Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)
Fabó Beáta: A városliget szerkezeti változásai
AZ ELSŐ PESTI LÁNCHÍD A városligeti kisszigetet az 1800-as évek közepén fahíd kapcsolta a szárazföldhöz. 1825 szeptemberére a híd állapota leromlott. Bár Kardetter Tamás ácsmester ajánlatot tett a javítására, a ligeti felügyelő egy új híd felállítását kezdeményezte. A korábbi fa- és kőhidak mellett bécsi újításként ekkor jelent meg a drótkötelekre erősített függőhíd. Fritz Antal bécsi szitakötőmester, sodronyrácskötő 1825. október 25-én tett ajánlatot egy lánchíd elkészítésére. Referenciaként mellékelte a pozsonyi Pálffy-kertben az év augusztusában átadott híd rajzát. Javaslatát Degen Jakab városi mérnök és Pollack Mihály építőmester véleményezte. Mivel egy kőhíd az iszapos talaj miatt nagyon drága lett volna, a szakértők pártolták a függőhíd felállítását. Fritz terve a nádori engedélyt követő három hónap alatt valósult meg. 1826. augusztus 9-én adták át a gyalogosforgalomnak Pest első lánchídját, amely a sziget és a déli tópart közti összeköttetést biztosította. A négy fonott dróthuzalból álló kábelt a hídfőkön elhelyezett másfél méter magas öntöttvas oszlopok tartották. A 22,8 m hosszú híd két oldalán lévő merevítő síneket keresztgerendák támasztották alá, erre fapadlós járda került. A közel két méter széles híd korlátja dróthálóból készült, és egy méter magasságig ért. A szigetet a híd anyagáról hamarosan Drót-szigetként emlegették, majd Széchenyi István halálát követően, 1861-től neve Széchenyi-szigetre változott. Az egykor modernnek számító lánchíd az évtizedek során egyre alkalmatlanabb lett, hajdani szépsége is megkopott. 1862 tavaszán szükségessé vált megerősítése vagy átépítése. Június elején Pest város tanácsa elfogadta Lotz Ármin ácsmester új hídtervét. A híd november végére el is készült. Az 1863. május 14-én rendezett népünnepély közönsége azonban nem rendeltetésszerűen használta az átkelőt, amely a túlterhelés miatt megsüllyedt. Több mint 300 ember támaszkodott órákon át a híd egyik oldalára. Ezután a hidat vaskapcsokkal és keresztkötő gerendákkal megerősítették. A tapasztalatokon okulva meghagyták a mezei kapitányságnak, ügyeljen rá, hogy a hidat csak átkelésre és ne nézőhelynek használják. 1874-ben azonban ez a híd is életveszélyessé vált. Az új hidat 1882 októberében adták át. Anton Fritz terve a kisszigetre, 1825. BFL XV.17.b.312. SzB 3771 /a Hídvégi Violetta A városligeti dróthíd Hofbauer János metszetén, 1827-1829. BFL XV.19.d. 13/322
