Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)

Az egyházi építkezések indulása (1923-1927)

?dk 3Cíwt<(iflíyi^uCoronc. 'OiSiíJtESsa '3S * 5

Az istállóból átalakított kápolna a Dalnok utca 25. sz alatt BFL XV.l7.d.329/28375

AZ EGYHÁZI ÉPÍTKEZÉSEK INDULÁSA (1923-1927)

Az ország és a főváros a válságos politikai, gazdasági és lelkiállapotából igen lassan lábalt ki. 1924-re az infláció megállítása a korona értékének rögzítésével megtörtént. Az államháztartás szanálása ez év őszén, a valuta stabilizálása 1925 őszére lezajlott. A főváros normális gazdálkodásra való áttérésében és a fejlesztések megindulásában döntő jelentőségű volt a Bárczy-féle kölcsönök ügyének rendezése. A főváros így 1926-tól új kölcsönöket tudott felvenni, melyeket meghatározott célú beruházásra költött (kereskedelem, ipar, infrastruktúra, szociális intézmények). 1927. január 1-én bevezették a korona helyett a pengő használatát.35

A háború utáni nehéz gazdasági helyzetben nagyon lassan indulhatott be a főváros építőtevékenysége. Az elszakított országrészekből menekülők részére az állam szükséglakásokat, majd - részben a még vagonban lakók részére - 1923-tól kislakásos házakat létesített. A főváros 1925-ben, az állami lakásépítési akció lelassulásával kapcsolódott be a kislakásépítésbe. Az 1926. évi beruházási program tartalmazta a felveendő 20 millió dolláros (100 millió aranykoronának megfelelő) kölcsön hasznosítására vonatkozó, 10-12 évre előre mutató beruházási tervezetet.

A főváros az újonnan építendő plébániatemplomok és plébániaépületek létesítéséhez az 1913 óta fennálló templomépítési alapot 1923-tól évi 5 000 000 koronával toldotta meg, amelyet a szükséges plébániatemplomok megépüléséig szándékozott biztosítani. Az éves összeg felhasználását, azaz az építési sorrendet nem határozta meg. Időről időre a plébániák által vállalt költségektől tette függővé.36 Valamint elhatározta, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztert felkéri, hogy a katolikus vallásalap támogassa az új templomok építését és egy budai, illetve pesti apátság létesítését.

A főváros 1923-1924-ben csak néhány ideiglenes szükségtemplomot emelt a plébániák működésének megindításához (kelenföldi, zuglói, külsőferencvárosi, tisztviselőtelepi plébániák). Emellett a háború idején elvitt harangok és orgonák pótlása, a toronyórák karbantartása folyt, illetve kegyúri díszhelyeket (székeket, padokat) állítottak fel egyes templomokban.37 Néhány helyi közösség, intézmény maga állított kápolnát (a városmajoriak, az erdélyi menekültek, a lengyelek, a Szent Gellérthegyi Sziklatemplom Bizottság, a szalézi rend és az Érseki Gimnázium). A főváros 1925-ben képzőművészeti bizottságot hozott létre „fővárosunk külsejének szépítése, művészi ruhába öltöztetése” céljából.38 A bizottság 1926. márciusi ülésén hangzott el Bánóczi Lászlótól, hogy Klebelsberg Kunó a „főváros esztétikai külsejének irányítását” kézbe akarja venni, „Ezt a kérdést azonban nem lehet felülről hatalmi szóval elintézni, ez a város önkormányzati hatáskörébe tartozik.”39

A gazdaság helyreállása után a főváros a régóta elhanyagolt műemléképületek, köztük a templomok helyzetére is figyelmet fordított. 1924-ben Budapest műemlékeit ismertető művet j elentetett meg.40 Az 1926. évi „ beruházó program”-ban a legszükségesebb és megfelelően jövedelmező beruházások mellett „elodázhatatlan” szükségletként szerepelt kilenc nagytemplom (a Mátyás-, Szent Anna-, tabáni, belvárosi, erzsébetvárosi, józsefvárosi, ferencvárosi, kőbányai templomok és a Bazilika) helyreállítási munkája. Egyedül az Ecseri úti templom jelent meg új építésként, feltehetően a barakképületben működő ideiglenes kápolna mielőbbi kiváltása céljából, azonban ez csak jó pár évvel később történt meg a külsőferencvárosi plébániatemplom építésével.41 Ez azt mutatja, hogy a főváros ekkor még ad hoc jelleggel döntött az egyházi építkezésekről.

A főváros 1926-ban elrendelte a tulajdonában lévő műemlékek nyilvántartásba vételét. Ezt a feladatot a IX. ügyosztály látta el. A fővárosi műemlékekre felügyelő állandó bizottság véleményezte a beavatkozásokat, templomoknál a belső berendezés változását is. Egyes részek bontása esetén a Fővárosi Múzeum feladata volt az épület fotódokumentálása. A templomok közül a „műemlékszerű és fokozottabb védelmet érdemlő” kategóriába került az istenhegyi kápolna, a nem sokkal korábban elkészült gellérthegyi sziklakápolna (!), a Máriakő kápolna, a belvárosi templom (!), a Szent István-bazilika, a terézvárosi, az erzsébetvárosi, a Rózsák terei görögkatolikus templom, a Hermina-kápolna, a pesti Rókus-kápolna, a józsefvárosi, a ferencvárosi, a kőbányai templom és a Kápolna téri kápolna. A védendő emlékek között kiemelten kezelték a „ műemlékeketa Mátyás-templomot, a tabáni, a krisztinavárosi, a Szent Anna-templomot, a Szent Flórián-kápolnát, a budai Rókus-kápolnát, az újlaki templomot és az óbudai templomot.42

35 Sípos 2002; Homolyai 1934.

36 A főváros „milyen összeggel és mikor járul hozzá, azt tekintettel az ezen költségek viselésére a kegyuraságon kívül hivatott, egyéb tényezőknek a hozzájárulására s főleg az érdekelt plébániák hívő közönségeinek az áldozatkészségére a közgyűlés esetről-esetre fogja megállapítani.” BFL I V.1403.a 1882/1922. kgy. sz. határozat.

37 1921-1922-ben a közgyűlés foglalkozott a fővárosi templomokból elvitt harangok és orgonasípok sorsával. Fővárosi Közlöny 32 (1921) 52. sz. december 16.2110. p; Fővárosi Közlöny 33 (1922) 3. sz. január 20. 114. p. 1925-ben a főváros a toronyórák karbantartását a Sovinszki József és társa órakészítő cégre bízta. Fővárosi Közlöny 36 (1925) 2. sz. január 16.44. p. Határozat kegyúri díszhelyek felállításáról. Fővárosi Közlöny 36 (1925) 43. sz. november 20.1388. p; BFL IV.1403.a 1581/1925 kgy. sz. határozat.

38 Fővárosi Közlöny 36 (1925) 41. sz. november 13. 1346. p.

39 Fővárosi Közlöny 37 (1926) 9. sz. március 5. 447. p.

40 Fővárosi Közlöny 36 (1925) 9. sz. március 20. 299-300. p; Lechner [1924].

41 A VI. (pénzügyi) ügyosztály 1926. évi beruházó programjának előterjesztése. Fővárosi Közlöny 37 (1926) 15. sz. április 16.1. sz. melléklete 16. p.

42 A Máriakő kápolna a Szentendrei úton állt. A székesfőváros tulajdonában levő műemlékszerű épületek fokozottabb védelme és az ezeken végzendő munkálatok engedélyezésének szabályozása, 58.853/1926-IX. számú tanácsi határozat. Fővárosi Közlöny 38 (1927) 38. sz. szeptember 16.2194. p.

30 ____________________