Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)
Előkészítő munkálatok címén az ünnepélyes alapkőletételre ennek az összegnek az 1%-át, azaz 100 millió koronát szavazott meg.147 „Nagy veszedelem sújtotta és marcangolta szét ártatlan nemzetünket s porba sújtott csonka hazánk vigasztalása, felemelése körül Főmagasságod feledhetetlen érdemeket szerzett. Szeretett fővárosunk hitéletét újra szervezte és felvértezte ezzel minden poklok támadásával szemben, mert lelkében az a remény él, mely a reményteleneket új életre hívja, eléjük tárva a nemzet legforróbb vágyát: a nagy feltámadást.’’ A kétnapos ünnepségsorozat keretében rendkívüli pompával zajlott le a templom alapkőletétele. A főváros sem gondolta komolyan, hogy a templom rövid időn belül, akár részlegesen is felépüljön, hiszen a Simor (ma Vajda Péter) utcai barakkiskolába - még az alapkőletétel évében - ideiglenes kápolnát, plébániahivatalt és plébánosi lakást terveztek. A főváros erre 450 millió, majd újabb 150 millió koronát engedélyezett.148 Az ideiglenes kápolnát 1925 decemberében áldották meg. 1927-ben újabb tervpályázatot írtak ki. Továbbra is „Izabella főhercegasszony áll az építtető bizottság élén, melynek munkáját lelkiismeretes gonddal és megható szeretettel vezeti. Lelkesedése és kivételes művészi ízlése inspirálta a tervpályázatra felszólított építészeket" Ő maga elsősorban a klasszicista stílust támogatta, mivel nagyon elnyerte tetszését a Nemzeti Múzeum, amelyet nem sokkal korábban Lechner Jenő restaurált.149 A bizottság monumentális emléktemplomot gondolt magyar gyökerekkel rendelkező építészeti stílusban. Az ennek az ideológiának megfelelő stílus és megjelenítés kiválasztásáról a pályázati kiírás megfogalmazásában résztvevő Gerevich Tibor művészettörténész a következőképpen írt: a monumentális emléktemplomhoz „kívántatott egy klasszicizáló kupolás templom terve, mely a magyar empire-székesegyházak stíljét modern értelemben fejleszti tovább”. Két eltérő irányzat merült fel: „továbbfejleszteni a régi magyar építészetet, annak kivált speciálisan magyar zamatú stílustörekvéseit”, vagy „belekapcsolódni a legmodernebb külföldi építészetnek már-már új építészeti stílben kijegecesedő törekvéseibe.” Felmerült tehát a modern stílus alkalmazása, de kellő magyarországi építészeti tapasztalat híján elvetették. Maradt a történelmi stílus használata, de a „nemzetietlen” barokk kizárásával. „Az empire-stilt szerencsésebben lehet összeegyeztetni a modern építészet felfogásával, mert a sima felületek, egyszerű ablaknyilások, egyenletes vonalak, az ornamentális tartózkodás mindkettőnek közös vonásai. Esztétikailag közelebb áll az új emberhez, puritánságával illőbb a szanált csonka országhoz”. Végül a magyarországi templomépítészet és a pesti építészet hagyományait folytató klasszicizáló stílust választották. „A Fogadalmi-templom stíljének megadásával föl akartuk élesztem a régi Pest legsajátosabb építészeti hagyományait [...] Egy empir belső elvisel más stílt is.” Vagyis a bizottság úgy gondolta, hogy a templom a város jövőbéli építészeti karakterére is irányt adó lehet, a belső kialakításban pedig szabadságot ad, lehetővé teszi modernebb berendezés alkalmazását is (hiszen várható volt, hogy a templombelsőt anyagi okok miatt csak később fejezik be).150 A két világháború közötti templomépítészet megindulása kapcsán mindenképp szólnunk kell Gerevich Tiborról, aki a saját korában a magyar művészettörténet és a művészeti kérdések terén meghatározó személyiség volt. Széles műveltségű, nagy tudású, nyitott gondolkodású, jó diplomáciai érzékkel bíró ember volt. A szobatudós típusú tudással és magatartással szemben az aktív, véleményét vállaló tudósi szerep állt hozzá közel, és fontosnak tartotta, hogy a mély tudást a szakmai és a társadalmi nyilvánosság is megismerje. A politikai és az egyházi vezetéssel is jó kapcsolatot tartott. Az egyházi főhatóság 1928-1930 között, a Központi Egyházművészeti Hivatal megalakulásáig több ízben kikérte a véleményét a fővárosban építendő templomok terveiről. Különösen fontosnak tartotta a magyar templomépítő hagyományok folytatását, elsősorban a román stílus forrásként való használatát és a megfelelő térképzést. Elvetette a történeti stílusok másolását, és nyitott volt a modern irányában. A magyar kultúrpolitikát irányító Klebelsberg Kunó támogatását élvezte, aki pártfogolta a papság egyházművészeti képzését, tanszéket állított a keresztény archeológiának és művészettörténetnek - a pápa direktíváinak (műalkotások konzerválása, új templomoknál értékes műalkotások igénye) szellemében, és pártolta az egyházművészeti kiállítások rendezését.151 A tisztviselőtelepi templom építőbizottsága zártkörű pályázat keretében tíz építészt kért fel tervezésre: Árkay Aladárt, Csáky Istvánt, Fritz Oszkárt, Foerk Ernőt, Györgyi Dénest, Kauser Józsefet, Lechner Jenőt, Medgyaszay Istvánt, Petrovácz Gyulát és Wiesner Emilt.152 A Magyar Építőművészet a nyertes terven kívül Fritz, Wiesner és Árkay megvásárolt terveit mutatta be.153 Gerevich Tibor (1882-1954) művészettörténész az Eötvös Collegium ösztöndíjasa volt, ami nemcsak tudására, szemléletére volt nagy hatással, hanem kapcsolatrendszerére is. 1924-ben a budapesti egyetemen megszervezte a Keresztény Régészeti és Művészettörténeti Intézetet. Az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, 1928-1935 között a Római Magyar Intézet (Collegium Hungáriáim) kurátora, a római iskola vezetője volt. 1921-től a Műemlékek Országos Bizottsága tagja, 1934-1949 között elnöke, az Országos Egyházművészeti Tanács világi elnöke. Szakács 2006; Uiváry 2008. A kép forrása: Enigma 25 (2018) 36. p. 147 Az érseket üdvözlő beszéd tervezete: Fővárosi Közlöny 35 (1924) 32. sz. október 3. 845-846. p. Fennmaradt az alapkő elhelyezési aktusának vázlatterve, amely ritkasága miatt érdekes: BFL XV.17.d.328 KT T24/26, 28. A ceremóniára költött összeg és az ugyanabban az évben a Pongrác úti menekültek templomára a főváros által fordított 10 millió korona között durva aránytalanság mutatkozik. 148 BFL IV.1403.a 1538/1924 és 55/1925 kgy. sz. határozat. 149 Májusban szentelik fel a Ferenc József-emléktemplomot. Új Budapest 8 (1931) április 4. 7. p. 150 Gerevich Tibor: A budapesti Ferencz József-fogadalmi templom. Építő Ipar - Építő Művészet 52 (1928) 13-14. sz. 49-50. p. 151 Az egyházművészeti kiállításon elhangzott beszéde Egyházművészeti műemlékeink sorsa címmel jelent meg. In: Klebelsberg 1927. 292-294. p. 152 A Ferenc József fogadalmi templom tervei. Építő Ipar - Építő Művészet 51 (1927) 31-32. sz. 114. p. 153 A négy terv ismertetését ld. A Ferenc József-emléktemplom tervpályázata. Magyar Építőművészet 27 (1927) 10-12. sz. 1-11. p. 73
