Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Különleges hivatású templomaink
Intézmény ikáp ólnak A plébánia területén lakó hívek ellátását szolgáló nyilvános templomok mellett Budapesten működtek egyéb kisebb-nagyobb kápolnák is, amelyek a hívek lelki szolgálatát segítették. Ezek állami, fővárosi, egyházi, esetleg magánfenntartásúak voltak, és többnyire egy zárt vagy félig zárt közösséget szolgáltak. Idetartoznak a szerzetesi, iskolai, szociális intézményi, kórházi, temetői és börtönkápolnák. Az intézményi kápolnák építését az adott intézmény, illetve annak fenntartója vállalta, szinte minden esetben római katolikus hívek részére létesültek. Általában nem volt önálló lelkészük, a pasztorálást valamelyik környékbéli templom papja, vagy valamely szerzetesrend végezte. Az intézmények általában teremkápolnát alakítottak ki saját épületeikben, ha ez utcai fekvésű volt, a kápolna megjelenhetett az utcai fronton (kis toronnyal, nagy, egységes, díszes ablakokkal). Kápolnáik önálló épületbe is kerülhettek, ha az ehhez szükséges hely és forrás rendelkezésre állt. Míg az új intézményi épületeket és bennük a kápolnákat többnyire jónevű építészek tervezték, az utólagosan épült vagy felújított kápolnák tervezésével általában kisebb jelentőségű építészeket bíztak meg. A belső kialakításban - főleg az 1940-es években - elismert művészek is kaptak megbízást. Az intézményi kápolnákat 1950 után profán célra (jó esetben díszteremmé vagy éppen raktárrá) alakították át. A rendszerváltás után több kápolna visszakapta eredeti funkcióját. A fenti típusokból a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhányat működésük, szerepük érzékeltetésére.651 Kórházkápolnák A 18. századi, Rókus kórházi kápolna nemcsak a betegeket, hanem a környékbelieket is kiszolgálta, sőt önálló plébániai ranggal rendelkezett. Erre hivatkozva az 1920-as évek eleji plébániaosztódások során a János kórházi kápolna lelkésze is önálló plébániát igyekezett szerezni. A lelkész elmondása szerint több mint 200 katolikus vallású alkalmazott élt családtagjaival együtt a kórház területén, és átlagosan 600-800 bennfekvő katolikus beteggel lehetett számolni. A kórházon kívüli terület bevonásával szeretett volna önálló plébániát létrehozni. Kérését a budapesti érseki helynök is támogatta. A kórház viszont egészségügyi, kórházigazgatási és erkölcsi szempontból nem helyeselte: „A legnagyobb mértékben helytelenítendő lenne, hogy kórházi ruhában lévő fiatal nők és az utcáról jövő férfiak vegyenek részt istentiszteleten.” A főváros közegészségügyi (X.) ügyosztálya is az utóbbi véleményen volt, így a kérést elvetették.652 A beteg és egészséges emberek keveredését valóban kerülni kellett, a 19. század vége óta alkalmazott pavilonrendszerű kórházépítészetben törekedtek a kápolna önálló elhelyezésére. A Postás Alapítvány 1943 márciusában kérte a kórházi ápoltak és a személyzet részére szolgáló Postáskórházi kápolna (XII. Kékgolyó utca) terveinek engedélyezését. Az építkezés akkorra már a falegyenig jutott. A Központi Egyházművészeti Hivatal nem tartotta sikerültnek a külsőt, a hajónál ok nélkül alkalmazott támpilléreket, a székely stílust utánzó tornyot és a művészieden raktárablakokat. A „stílustalan, korszerűtlen” főoltár helyett új oltár tervezését javasolta, a munkára Nagyistók Istvánt ajánlotta.653 Az egyszerű kis kápolna tervezőjét nem ismerjük. A háború után megszüntették, ma újra működik Irgalmas Jézus Kórházkápolna néven az Országos Onkológiai Intézet területén. 1930-ban a Külső Klinikák I. sz. Belgyógyászati Klinika (VIII. Üllői út) kápolnájának lelkésze új kápolna létesítését kérte fenntartójától, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól, mivel az egykor tizenkét apáca számára készült kis kápolna nem volt alkalmas a klinika 400 betegének ellátására. Miután a minisztérium anyagi okokból elutasította a kérelmet, a lelkész a hercegprímás támogatását kérte azzal, hogy az új kápolna építéséhez mindössze 33 000 pengőre lenne szükség.654 Az új kápolna tudomásunk szerint nem épült meg. A főváros 1928-ban pályázatot írt ki a X. kerületi Maglódi úti szeretetotthon, illetve menhely megtervezésére. Az épületegyüttes részét képezte a kórházkápolna, így a tervezők templomépítészeti ismereteiket is megmutathatták. A pályázatra szép számmal érkeztek tervek a kor jeles és kevésbé jeles építészeitől (Árkay Aladár, Dümmerling Ödön, Fischer József, Friedrich Lóránt, Schodits Lajos, Kertész K. Róbert-Lechner Jenő-Sváb Gyula, Maróthy Kálmán, Neuschloss-Knüsli Kornél-Gyenes Lajos, Szabolcs Ferenc). A kórházépület az I. díjas Maróthy Kálmán és a II. díjas Szabolcs Ferenc tervei szerint, feltehetően az akkor Maróthynál dolgozó Rimanóczy Gyula közreműködésével valósult meg. A főváros szeretetotthon helyett végül kórházat épített, amelyet a tízéves kormányzói jubileumát ünneplő Horthy Miklósról neveztek el (ma Bajcsy-Zsilinszky Kórház). 651 Az épületek közül sok szerepel Schoen Arnold Kiscelli Múzeumban található hagyatékában meglévő törzskönyvben (ld. függelék). 652 BFL IV.1407.b 7808/1921-XI. cs. 653 PrL KEH 103/1943. 654 PrL Egyk Kát 29, 1291/1930. Postás Kórház (ma Országos Onkológiai Intézet) kápolnája, 1989 Alapfy László felvétele 275
