Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
Somogyi Antal (1892-1971) pap, később nagyprépost, a modern egyházművészetek pártfogója, elkötelezett szószólója. 1928-ban római ösztöndíjas. A budapesti egyetemen A legújabb kori egyházművészet irányai tárgykörben magántanár. A kép forrása: Kimlei-Tuba 2006 SOMOGYI ANTAL L>R A MODERN KATOLIKUS MŰVÉSZET D O M KIADÁS 1933-ban jelent meg Somogyi Antal modern katolikus művészetről írott könyve A valódi szakmai sajtóvitára a Városmajorban megépült első fővárosi modern templom szolgáltatott alkalmat 1933 körül. A Tér és Forma, a Magyar Művészet, a Magyar Építőművészet, az Építőmunka, a Magyar Szemle, a Korunk szava, a Napkelet, a Pesti Napló méltatta, a Katholikus Szemle viszont támadta az alkotást.197 A korabeli egyházművészet szakértője és lelkes támogatója, Somogyi Antal az 1931-ben lezárt és 1933- ban kiadott A modern katolikus művészet címmel megjelent úttörő munkájáról úgy nyilatkozott, hogy az „első kísérlet a modern katolikus művészet megismertetésére.” Véleménye szerint másolás nem lehetséges, mert „minden műalkotás egy önmagában lezárt és meg nem ismételhető teremtő életműködés.” Értő módon, alaposan vizsgálta és elemezte a modern építészetet (művészetet), és egyértelműen mellette foglalt állást. Kereste, hogy mi adhatja az új szerkezet és anyag, vagyis az új művészeti stílus esztétikai értékét (erők feszülésének egyensúlya, erők merész játéka, az üveg átértékelése a fal megváltozott szerkezeti szerepe következtében). Állásfoglalása szerint a modern építészet egyértelműen összeegyeztethető a liturgikus igényekkel. A francia Perret Párizs melletti Le Raincy modern templomát kritikával és dicsérettel értékelte: „El kell ismerni, hogy a Perret testvérek temploma hatalmas teljesítmény. A meztelen beton ugyan nem szép s a boltozatokat tartó oszlopok vékonysága a régi teher- és támasztórendszerek egyensúlyához szokott szemnek furcsa. Ezek a hibák azonban egészen természetesek és érthetőek...” Magyarországot a külföldhöz, elsősorban Hollandiához és Németországhoz képest elmaradottnak tartotta a modern egyházművészetek terén. Ennek okát abban látta, hogy nálunk az egyház nem bízik az építészekben, az építtető jelöli ki a stílust, amelyben a tervezőnek dolgoznia kell. A jó építéshez azonban szükséges, hogy az építtető teret engedjen a tervezőnek. A Győr-gyárvárosi templomot alaposan, saját bevallása szerint erős kritikával elemezte, de remeknek tartotta. A templom külsejét a régi és új kevert, kísérletező megoldásának látta, „bár vannak benne szép részletek”. Ő maga a hagyományosabb megoldás felé hajlott (beton előcsarnok helyett kő; legszebb megoldásnak a „kissé régies” tornyot látta). A belsőt jobbnak értékelte egységessége és hangulata miatt. Leginkább a természetes megvilágítást és a színhatást (a színes üvegablakok, a szürke fal és a színes mennyezet együttese) emelte ki. A részleteket is aprólékosan végigvette, bírálta a szószéket, a világítótesteket, a mellékkápolnák festését. Legnagyobb hibaként a télen hideg belsőt rótta fel. A fővárosi templomok közül az előző évtizedből a Regnum Marianumot és a tisztviselőtelepi templomot színvonalasnak találta. Az utóbbit kiválónak tartotta kupolás központi elrendezése, illetve a nemes arányok miatt; a belső tér harmonikusan tagolt és fokozatosan emelkedik fel a kupolába; a stílusválasztás pedig illeszkedik a modern emberhez és Budapest hagyományaihoz.198 A másik kortárs áttekintés fajczay János római ösztöndíjas (1929) művészettörténész A modern egyházművészetről című írása, amelyben a modern egyházművészetet élesen szembeállította a 19. század „megtévesztő, hamis, potemkin korszakáéval legyen őszinte, eredeti, valódi.199 A középkori magyar művészeteknek, műemlékeknek elkötelezett, de a modern művészetekre igen nyitott fiatal művészettörténész, Genthon István (Gerevich Tibor tanítványa, Möller István halála után, 1934-től a MOB tagja, az 1940-es évek elején a Római Magyar Akadémia igazgatója) a Szekfű Gyula által szerkesztett Magyar Szemlében fejtette ki igen elmarasztaló véleményét a korszak középítészetéről.200 Az 1920-1933 közötti időszakból három templomot talált említésre méltónak. A Rezső térinél a tömegek elrendezését emelte ki, a Lehel térinél a tervező építészettörténeti tudását dicsérte az újat alkotó képességgel szemben, az építés alatt álló városmajori templomot (amelyet ő Árkay Bertalan munkájának nevezett) pedig az új, terjedő stílus példájaként mutatta be. A Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló többnyire röviden tudósított egy-egy újabb templom felszenteléséről, mellőzve az építészeti értékelést. Ybl Ervin, a Budapesti Hírlap kulturális rovatának vezetője olykor kissé tartalmasabb ismertetőket is közölt. 197 A városmajori templom születésével, kortárs és későbbi értékelésével részletesen foglalkozik P. Szűcs 1989a. 198 Somogyi 1933. 199 Jajczay 1937. 277-278. p. 200 Genthon 1933. 90
