Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A gazdasági válság után
Rendelet az építészeti tervpályázatokról A m. kir. iparügyi miniszter 1936. évi 6732 sz. rendelete az építészeti tervpályázatok szabályzata (1908. évi 79049 K.M. sz.) egyes rendelkezéseinek módosításáról 1936. május 9-én jelent meg. A módosítás a pályadíjak összegét, a pályázat utáni megbízásokat, a bíráló bizottságot és az építésügy felettes hatóságát érintette, valamint definiálta a középület fogalmát (közpénzekből és közhasználatra épül, 150 000 pengő feletti építési költségű). Megjelent többek között: Budapesti Hírlap 56 (1936) május 14. 2. p. Helyesbítése: Budapesti Hírlap 56 (1936) május 15.4. p. Az 1928. évi elképzeléshez képest lényeges változás, hogy előrekerült a három belsőbb terület, (sőt Középső- Ferencváros az utolsó helyről előre került), ahol már rendelkezésre álltak a tervek, ezáltal a két pesti külterület (Külső-Soroksári út és Külső-Kőbánya) hátrébb csúszott. A másik fontos változás Dél-Buda előretörése: Lágymányos és az önerőből már korábban templomot emelő Külső-Kelenföld is a lista közepére került. Fejlődésének köszönhetően a budai oldal erőteljesebben belekerült a kegyúri fejlesztésekbe. Az 1920-1940 közötti időszakban egyébként a XI. kerület mellett a XIV. kerület lakosságszáma növekedett a legdinamikusabban. Mindkettőben 40 000-45 000 fővel a duplájára emelkedett a lakók száma, Zugló mégis lemaradt a tervezett templomépítések sorában. A helynök szükségesnek tartotta a rókusi plébániatemplom építését és a rákosfalvi meglévő templom bővítését is. A városmajori templom üvegablakainak befejezéséhez is szükség volt a főváros támogatására, valamint a főváros tervei között szerepelt egy, a környékbéli híveket is ellátó kápolna létesítése a Farkasréti temetőben. Az első három helyen álló templomra az 1928-ban induló templomépítési program kezdetén már készültek tervek. A herminamezei és a kelenföldi ciszterci templom terveit az egyházközség tagja (elnöke) készítette díjmentesen. A három templom közül elsőként a középső-ferencvárosi építését még 1930-1931 körül, a lőportárdűlőivel párhuzamosan tervezték. A két templomnál hasonlóságok mutatkoztak. 1930 tavaszára mindkettő tervei elkészültek, azonban a Haller téren (Haller utca-Mester utca sarka) és a Lehel téren is piac állt, amelyek kiköltöztetése igen lassan haladt. Az előbb felszabaduló Lehel téren 1931 augusztusában megkezdődött az építkezés. A Haller téren azonban a piac kitelepítésének elhúzódása és az időközben bekövetkező válságos pénzügyi helyzet miatt az építkezés csak 1935 tavaszán indulhatott. A herminamezei és a kelenföldi ciszterci templom eredeti tervei - a szerényebb anyagi lehetőségekhez igazodva - módosultak. 1936 februárjában a főváros pénzügyi bizottsága nagy viták közepette tárgyalta a két templom építésének ügyét, majd levették a napirendről - ahogy ezt a kormánypárti Pesti Napló tudósításából ismerjük. A kormánypárt (Zsitvay Tibor) indoklása szerint az ügy nem volt kellően előkészítve. Az „előkészítetlenség” mögött a kormánypárt, az ellenzék és a szakma által felvetett ellenérdekek álltak. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet hiányolta a tervpályázat kiírását, és kifogásolta a tervezői összeférhetetlenséget, vagyis tervezhet-e Petrovácz mint törvényhatósági bizottsági tag. Az év első rendes közgyűlésén, 1936. február 26-án a törvényhatósági bizottság mégsem tárgyalta az ügyet. Egy hónappal később, amikor újra napirendre került, már hangsúlyozták, hogy a két templomnál a meglévő tervek módosításáról van szó, de a továbbiakban a tervek beszerzése „természetesen” tervpályázat útján fog történni. (Ez nem így volt!) A második rendes közgyűlésen, április 1-én végül megszavazták a két templom építését.444 Áprilisban folytatódtak a viták a főváros pénzügyi bizottságában. A szociáldemokraták (Peyer Károly) és a kormánypárt (Zsitvay Tibor) nem látták szükségesnek, hogy sok templom épüljön, főleg a kevésbé lakott területeken: „Templomok épültek ugyanis olyan helyeken is, ahol még házak sincsenek. [...] A külső-Kerepesi-út környékén még ház sincsen, de szabadon áll egy templom, az Üllői-úton is ugyanaz a helyzet.” Inkább szükséglakásokat kellett volna építeni. Wolff Károly válaszában kifejtette, hogy a hívők igénylik a templomot, és ezért vállalják a költségek harmadát: a „templomot épen olyan szükségesnek tartom, mint a kórházat. Egyformán szükség van mindakettőre. [...] templomot is csak ott építenek, ahol ehhez a hívők áldozatkészsége is hozzájárul. Sőt a polgármester úr újabban olyan gyakorlatot léptetett életbe, amely szerint az építkezési költségek egyharmadát kell összegyűjteni a hívők pénzéből.” Felekezettől függetlenül „a lelkiszükséglet kielégítése az állami élet legbiztosabb alapja. [...] Sokkal biztosabbnak tartom ezt, mint a fegyveres hatalmat, a rendőrséget és a csendőrséget.” Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy „katolikus templomot csak katolikus, evangélikus templomot csak evangélikus, zsidó templomot zsidó tervezzen és építsen”445 A vita másik tárgya az volt, hogy ki kell-e írni nyilvános tervpályázatot. Az érvényben lévő vonatkozó rendelet nem tette kötelezővé pályázat kiírását. A közgyűlésben az ellenzék a nyilvános tervpályázat mellett foglalt állást. 1935-ben, amikor a főváros területet engedett át a Lipót-Terézvárosi Református Egyházközség részére, kikötötte, hogy a templom építéséhez tervpályázatot kell kiírni. Először nyilvános pályázatot szeretett volna, majd ezt zártkörűre módosította.446 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, melynek elnöke Wälder Gyula volt, szót emelt az ellen, hogy a templomok egy részét ugyanazok (Petrovácz Gyula, Fábián Gáspár) tervezik, 444 Előterjesztés. Fővárosi Közlöny 47 (1936) 8. sz. február 21. 180-181. p; 15. sz. március 27. 476-477. p. A herminamezei templomhoz az egyház 100 000 pengőt gyűjtött. A ciszterci templom 450 000 pengős költségéhez a rend 100 000 pengőt, a hívek 80 000 pengőt adtak. A határozat elfogadása: IV. 1403.a 163 és 164/1936 kgy. sz. A Pesti Napló tudósításainak szinte mindegyike támadja Petrovácz Gyulát. Szendy polgármester hozzálát a városrendészeti kérdések megoldásához. Pesti Napló 87 (1936) február 19. 2. p; Építhet-e egy Wolff-párti bizottsági tag a fővárosnak templomot? Pesti Napló 87 (1936) február 21. 11. p; A főváros pénzügyi bizottsága levette a napirendről Petrovácz templomépítési tervét. Pesti Napló 87 (1936) február 22. 8. p; Paizs Ödön: Mégis Petrovácz tervei szerint építik meg a herminamezői plébániatemplomot. Pesti Napló 87 (1936) március 29. 10. p. 445 Fővárosi Közlöny 47 (1936) 21. sz. április 28. 646-649. p. Az idézetetek is innen származnak. A pénzügyi bizottság ülésén részt vettek a különböző pártok, a kormánypárti Zsitvay Tibor, Peyer Károly, Müller Antal, Wolff Károly és Szendy Károly. 446 Fővárosi Közlöny 46 (1935) 66. sz. november 26. 1878. p, 69. sz. december 10. 1926. p. 180
