Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között
Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között Felépült egy újabb fantáziátlan, sematikus templom. Csak ennyi lenne? A 19. század végi jelentős gazdasági-társadalmi és kulturális fellendülés nagyon lassan indított el változásokat a katolikus egyházban. A fővárosban a lakosság létszáma nagymértékben növekedett, új városrészek épültek ki és települtek be. A lakosság olykor maga igyekezett a helyi vallási élet feltételeit megteremteni. A világháború, majd az azt követő belső politikai és gazdasági bizonytalanságok azonban nagyban visszavetették az 1910-es évektől jelentkező eredményeket. A Wolff Károly által vezetett Keresztény Községi Párt fővárosi hatalomra jutása (1920) után változások kezdődtek a vallási élet területén is. A vezető párt számára fontos volt a támogató bázisát képező katolikus hívők számának növelése, illetve az ipari munkásság távoltartása a szociáldemokráciától. A kegyúri jogot gyakorló főváros 1928-ban nagy templomépítő programot indított, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1940-es évekig végre is hajtott. Ennek eredményeként a fővárosi templomépítés addig sohasem látott mértékben fellendült, és sematikus templomépítészeti képet hagyott maga után. A főváros két világháború közötti templomépítészetével foglalkozó írások, áttekintő jellegű munkák azonban nem tárták fel ennek a templomépítő korszaknak a hátterét és körülményeit. Írásunkban a kegyúri és az azon kívül eső, elsősorban egyházi templomépítést, annak hátterét és összefüggéseit vizsgáljuk. Bemutatjuk, hogy a főváros (mint mecénás kegyúr és építési hatóság egy személyben), az egyházi hatóság, maguk az egyházközségek, az építésztervezők, a szakmai közélet, illetve a gazdasági-politikai viszonyok mennyiben befolyásolták a templomépítés alakulását, valamint hogy a korszak egyházi építését milyen hatalmas és összetett előkészítő munka előzte meg. A budapesti templomok tárgyalásán túl olyan templomokat is bemutatunk, amelyek a főváros szomszédságában épültek. Ezek közigazgatásilag, illetve egyházi közigazgatási szempontból nem tartoznak a vizsgált területhez, de egyes összefüggések megértéséhez fontosnak tartottuk kitérni ezekre a külterületi lakosság számára könnyebben megközelíthető, esetleg fővárosi építész által tervezett templomokra is. A megépült templomokon túl szó lesz a megvalósulatlan elképzelésekről is, mivel a gondolat megszületése legalább olyan fontos, mint a megvalósulás. Érintőlegesen foglalkozunk az intézményi kápolnákkal, melyek kisebb, olykor zárt közösséget szolgálnak, nem pedig a hívek széles rétegét. A két világháború közötti fővárosi templomépítést a jelen kötetétől eltérő szempontokból vizsgáló munkák korábban is születtek. Az 1930 előtti időszakról alapmunka a Hauser Ignác plébános által szerkesztett, 1930-ban megjelent A budapesti rk. egyházközségek első tíz éve című kötet. Az 1939-ben kiadott Budapest húsz éve 1920-1939. Fejlődéstörténeti tanulmány, amelyet Halász Árpád fővárosi tisztviselő állított össze, a főváros irányításában meghatározó szerepet betöltő Keresztény Községi Párt működése időszakának kulturális, szociális, városfejlesztési és infrastrukturális eredményeit mutatja be. A több ízben kiadott Esztergomi Sematizmus röviden ismerteti az akkori főegyházmegye területén fekvő plébániák történetét. 2013-ban Erdő Péter bíboros felkérésére, Beke Margit szerkesztésében nagyszabású összefoglaló munka jelent meg A katolikus Budapest I-II. címmel. A könyv a mai budapesti plébániák történetét mutatja be egyenlőtlen súlyozással és tematikával. A nagyszámú és eltérő hátterű szerző nagyrészt az adott plébániák irattára és História Domusa, valamint nyomtatott irodalom alapján dolgozott. Gergely Jenő történész fő kutatási területe az egyháztörténet, ezen belül az egyházi mozgalmak, ideológiák, keresztény pártok, katolikus társadalmi szervezetek története volt, és foglalkozott a két világháború közötti korszak meghatározó egyházi személyiségeivel, Prohászka Ottokárral és Serédi Jusztiniánnal is.1 Wolff Károly (1874-1936) jogi végzettséget szerzett. 1910-től bekapcsolódott a keresztény társadalmi mozgalomba. Az 1920-ban megalakult Keresztény Községi Párt elnöke, ezáltal a főváros önkormányzatának vezetője volt. 1922-től országos politikai szerepet vállalt, nemzetgyűlési, majd 1926-tól országgyűlési képviselő volt. A kép forrása: OSZK DKA 1 Esztergomi Sematizmus 1982; Beke 2013; Gergely 1999, 2004, 2008a, 2008b. A bal oldalon: A montázson a törökőri, a Béke téri és a Villányi úti templom mellett protestáns templomok is szerepelnek Tér és Forma 3 (1930) 5. sz. 219. p.
