Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A korábban épült templomok használata, felújítása
A Krisztinavárosi templom szentélyének eltolása A bővítés terve, 1942 BFL XV.17.A328 KT Tl/61a A 800 főt befogadó krisztinavárosi templom az 1930-as években már nem volt elegendő a környékbélieknek, valamint a városrész iskoláiban tanuló nagy létszámú diákságnak. Az egyházközség 1937-ben kérte a fővárostól a templom bővítését. A magasépítési ügyosztály javaslata szerint a szentély és a csatlakozó első boltmező elbontásával új keresztszárny és szentély épülhet, ezzel további 680 hívőt lehet elhelyezni a templomban. A MOB (Lux Kálmán) ezt remek megoldásnak tartotta, mivel véleménye szerint műemléket nehéz megfelelően bővíteni. A KEH értékelte, hogy a terv összhangban van a korabeli alaprajzokkal, és előnyösnek tartotta a hosszított belső téralakítást. A tervezést Brestyánszky Tibor és Borsos László végezte. Petrovácz Gyula műszaki tanácsadóként működött közre az előmunkálatoknál. Ekkor még (1942 márciusa) a templom átalakításának várható költsége 300 000 pengő volt, amelynek harmadát az egyházközség, másik harmadát a főváros biztosította volna.722 Az érseki helynök támogatta a tervet, de a templomépítési sorrendet fontosnak tartotta. Attól félt, hogy a főváros által kegyúri építésekre évente előirányzott 165 000 pengős keretet kimeríti a bővítés, és így elmarad a többi templom támogatása. Az egyházközség 1942-ben az építési engedély sürgős megadását kérte az egyházi hatóságtól. Rendelkezésre állt a pénz, és megvolt az anyagkiutalási engedély is. Az építési költség az eredetileg tervezetthez képest több mint 50%-kal megnőtt. Az újabb költségelőirányzat kevesebb mint 40%-át az egyház, több mint 60%-át a főváros vállalta magára.723 1943 novemberében újabb nehézség adódott, mivel előkerültek Falconer József eredeti barokk freskói, amelyek megmentése leszedésük után vagy a szentély lebontásával és újraépítésével, vagy a szentély eltolásával volt lehetséges. A MOB, az Egyházművészeti Hivatal és a főváros is az utóbbi megoldást támogatta, amelynek megvalósításához várhatóan két hónapra volt szükség.724 A szentélyt és a főoltárt mintegy öt méterrel tolták el, és egy kereszthajót toldottak be az épülettestbe. A templom bővítését tehát egy ritka műszaki megoldással oldották meg, amelyet tíz évvel korábban Möller Károly építész már alkalmazott a dunapataji templom bővítésekor. A fentiekben ismertetett esetek a két világháború közötti templomépítészet kicsiny, de nagyon fontos szeletét képezik. Nemcsak a városrendezők nyitottságát és építészeti értékek iránti fogékonyságát, hanem a magyar műszaki gárda vállalkozó szellemét is bizonyítják. 722 Az 1942. márciusi helyszíni szemle ismertetése. PrL KEH 156/1942; Horler 1955. 768. p; BFL XV.17.d.329 /7542. 723 Az újabb költségelőirányzat 555 000 pengő volt, amelyből 215 000 pengőt az egyházközség adott. A főváros az 1942-ben beígért 335 000 pengőt három részletben biztosította: még az évben 60 000 pengőt, 1943-ban először 100 000 pengőt, majd a maradék 175 000 pengőt. Fővárosi Közlöny 54 (1943) 56. sz. december 10. IV. sz. melléklet. 12. p. 724 PrL Egyk Kát 29, 8730/42, 3352/1943. !• 295 A templom bővítésének terve 1930-ból Történetírás 2 (1938) 1. sz. XXXIII. tábla
