Hoogewoud, Guido S. et al.: Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai (Budapest, 1982)
Előszó
Mint a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának elnöke, nagy örömömre szolgál az európai fővárosok építéstörténetének és városfejlődésének forrásairól szóló igen fontos mű megjelenése. A könyvben szereplő fővárosoknak jelentős múltja van. Dr. Ságvári Ágnes és munkatársai egyetlen kötetbe gyűjtötték a történelmi városmagok fejlődésének történetét, amelyet rövid, átfogó bibliográfiák és a városok történetének tanulmányozásához szükséges elsődleges levéltári források egészítenek ki. Ez a műfajában úttörő jelentőségű könyv megismerteti olvasóit az európai fővárosok nevezetes épületeivel és emlékműveivel, az egyes városokról szóló jelentős történeti munkákkal és a levéltárakkal, amelyek felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot őriznek. Az 1972-ben Moszkvában tartott 7. nemzetközi levéltári kongresszus építészettel foglalkozó szekciója döntött az építészettörténeti kutatást elősegítő összefoglaló levéltári segédkönyvek létrehozása mellett. E kötet munkálatai 1975-ben kezdődtek el Budapest Főváros Tanácsának és a Fővárosi Levéltárnak a segítségével, illetve irányításával. Mindkét intézmény dicséretre méltó módon ismerte fel az európai fővárosok építéstörténetének forrásairól szóló összefoglaló munka jelentőségét mind a szakemberek, történészek, várostervezők, mind az európai fővárosok építészettörténete iránt általában érdeklődők számára. A Levéltárak Nemzetközi Tanácsának (ICA) Végrehajtó Bizottsága örömmel vett részt a vállalkozásban és támogatta azt. Az angol-francia nyelvű kötet megjelenése egybeesett az ICA megalapítása 30. évfordulójának megünneplésével, melyre 1980-ban Londonban, a levéltárak nemzetközi kongresszusán került sor. E nehéz és bonyolult vállalkozás több nemzet, nyelv és szakma lelkes együttműködését tette szükségessé. Külön köszönet illeti a könyvben szereplő országok levéltárosait és történészeit, akik az egyes fejezeteket összeállították. Az építészettörténet, e kötet is bizonyítja, széles körű ismeretet és jártasságot követel sok, nem is mindig rokon szakmában. Az építész és a várostervező gyakran dolgozik együtt, az építészeti és városi levéltárak anyagával foglalkozó levéltárosnak viszont sok új ismeretet kell elsajátítania, hogy részt vehessen e kötet munkálataiban. A várostervezőket általában jobban érdekli a kereskedelem növekedése és a lakosság számának alakulása, mint azok az épületek, amelyek otthont adnak az üzleti életnek és a városok lakóinak. A levéltáros azonban nem szelektálhat. Továbbá, mint a könyvből is kiderül, minden főváros történelme egyedi annyiban, hogy kifejezője azon nép szellemének, amely létrehozta és benépesíti. Ez a sok irányú együttműködésre alapozott vállalkozás tehát számos szakma, nemzet, nyelv és levéltári rendszer szellemi tőkéjét sűríti magába. Az eredmény nagyszerű kündulópontul szolgál a kutatók, építészettörténészek, szociológusok, szociálpszichológusok, demográfusok, közlekedési szakemberek, a városok növekedésével, a lakáskérdéssel, a foglalkoztatottsággal, a tömegközlekedéssel és a társadalmi csoportosulásokkal foglalkozó tudósok számára, és igen jelentős mértékben járul hozzá az európai fővárosok fejlődésének megértéséhez. Hazámban, az Egyesült Államokban, melyet a jeffersoni agrár beállítottság jellemez, a városközpontok és a városok történelmének tanulmányozása csupán az elmúlt három évtizedben vált történelmünk jelentős részévé. Európa sokkal régebbre visszanyúló történelme és városiasodottabb civilizációja már jóval előbb létrehozta a városkutatásnak azt a hagyományát, melyet a kötet bibliográfiája is tükröz. Ez a kötet minden bizonnyal további lendületet ad majd az európai fővárosok történelmi városközpontjainak 10 Előszó
