Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
A plébániák rendezése a háború után (1918-1923)
Mészáros János hangsúlyozta, hogy az intézkedés nem érinti a főváros kegyúri jogait és kötelességeit.13 Az egyházközségi szervezkedés célja elsősorban a katolikus öntudat és összetartás erősítése, ezen keresztül pedig a főváros politikai életére való befolyás növelése volt, amiben a katolikus választópolgároknak, illetve a megfelelő összetételű törvényhatósági bizottságnak juthat szerep. így a legfontosabb kegyúri jog, a plébánosok megválasztása a katolikus bizottsági tagok kezébe kerülhet. A leirat szerint az egyházközségek igen fontos feladata templomuk megépítése, amiben anyagilag is részt kell venniük. Az egyházközségek létrehozásának első lépése a hívek összeírása volt (az egyházi hatóság ezzel intézményesítette a hívek anyagi segítségét). Az érsek Mészárost fővárosi érseki biztosnak nevezte ki, és megbízta a teljes ügy lebonyolításával. A fővárosi egyházközségek megszervezése egy évig tartott. Az elsők még 1918 végén, az őszirózsás forradalom után jöttek létre, majd 1919 tavaszán-nyarán, a Tanácsköztársaság idején és után sorra alakultak az egyházközségek. A Tanácsköztársaság alatt a főváros kegyurasága szünetelt, ekkor az egyház egyedül lépett. A főegyházmegyei hatóság az új egyházközségeken kívül nyolc új plébániát alapított Budapesten: Angyalföldön, Herminamezőn, a Thököly úton, a Városligetben (Regnum Marianum), Zuglóban, Rákosfalván, a Tisztviselőtelepen és az óbudai plébánia legtávolabbi részén (Rómaifürdőn). A tervek között két további plébánia létrehozása szerepelt.14 A főváros kegyurasága, kegyúri jogok és kötelességek A Katolikus Lexikon meghatározása szerint a kegyuraság, kegyúri jog bizonyos személyeknek vagy személyek csoportjainak az egyházi hatóság által adott kiváltsága, mely főként valamely egyházi hivatal viselője kijelölésében való részvételre vonatkozik. A templom karbantartásának, illetve felújításának kötelezettségével, valamint más terhekkel járhat.15 A főváros kegyurasága a Pest és Buda szabad királyi városoknak adományozott privilégiumokkal keletkezett. IV. Béla király kiváltságlevelében Buda és Pest városának plébánosválasztási jogot adományozott. A középkori gyakorlat szerint a városi tanács a polgárság beleegyezésével választotta a plébánosokat, majd ezt felterjesztette az érsek elé jóváhagyásra. 1703-ban Buda és Pest a Lipót császár által adományozott kiváltságlevélben visszakapta a török időkben elvesztett szabad királyi városi jogállását és ennek részeként a kegyúri jogot. A kegyúr hármas kötelessége a javadalomjuttatás (dós), a telekadományozás (fundus) és a templomépítés (aedificatio) volt. 1848-tól a kegyúri jog a közgyűlésre szállt, amely 1861-től (1868-tól az egyházi főhatóság által kiírt) pályázat alapján választotta a plébánost. 1873-tól a törvényhatósági bizottság gyakorolta a kegyúri jogokat. Az 1917-ben kiadott Egyházi Törvénykönyv kimondta, hogy a város az egyházi hatóság által javasolt három személyközül választhat plébánost.161921-ben a főváros 26 főből álló kegyúri bizottságot hozott létre a kegyurasággal kapcsolatos kérdések megvitatására. Ugyanettől az évtől a plébánosok választásának jogát (a kegyúri kijelölési jogot) csak a törvényhatósági bizottság katolikus tagjai gyakorolhatták. 17A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. te. ezt a jogot tovább szűkítette, nem a törvényhatósági bizottságot, hanem csak a kegyúri bizottságot illette meg.18 A kegyúri jog egyéb, tiszteletbeli előjogokat is jelentett (elsőbbség a körmeneteken és előkelő hely a templomban). A kegyúr kötelessége volt a javadalmak felügyelete és a kegyúri épületek karbantartása. Az új plébániatemplomok és egyházi karitatív célú épületek emeléséhez a főváros telket és pénzbeli támogatást adott. A két világháború között a kegyúri ügyekkel a közjogi (1925-ig a XI., 1926-tól a IV) ügyosztály foglalkozott, kivéve az 1932-1939 közötti időszakot, amikor átkerültek a polgármesteri (I.) ügyosztályhoz. A fővárosi kegyuraság a Tanácsköztársaság idején megszűnt, így az akkor szervezett nyolc új plébánia nem tartozott alá. 1920-ban a hercegprímás (érsek) kérte a fővárost, hogy ismerje el a nyolc új plébániát a kegyúri jogokkal és kötelességekkel együtt, és fogadja el a két újonnan létesítendő (városmajori és kelenföldi) plébánia felállítását. 13 4103. sz. prímási leirat, 1918. november 30. Gergely 1999. 100-104. P-14 Budapesti általános érseki helytartói átirat a székesfővárosi tanács részére: 1579/1919 (1919. augusztus 2.), 258/1920 (1920. augusztus 20.) Fővárosi Közlöny 33 (1922) 53. sz. december 1. 1. melléklet. 15 Katolikus Lexikon, 'Kegyuraság' szócikk; Budó Jusztin a városi kegyuraság történetére vonatkozó adatgyűjtése. BFL XIV.190. 16 CIC 1917. 1452. §. 17 „Kimondja egyúttal a közgyűlés, hogy a székesfőváros kegyuraságához tartozó egyházi javadalmak betöltésénél a kegyúri kijelölési jog a jövőben kizárólag olyképen gyakoroltassék, hogy a javadalmas megválasztásakor megtartandó titkos szavazásban a törvényhatósági bizottságnak csak katholikus vallású tagjai vehetnek részt.” Baranski Gyula törvényhatósági bizottsági tag indítványa alapján. BFL IV.1403.a 374/1920 kgy. sz; 163/1921 kgy. sz. 18 „A székesfőváros kegyúri jogkörében a bemutatás jogát hat évre szóló megbízatással alakított külön bizottság gyakorolja. Ez a bizottság az elnökön kívül 31 tagból áll, akiket a törvényhatósági bizottság római katholikus tagjai titkos szavazással választanak meg a törvényhatósági bizottság római katholikus vallású tagjai közül. Tagja ennek a bizottságnak a polgármester is. A bizottság elnöke a főpolgármester; ha azonban a főpolgármester nem volna római katholikus vallású, akkor a polgármester, illetőleg az alpolgármesterek közül sorrendben az, aki római katholikus vallású.” 1930. évi XVIII. te. 33.§ 6. bek: (6). Mészáros János (1873-1947) pap, kanonok. Gr. Zichy Géza gyermeke, majd 1903-1916 között Albrecht főherceg nevelője volt. 1916-tól várplébános Budán, 1917-ben pápai prelátus, 1919-1940 között a budapesti érseki helynökség vezetője. A kép forrása: Hauser 1930.17. p. Bangha Béla (1880-1940) jezsuita, politikus, hitszónok, szerkesztő, író. 1909-ben szentelték pappá. 1912-ben megalapította és 1923-ig szerkesztette a Magyar Kultúra című folyóiratot. 1917-ben létrehozta a Központi Sajtóvállalatot. A Mária tiszteletét ápoló Mária-kongregációk szervezésében fontos részt vállalt. Az Actio Catholica egyik alelnöke. A Katolikus Lexikon főszerkesztője. Az Eucharisztikus Világkongresszus egyik főszervezője. A kép forrása: Pesti Hírlap Képes Vasárnap 62 (1940) 18.sz.4.p. 17
