotuksia kaupunkijárjestelyn alalta [Munkkiniemi-Haaga és Nagy-Helsinki. Tanulmány és javaslatok a városrendezés témaköréből]. Helsinki, 1915. HARVIA, Y.: Helsingin esikapunkiliitos I—III [A peremvárosok beolvadása I—III]. Helsinki, 1936-1940. HULTIN, H.: Vanha kirkko satavuotisena 1826-1926 [A 100 éves Öreg-templom]. Helsinki, 1926. KÄRKI, P.: Svenska ambassaden i Helsingfors. En byggnadshistorik [A svéd követség építésének története Helsinkiben]. Ekenäs, 1972. KLINGE, M.: Ylioppüastalo. Helsingin Yliopiston ylioppüaskunnan kiinteistöjen vaiheita [Az egyetemi diákház. A helsinki egyetemi diákszövetségek ingatlanainak növekedése]. Helsinki, 1970. RUUTH, M.-MARTTI.R.: Helsingin Suurkirkko satavuotisena 1852-1952. [A helsinki székesegyház 100 éves évfordulója 1852-1952.]. Helsinki, 1952. PÖYKKÖ, K.: Helsingin tuomiokirkko [Helsinki székesegyháza]. Vammala, 1971. SCHULTÉN, M. A.-AF-AMINOFFj T. G.-ANTELL, K.: Várt Riddarhus. En presentation av riddarhuset is Helsingfors [A helsinki lovagház]. Helsinki, 1962. FORRÁSOK A Finnországra és Helsinkire vonatkozó eredeti levéltári források (a régebbi felsőbb szervek iratai) az ország történelmi fejlődéséből következően a svéd és a szovjet levéltárakban is találhatók. A svéd levéltárakban kb. az 1550- től 1809-ig, a szovjet levéltárakban pedig az 1810-től 1917-ig terjedő időszakból vannak Finnországra vonatkozó források. E források közül a legfontosabbakat mind a svéd, mind a szovjet levéltárakban mikrofilmre vették s a finn Állami Levéltárban (Valtionarkisto) helyezték el. A szovjet levéltárakban készült mikrofilmek csak firm állampolgárok számára hozzáférhetőek. 160 EURÓPAI FŐVÁROSOK
