Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)
A tervek és az elrendezés mögötti gondolatot maga az építész fogalmazta meg visszaemlékezésében. „A terv alapgondolata szintén régebbről származik. A budapesti Ferenc József jubileumi templomra 1914-ben, valamint 1913-ban az aradi templomra kiírt tervpályázatokon hasonló elgondolású terveket készítettem. Központos teret, a tengelyben elöl toronnyal. Nem tiszta elrendezés, mert a torony élőről takarja a kupolát, viszont a széles és egyenes Damjanich utca hatásos lezárásához tengelybe állított tornyot tartottam szükségesnek, amiért Alpár Ignác levélben külön megdicsért. Az egyéb esetekben festői képet adó oldalra helyezett torony itt hibás lett volna. A kérdést úgy próbáltam rendezni, hogy a torony köré alul széles háromives loggiát építettem, felette oszlopos galériával, ami által a torony némileg önállósodott. Ma már látom, hogy túl sok motívumot hoztam össze, és ezzel megzavartam a kompozíció tisztaságát. Kétféle megoldás felelt volna meg: a) torony az utca tengelyében és mögéje hosszelrendezés kupola nélkül, vagy b) centrális kupolás elrendezés, torony nélkül. [...] Hogy a kupolás elrendezés torony nélkül mennyire kész és lezárt, a befejezetlen állapot igazolta. Az idővel már zöldre bep at inázó dott kupola tömege jól lezárta a Damjanich utca képét, és húsz éven keresztül félve gondoltam arra, hogy ez a kedvező kép megfog romlani, ha majd a tornyot tervem szerint elébe építik,”135 A Technika című lap 1928-as évfolyamában Kotsis részletes ismertetést adott a templomról, az alkalmazott vasbeton szerkezetekről Obrist Vilmos munkájaként (kupola és tartó oszlopai, a tőzeges rossz altalaj miatt alkalmazott, koszorúval összefogott betoncölöp-alapozás). A korabeli sajtó azonban nem foglalkozott a templom értékelésével. Egyedül a Budapesti Hírlap méltatta az épületet Magyarország legmodernebb templomaként (1927), majd ugyanott pár év múlva Ybl Ervin művészettörténész kiemelte, hogy a tervező kényszerből választotta a történelmi stílust, de az épületen modern gondolkodása is érvényesül.136 A kupola alatti ablaksor Technika 9 (1926) 6. sz. 226. p. 135 Kotsis 2010. 84-86. p. A templom történetét részletesen Prakfalvi Endre dolgozta fel a Rózsafüzér Királynéja Plébánián őrzött építési iratok és tervek ismeretében. Prakfalvi 1990. 136 Magyarország legmodernebb temploma. Budapesti Hírlap 47 (1927) január 14. 4. p; Ybl Ervin: A budapesti új Regnum Marianumplébániatemplom. Budapesti Hírlap 51 (1931) július 12. 20. p. Ybl hosszú cikkben méltatta a templomot, és hangsúlyozta a színvonalas, nemes belső kialakításának szükségét. Ybl Ervin művészettörténész vezette a Budapesti Hírlap képzőművészeti rovatát 1924 és 1938 között. Kotsis Iván egyéb templomai ebben az időben A Regnum Marianum építésének kezdetén - tervpályázati győztes munkaként - valósult meg a zalaegerszegi neobarokk stílusú ferences templom (IV. Károly király emléktemplom) és kolostor (1925-1927). A befejezést követően pedig megtervezte - a modern egyházi építészet egyik korai példájaként - a balatonboglári templomot (1932-1933). Mindhárom épület, bár stílusuk és megoldásaik eltérőek, színvonalas munka a maga nemében, alkalmazkodnak a megrendelő elképzeléseihez, illetve illeszkednek a környezetükhöz. A zalaegerszegi templom pályázati terve, 1926, Kotsis Iván Magyar Építőművészet 26 (1926) 1. sz. 37. p. A balatonboglári templom, Kotsis Iván Magyar Építőművészet 31 (1931) 7-9. sz. 24. p. „Ez a templom egyike volna a legjobban megtervezetteknek az utóbbi időkben, ha súlyos hibák és hiányok nem mutatkoznának rajta. Külső megjelenése komoly és szép, tornya kiváló, belseje is templomos hangulatú és nagy általánosságban jó elrendezésű.” Szőnyi Ottó véleménye. PrL KEH 136/1931 Kotsis Iván vallomása: „1928 körül részben természetes belső fejlődés, részben számos külföldi utazás tapasztalatai nyomán kezdtem megtalálni a tisztultabb utat, amelyen haladnom kellett. Az építészettörténeti stílusok formáit most már teljesen elhagytam. Úgy véltem, hogy a termékenyítő hatásuk megérlelt annyira, hogy saját lábamra állhatok, és visszamaradt fegyelmezőerejük megfog védeni a szertelenségektől. (...) A történeti formákkal való foglalkozás ezen felül a legjobb iskola a fegyelmezett építészi gondolkodás elsajátítására is, és őszintén sajnálom azokat, akik oly periódusokban nevelkedtek, amikor nincs módjukban ezeken keresztülmenni.” Kotsis 2010.103. p. 65
