Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A gazdasági válság után
A FŐVÁROSI TEMPLOMÉPÍTŐ PROGRAM MÁSODIK SZAKASZA, 1935-1938 A GAZDASÁGI VÁLSÁG UTÁN___________ A főváros 1928-ban elindított nagyszabású templomépítési programja a gazdasági válság következtében vesztett a lendületéből. 1931-ben már csak a Lehel téri templom régóta húzódó felépítését vállalta a kegyúr. A válság lecsengésével, 1934-ben Petrovácz Gyula azt javasolta, hogy az 1913. évi közgyűlési határozat értelmében a költségvetésben továbbra is szerepeljen a kegyúri templomok építésére szánt évi 150 000 aranykoronának megfelelő 174 000 pengő, és folytatódjon a templomépítési program. 1935-ben Petrovácz indítványára, Wolff Károly támogatásával vissza is került a fővárosi költségvetésbe a kegyúri templomépítésre szánt évi 300 000 pengős előirányzat.441 Ez magában foglalta a protestáns építkezések támogatását is (165 000 pengő illette a római katolikus egyházat, 90 000 a reformátusokat és 45 000 az evangélikusokat), ami a budapesti helynök mély felháborodását váltotta ki. A belügyminiszter véleményezése után 165 000 pengő maradt a kegyúri kiadásoknál, 135 000 pengő pedig átkerült a felekezeti segélyekhez.442 Ez a gyakorlat 1944-ig fennállt. A megfelelő templommal nem rendelkező egyházközségek igyekeztek érvényesíteni az érdekeiket.443 Herminamező a hercegprímáshoz fordult, hogy elsőként az ő templomuk épüljön meg, hiszen az előzetes program szerint 1932-ben már sorra kerültek volna. A lágymányosi egyházközség is jelentkezett. A hercegprímás azonban bizonytalannak látta a templomalap rendszeres biztosítását. Ügy vélte, hogy a fővárossal mindenképp egyeztetni kell az új építési sorrendet a hívők száma, a meglévő templomok nagysága és az egyházközség rendelkezésre álló pénze alapján. Első helyen mindenképp Középső-Ferencvárost javasolta a hívők nagy száma miatt. A három és fél évvel korábban számukra előirányzott összeget a főváros időközben másra költötte, az egyházközség által vásárolt építőanyagot pedig széthordták. A budapesti érseki helynök, Mészáros János az alábbi építési sorrendet támogatta (az alábbi megjegyzésekkel) a hercegprímásnak írt 1935. január 11-i feljegyzésében: 1. Középső-Ferencváros 2. Herminamező (gyorsan kiépülő városrész) 3. Kelenföldön a ciszterciek (a főváros egyik legkatolikusabb vidéke, nagyobb anyagiak, a zirci apát is támogatja) 4. Külső-Soroksári út (szegény egyházközség, mégis összegyűjtött 40 000 pengőt) 5. Lágymányos (Szent Adalbert-egyházközség) 6. Külső-Kőbánya 7. Külső-Kelenföld (Szent Gellért-egyházközség) 8. Belső-Józsefváros 9. Óbuda, Szentendrei út (Kövi Mária helyi lelkészség; túl nagy az óbudai plébánia, meg kell osztani, ezért önálló lelkészséget vagy plébániát kell szervezni) 10. Zugló 11. Felső-Krisztinaváros (kultúrháznak épült, primitív, 600 fős temploma van) 12. Rómaifürdő (villaépületben működik, 100 fő befogadására alkalmas) 441 Töttössy 1940; Petrovácz javaslata. Fővárosi Közlöny 45 (1934) 58. sz. november 24. melléklete, 28. p. 442 A polgármester előterjesztése az 1935. évi költségvetés módosításáról a belügyminiszter leirata alapján, majd a 169/1935 kgy. sz. határozat a módosított költségvetésről. Fővárosi Közlöny 46 (1935) 20. sz. április 9.1. sz. melléklet, 3, 6. p. 443 A templomépítési sorrendre vonatkozó legfontosabb iratanyag az 1929-től 1943-ig terjedő időszakból: PrL Egyk 4556/1943. Az ettől eltérő forrásokat külön megjelölöm. A bal oldalon: A ferences Mária Misszionárius nővérek templomának modern kapuzata, 1936, Lechner Jenő BFLXV.17.f401/122-3 179
