Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az 1940-es évektől
A FŐVÁROSI TEMPLOMÉPÍTŐ PROGRAM HARMADIK SZAKASZA A 4Q-ES ÉVEKBEN A FÉLBEMARADT ÁLMOK A főváros politikai irányításában jelentős változások következtek be. 1939-ben a Keresztény Községi Párt beleolvadt a kormánypártba, és Magyar Élet Keresztény Községi Pártja néven működött tovább. Ezzel megszűnt a Keresztény Községi Párt önállósága, amelynek a kegyúri és általában az egyházi építészeti kérdésekben hangadó Petrovácz Gyula az egyik legbefolyásosabb politikusa és ennek révén a közgyűlés meghatározó tagja volt. Az új párt, amelyben Petrovácz egy ideig alelnöki tisztséget töltött be, jóval kisebb önálló politikai mozgástérrel rendelkezett. Petrovácz 1939 után már nem volt tagja az országgyűlésnek sem. A kegyúri építkezéseknél a továbbiakban nem jutott megbízáshoz. A főváros templomépítő tevékenysége 1938-1940 között lényegében szünetelt. A háború előtt utolsóként a szentimrevárosi (kelenföldi) templom épült fel teljes egészében. Ennek viharos előkészítő tárgyalása során a pénzügyi bizottság elfogadta, hogy templomot ezután csak pályázat útján lehet terveztetni. 1940-ben valóban megtört a jég, és nagyon lassú szemléletbeli változás indult. Az építési program szerint negyedikként emelendő Külső-Soroksári úti templomra zártkörű, a tizedik helyen szereplő zuglói templomra pedig nyilvános pályázatot írt ki a főváros. Az építési sorrend A fővárosi templomépítési program második szakaszában, 1935-1938 között három új templom épült az 1935- ben az érseki helynök által javasolt sorrendnek megfelelően. Ezután azonban nem sikerült tartani a tervet. Az 1938. évi költségvetésben a főváros 9 millió pengős rendkívüli kiadást irányozott elő, melynek majdnem a felét, azaz 4,3 milliót a Duna-hidak építésére és kisajátításokra, illetve út- és csatornaépítésre fordította. A templomok, iskolák és kórházak emelésére 500 000-500 000 pengőt szántak.531 1941 -re tervezték az újabb templomépítések beindítását. A fővárosi és az egyházi hatóság egyetértett abban, hogy elsőként a Soroksári úti és a zuglói templom építésére kerüljön sor. Nem ismert, hogy a zuglói templom építése miért került előre a majdnem utolsó helyről, valószínűleg nagy szerepet játszott ebben a városrész nagymértékű fejlődése, valamint az, hogy támogatókra talált (Homonnay Tivadar, a későbbi főpolgármester volt az egyházközség világi elnöke).532 A költségvetésben szerepeltek a kelenföldi és városmajori templomok befejező munkálatai. Az 1940-1946 közötti időszakra a kegyúri templomok építésére felvett hitelösszegek előzetes ütemezése (165 000 pengő/év) a következő volt:533 A templomépítő program harmadik szakaszának költségvetési terve, 1940-1946 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 Kelenföldi 50 000 50 000 20 000-Soroksári úti 50 000 50 000 50 000 65 000-Zuglói 50 000 50 000 80 000 85 000 85 000 100 000-Városmajori 15 000 15 000-A polgármester döntése alapján 15 000 15 000 15 000 15 000 15 000 Felszabaduló tétel 65 000 50 000 150 000 9. táblázat. A két templom építése egészen 1943-ig igénybe vette (volna) a rendelkezésre álló összeget, újabb építés indítása csak 1944-re volt várható. A restaurálásra és felújításra jóval nagyobb összeget, mintegy 500 000 pengőt szántak (Mátyás-, Szent Anna-, erzsébetvárosi és belvárosi templom, Bazilika, Golgota téri kálváriakápolna) az elkövetkezendő évekre is. Homonnay Tivadar, az angyalföldi templomépítő-bizottság elnöke Hauser 1930.176. p. A fővárosi zárszámadások 1944-ig igazolják, hogy a főváros valóban évente 165 000 pengőt költött a kegyúri templomok építésére. 531 Bódy 1938. 529. p. 532 Szabó László, a Soroksári úti templom 1942-1969 közötti plébánosának visszaemlékezése. FHGY Szabó László visszaemlékezései. 533 Az alapforrás: PrL Helyn 1024/1941. 221
