Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)
VÁROSMATORI TÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIATEMPLOM 1922-1923 XII. Csaba utca 5. A háború után Budapesten elsőként - helyi kezdeményezésre - tehát a városmajori hívek építették fel templomukat (kápolnájukat). A Városmajor környéke és a Kis-Svábhegy a 20. század elejére jelentősen benépesült. Dr. Samassa Adolf államtitkár nejének és Kirchner Hermann altábornagy nejének kezdeményezésére 1918- ban Kisegítő Kápolna Egyesület, majd egyházközség létesült dr. Bogsch Géza államtitkár és Árkay Aladár építész világi alelnökletével.74 A lelkész, Kriegs-Au Emil 37 évesen érkezett ide Zebegényből, a pesti polgárság kedvelt nyaralóhelyéről, ahol élénk szellemi-művészeti és társasági élet folyt. A település szép, aszimmetrikus elrendezésű, népies-szecessziós katolikus templomát 1911-ben tervezte Kós Károly, így a fogékony Kriegs-Au a színvonalas építészet igényét hozhatta magával. 1919-ben került a Városmajorba lelkésznek, és 26 éven át munkálkodott itt. Tevékeny, a modern művészeteket és műértéket pártoló, haladó gondolkodású férfi volt. Az egyházközség saját erőből szerette volna lebonyolítani az építkezést, bár ekkor már tárgyalások folytak az újonnan kialakítandó, fővárosi kegyuraság alá kerülő plébániákról, köztük a városmajoriról is. 1920-ban az egyházközség szeretett volna plébániává alakulni. 1922-ben a Városmajor legsűrűbben befásított részében, a négy fasoros sétány vonalában, a Csaba utcai oldal közepén kért területet és az Ördögárokból kiemelt kőanyagot. A főváros a templom elhelyezésére megfelelőnek tartotta a parkot, azonban városrendezési és zöldterületi szempontból a park északnyugati sarkát, a Bors (ma Hajnóczy) utcával szemben fekvő területet ajánlotta, mert a kis tömegű templom „a környező térség nagy dimenzióiban teljesen elveszne”, a Bors utca felől viszont jobban érvényesül.75 A XI. ügyosztály azt javasolta, hogy a plébánia számára a Városmajoron kívül keressenek telket (200 000-300 000 koronáért), a főváros azonban nem rendelkezett ilyennel. A templom tervezését a Városmajorban lakó, az egyházközség vezetésében aktív szerepet játszó Árkay Aladár díjazás nélkül vállalta. Az 54 éves építész háta mögött volt már a fasori református templom építése, nagyszámú meg nem valósult templomterv és több templomtervezési pályázat. A főváros átadta használatra a kért 397 négyszögöl kiterjedésű területet.76 Emellett a Városmajorban található kőanyaggal is támogatta az építést, azonban az „ügy elhúzódása folytán a szóbanlevő kőanyag egy része elporladt, másik részét ellopták”.77 Az egyházközség önerőből kezdte az építést 1922 nyarán, az épület már 1923 júniusára tető alá került. Az időközben kegyúri plébániává előlépett egyházközség részére a tanács „az építkezés sikeres befejezése érdekében” az év második felében két ízben kétmillió koronát engedélyezett - az inflációra való tekintettel - azonnali kiutalással. A közgyűlés pedig a templom körüli terület rendezésére (csatornázás, útépítés, kertészet) 6,2 millió koronát szavazott meg.78 Az 1922-ben még kétmillió koronára tervezett építés végül is 240 millió koronába került.79 Az „Árkay Aladár ízig-vérig magyaros művészetéből megépült”80 500 fős plébániatemplomot (ideiglenes kápolnát) a hívek kérésére, a karácsonyi ünnepi mise megtartása érdekében decemberben megáldották. A berendezés ekkor még váratott magára (oltárok, szószék, padok), ezért a szomszédos Csaba utcai teremkápolnából hozták át az oltárt.81 A templomot két év múlva, 1925-ben szentelték fel. Tíz évig szolgált templomként, majd az új épület megépülésével kultúrházként használták tovább. Árkay első, szecessziós stílusú temploma tíz évvel korábban épült a reformátusok részére a városligeti fasorban. A világháború alatt újabb népies-modernizáló református templom pályázati tervét készítette el Rákospalotára (ebben az időben még nem volt olyan szokatlan, hogy római katolikus építész más egyház felségterületére lépjen). Mindkettő egytornyos, aszimmetrikus elrendezésű épület. Második megvalósult temploma, a városmajori - feltehetően a Zebegényből érkező plébánosnak köszönhetően - kialakításában (tömegformálás, anyaghasználat, részletmegoldások, felület kialakítása) közelebb áll a Kós Károly és Jánszky Béla által tervezett ottani egyszerűbb katolikus templomhoz, bár Árkay nem kapcsolódott szorosan a Fiatalok csoportjához (Kós, Jánszky, Györgyi Dénes stb). 74 Hauser 1930.118-122. p. 75 Fővárosi Közlöny 33 (1922) 34. sz. július 7.1793-1794. p. 76 BFL IV1403.a 1274/1922 kgy. sz. határozat. 77 Az Ördögárok beboltozásakor a régi meder támfalaiból kikerült kőanyagot kérte az egyház. Wolff Károly hozzászólása a pénzügyi bizottság ülésén. Fővárosi Közlöny 1922. 32. sz. június 23.1666. p. 78 BFL IV1403.a 716/1923, 1090/1923, 1888/1923 kgy. sz. határozat. 79 A mi templomunk 1925. 10. p. A kiadvány a felszentelés alkalmából készült. A szerzők többek között Szőnyi Ottó, Kriegs-Au Emil voltak. 80 Kriegsau 1933. 81 PrL Egyk Kát 25, 8/1924. Kriegs-Au Emil (1881-1957) plébános Hauser 1930.119. p. A BTM Kiscelli Múzeumában őrzött Árkay-tervek Beazonosítatlan népies, historizáló, szecessziós templomtervek, tervvázlatok (homlokzatok, perspektivikus rajzok: BTM Égy. ltsz. 67.65.1—51 és vegyes hagyatéki anyag: ltsz. 67.70.1-214). Jórészt nem ismert, hogy ezek mikor és hová készültek, sőt a tervező személye sem teljesen biztos, feltehetően Árkay Aladártól származnak. A zebegényi templom 1908-1910-ben épült, Kós Károly és Jánszky Béla FORTEPAN 87651 / Urbán Tamás A bal oldalon: Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom (1922-1923). A háromhajós kistemplom az erdélyi népi építészet és a finn nemzeti szecesszió hatását mutatja. FSZEK Budapest Gyűjtemény 010114 41
