Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között (Budapest, 2021)
Változások az egyházi építészetben 1928 után
A templom építés közben, 1932 FSZEK Budapest Gyűjtemény 020622 Tervezés Az egyházközség Möller István műegyetemi tanárt bízta meg a tervezéssel. Az építési program szerint az Árpád-házi szentek tiszteletére, egyúttal az Árpád-kori Nagy-Magyarország emlékére, a zsámbéki templom mintájára kellett a terveket elkészíteni.308 Eszmeileg ezen a ponton kapcsolódhatott a templom a revízió gondolatához. A tervek és a költségvetés 1930 elejére elkészültek, Möller vállalkozói ajánlatokat kért be, többek között ifj. Paulheim Ferenctől is, aki 505 000 pengős ajánlatot tett.309 Az egyház ragaszkodott hozzá, hogy a vállalkozó római katolikus legyen. A hercegprímási hozzájárulás után Möller május 3-án kért építési engedélyt a fővárostól. Egyben bejelentette, hogy rendelkezik a szükséges költség egyharmadával, 250 000 pengővel. A templomépítő bizottság tagjai közé ajánlotta többek között dr. Homonnay Tivadar, Tabódy Tibor és Repold Károly törvényhatósági bizottsági tagokat. Az építkezést legkésőbb június második felében szerette volna elkezdeni a meleg idő miatt, ezért sürgette a piac területének felszabadítását. Júniusban Szendy Károly (IV közjogi ügyosztály) a következőket írta: „A Ferdinánd-tér a főváros egyik legforgalmasabb és legexponáltabb helye lévén, az a vélemény alakult ki, hogy ott csakis minden tekintetben monumentális és reprezentálásra is alkalmas templom építhető. A plébánia védőszentjére, Árpádházi Boldog Margitra való tekintettel pedig kívánatosnak látszott valamely árpádkori emléknek a megtestesítése. így esett az illetékesek választása a zsámbéki árpádkori templomnak a helyi viszonyokhoz mért követelményekhez alkalmazkodóan leendő megépítésére?'0 A tanács júliusban elfogadta a „kivitelre is alkalmas” terveket. A 765 000 pengős költségvetés magában foglalta a gépészetet és a 6,8%-os tervezői tiszteletdíjat, de nem tartalmazta a berendezés költségeit. Egyharmadát az egyházközség biztosította gyűjtésből, hercegprímási és kultuszminiszteri támogatásból, illetve kölcsönből. A főváros az 1930. évre plébániatemplomok építésére előirányzott 600 000 pengőből a Regnum Marianumnak adott 350 000-et, így abban az évben 250 000-et tudott biztosítani (a maradék 250 000 pengőt a következő évben plébániatemplomok építésére szánt 600 000 pengőből biztosította). A belügyminiszteri jóváhagyás után 1931 januárjában megszületett a vonatkozó polgármesteri határozat. A belügyminiszter elfogadta az egyház igényét, hogy a kivitelező római katolikus legyen, de ragaszkodott a nyilvános versenytárgyaláshoz. Az ehhez előírt munkaprogram szerint a munkát 1931 áprilisától 1932 júniusáig kellett elvégezni. 1931 tavaszára az egyházközség megkapta a telket, a III. ügyosztály azonban az építési engedélyt csak bizonyos módosításokkal adta meg (alapok kiszélesítése, főbejárat osztópillérének elhagyása a távozás megkönnyítésére, kifelé nyíló kapu). Vagyis alapvetően statikai és tűzbiztonsági észrevételeik voltak, amelyeket azonban az idős mester építészeti szempontból nem akart elfogadni. „Sérelmes reánk nézve a második pontban előírt azon rész, mely követeli, hogy [...] az osztópillér [...] elhagyandó [...] ezen stílusban épült templomoknál, a széles főkapunál általában osztó pillért alkalmaznak, úgy hogy ez az osztó pillér stílus követelménynek tekintendő. A kifelé nyíló kapuk rontják az architektúrát és nem célszerűek, mert a kinyitásnál a hívek az elő lépcsőkön igen könnyen lebukhatnak...”3" 308 Megépítették az Árpádházi Boldog Margit templomát. Vállalkozók Lapja 54 (1933) 85-86. sz. 4. p. 309 A tervek lelőhelye: BFL XV.17.d.328 KT T43. 310 A IV. ügyosztály (Szendy) 1930. június 21-i javaslata a törvényhatósági tanács részére. Az építési engedélyhez kapcsolódó iratokat a különcsomó tartalmazza: BFL IV.1409.C 2864/1931-1. kcs. 311 Építési engedélyezéshez kapcsolódó iratok, berendezés, részletes költségvetés-elszámolás: BFL 1V.1409.C 2864/1931-1. kcs; Fővárosi Közlöny 42 (1931) 6. sz. január 30. 94. p; 24. sz. április 21. 383. p. Alaprajza a románkori háromhajós két homlokzati tornyos megoldást idézi. A három hajót azonban már vasbeton szerkezetű oszlopok választják el, 1931 BFL XV.17.d.328 KT T43/14 127
