Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Az I. világháború előtt
Bárczy István polgármestersége idején (1906-1917) lakás-, iskola- és közüzemi építési program indult kölcsönökből, a fővárosi kézbe kerülő közüzemek (víz, gáz, közlekedés stb.) pedig végre bevételhez juttatták a várost. A programok végrehajtását követően, az 1910-es évek elejétől a főváros az egyházi ügyekkel is foglalkozni kezdett. Már 1908-ban felmerült, hogy a későbbiekben újabb egyházi építkezésekre kell sort keríteni, sőt a tanács programtervezetében négy templom építését tűzte ki célul: Kiszuglóban, a VIII. kerületben, a Tisztviselőtelepen és Zugligeten. A tervezet a kiszuglói építkezést tartotta a legfontosabbnak. Zugló és a Tisztviselőtelep lakossága már a századforduló környékén kérvényezte a fővárosnál templom építését. A tisztviselőtelepi templom a háború után az elsők között kezdett épülni, ráadásul kiemelten támogatott, nagyszabású emléktemplom formájában. A tanács a következőként Józsefvárost jelölte meg. Ehhez a plébániához tartozott a fővárosban a legtöbb hívő. Zugliget a kápolnával már rendelkező Svábhegy mellett a legnépszerűbb budai kirándulóhelynek számított ebben az időben. A 19. század végén felpezsdülő élet (iskola létesült, helyi egyesület jött létre) eredményezhette a főváros ilyen irányú intencióját: a tanácsi előterjesztés szerint Zugliget „nagyszámú lakossága, főképpen pedig a környéken keletkezett több tisztviselőtelepen lakó intelligens közönség érdekében egy új leányiskola és templom építése elkerülhetetlennek mutatkozik”, ezért támogatta a kegyúri templom mellett az Angolkisasszonyok zugligeti internátus, rendház és templom építésére irányuló kérését is.7 A következő évben azonban a főváros úgy határozott, hogy kegyúri templom építése helyett Zuglóban és Zugligetben is rendi templomok emelését támogatja: a Thököly út belső részén (ha nem is Kiszuglóban) a domonkos rend, Zugligetben pedig az Angolkisasszonyok jóvoltából épült templom és rendház a háború alatt.8 A főváros 1912-től igyekezett bevonni a szerzetesrendeket a pasztorálásba. Elsőként a ciszterci, majd a bencés és domonkos renddel működött együtt, hogy a kelenföldi és a már említett zuglói városrész lelki ellátása megoldódjon. 1912-ben a fiatal építészek számára hirdetendő fővárosi Ferenc József koronázási jubileumi díj egyik pályázati témája a kelenföldi, a zuglói vagy a tisztviselőtelepi templom tervezése lett volna, ha sor került volna a pályázatra.9 1913-ban a főváros templomépítési alapot létesített évi 150 000 korona előirányzattal, mely határozat az 1930-as évek közepéig érvényben volt.10 Pár évvel később a főváros még tovább lépett, megbízta Fieber Henriket, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyházművészeti előadóját, a század eleji egyházművészeti reformtörekvések legfontosabb alakját a katolikus kegyúri templomok művészeti szakfelügyeletével.11 Az 1910-es évek elején az egyházon belül is jelentős változás történt. 1912-ben lemondott Vaszary Kolos esztergomi érsek. A következő évben a 60 esztendős Csernoch János került az esztergomi érseki székbe, mely 1707 óta egyben a világi hercegprímási ranggal is járt. A főegyházmegye élén első feladatai között szerepelt az egyház fővárosi működésének megerősítése. Növelni kívánta a lelkészkedő papok számát, új templomok építését tervezte, és szükségesnek látta a nagy területű plébániák felosztását. Felkarolta az ifjúság katolikus nevelését, három katolikus leánygimnáziumot létesített, a tanoncok hitoktatásába, nevelésébe pedig bevonta a szaléziakat és a kalazantinusokat. A hitoktatók számára papi otthonokat létesített. A háború azonban megakadályozta a helyi közösségek, a főváros és az érsek által kezdeményezett pozitív lépések folytatását. Csernoch János (1852-1927) igen széles látókörű egyházi emberként részt vett a politikai és tudományos életben is. Az Országos Keresztényszocialista Párt képviselője, később a Szent István Akadémia tagja volt. Közvetlenül halála előtt bíborosi rangra emelkedett. Katolikus Lexikon, 'Csernoch János' szócikk. A kép forrása: Hauser 1930.11. p. Az I. világháború előtti plébániák és plébániatemplomok Plébánia megnevezése Plébánia keletkezése Templom építése Belvárosi (8) 1686 után* Budavári fő (1) 1686 után* Felsővízivárosi (volt Szentpéteri) (4) 1687* 1740-1761 Óbudai (7) 1698* 1744-1749 Tabáni(2) 1707* 1728-1736 Újlaki (6) 1707* 1745-1750 Országúti (szerzetesi) (5) 1729 1753-1770 Terézvárosi (9) 1777 1801-1809 Józsefvárosi, majd Külsőjózsefvárosi (10) 1777 1797-1798 M. Kir. Udvari 1785 Alsóvízivárosi (szerzetesi) (3) 1787 1697-1716 Lipótvárosi (12) 1817 1851-1905 Krisztinavárosi (13) 1821 1795-1797 Ferencvárosi, majd Belsőferencvárosi (11) 1822 1867-1779 Szent Rókus 1822, 1924 1710 Erzsébetvárosi 1881 1893-1901 Kőbányai 1881 1894-1900 7 A tanácsi pénzügyi és gazdasági ügyosztály előterjesztése a székesfőváros beruházó szükségletének födözésére fölveendő kölcsön tárgyában. Fővárosi Közlöny 20 (1909) 40. sz. május 18. melléklet 5-6. p. 8 BFL IV.1403.a 2000/1909 és 2001/1909 kgy. sz. határozat. A zugligeti angolkisasszonyoknak évi 50 000, a domonkosoknak pedig évi 25 000 forint támogatást szavazott meg tíz év időtartamra, amelyet valóban hosszú ideig biztosított is. Fővárosi Közlöny 24 (1913) 16. sz. 549-550. p, 24. sz. 834-835. p. 9 Nagy [1963.] 10 BFL IV.1403.a 614/1913 kgy. sz. határozat. 11 „beszerzéseknél, munkáknál, valamint az ajándékozások eseteiben előzetesen hallgassák meg az egyházmüvészeti szakértőt.” Fővárosi Közlöny 28 (1917) 12. sz. március 2. 375. p. 1. táblázat. kurzív: nem kegyúri templom *: középkori eredetű zárójeles szám: ld. térkép, 10. p. Az adatok forrása: Esztergomi sematizmus, 1982. 13
