Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)

Különleges hivatású templomaink

Az ÉPÍTÉS HOZZÁVETŐLEGES MENETE: 1940-46: az 1-9. kápolnák építése, az emeleti Golgota kápolna (15) is áll már 1946 körül: épül a többi kápolna körítő falazata, lépcsőház

1946-49: épül a templomtér magas körítő falazata, mely egyben a kapcsolódó földszintes kápolnák belső falazata; valamint a kápolnák külső, homlokzati falazata; a belső tér ovális szerint elrendezett, kupolát alátámasztó karcsú vasbeton oszlopsora, valamint az oszlopsor és a templomtér körítő falazatát összekötő keskeny födém (kb. 3,6 m széles)

A belső térben látható az egyes kápolnák bejárata felett a vonatkozó falfestés, pl. Utolsó vacsora Majsai 1947.80. p.

A templombelső látképe (jobbra) az 1950— 60-as években, jól láthatók a templom belső terére fűzött kápolnák nyilásívei. A fotó az államosítás utáni években, rock koncert idején készült, a később beépített kopolit üvegezésű körfolyosó még nem rontja a belső térarányokat (balra fent 1970-es évek, lent 2021). A két archiv kép: BFL XV.19.C; a mai Alapfy László felvétele

Az épület belső elrendezésében közelít a hagyományos templomokéhoz. A főhajó végén a hagyományos oltár helyére került a Szent Sír (egyik változatban emelt szintre), mögéje a sekrestye. A tér két oldalára az építész kétszintes kápolnákat tervezett, az emeletre a Megváltáshoz kapcsolódó legfontosabb helyek kerültek a Golgota és az Utolsó vacsora.

A tervezés még folyt, mikor 1940 augusztusában elkezdték a kápolnák építését. Az ellipszis alakú templomtér köré huszonegy kápolna rendeződött a megváltástörténet huszonegy eseményének bemutatására. A tervekhez készült műleírásban az építész megfogalmazta a tervezés alapelveit: hűen lemásolni a szent helyeket, viszont minden más modern, egyszerű legyen. A KEH (Molnár Ernő) 1942 nyarán írt véleményében kitűnőnek tartotta az épületet: a belső térhatás sikerült, a külső megjelenés művészi és harmonikus. Az elkészült kápolnák megnyíltak a látogatók előtt. 1943-ban a Szentföldi Nagybizottság 80 000 pengő támogatást kért a fővárostól az Utolsó Vacsora helyiségének (Coenaculum) kialakítására. Huszty Károly tanácsnok a vallási, kulturális és a „várható idegenforgalmi szempontok miatt” javasolta a Szentföld gondolat támogatását, azonban az ügy végül nem került a közgyűlés elé.630 Az építés költségeit adományokból és a Belügyminisztérium támogatásából (a Heinrich-Tömössy alapítványon keresztül) fedezték. 1944 végén az építkezés a nagy hideg miatt leállt.

630 Fővárosi Közlöny 54 (1943) 3. sz. január 22. 23. p. 262 ___________________________