Brunner Attila - Perczel Olivér (szerk.): A Liget egykor (Budapest, 2021)

Mautner Zoltán: Szórakoztatás és ismeretterjesztés a székesfővárosi Állat- és Növénykertben 1912-1950

Szórakoztatás és ismeretterjesztés a Székesfővárosi Állat- és 'Növénykertben 1912—1950

san lebontott és áthelyezett a tóparthoz közel, ezúttal már minden oldalról nyitott formában.91 Márkus Jenő, az állatkertért felelős ügyosztályvezető Wischendorff Henrik operaházi karnagy segítségével az állatkert számára a Filharmóniai Társaság tagjaiból külön szimfonikus zenekart szervezett, amelyet a következő évben állandósítottak.92 A naponta játszó zenekar bizonyos napokon akár 55-60 fővel is fellépett. A legnevesebb karnagyokat, operaénekeseket, énekkarokat, dalosköröket hívták meg, sőt időnként külföldi fellépőkkel tették változatossá a programot, azonban ilyenkor az esti belépők árai magasabbak voltak. A zenekart és a zenei programot az állatkert plakátokon, falragaszokon és a napilapokban hirdette, és mivel a költségek minden évben előre fedezve voltak, így a nyereség mértéke sokáig csak az időjárás függvénye volt.93

Az állatkert újranyitása 1912 májusában várakozásokon felüli sikert hozott, és ez igaz volt az esti forgalomra is. A tömeges késő esti látogatottság miatt a főváros éjszakai tömegközlekedését is újra kellett szervezni.94 Az állatkert látogatottságának 18-20%-át az esti közönség tette ki a későbbiekben is, azonban ez csak a zenés estékre volt igaz, ami a szimfonikus zenekar vonzerejét mutatja. A bevételek növelése érdekében a zenepavilon elé 200 úgynevezett programszéket helyeztek el, amelyek használatáért külön kellett fizetni a távolság és az elhelyezkedés függvényében.95 Néhány év alatt olyan hírnévre tett szert az állatkerti zenekar, hogy jelentősebb külsős rendezvényekre is meghívták őket.96 A világháború alatt sem csökkent a népszerűségük, sőt a városvezetők jelentős szerepet tulajdonítottak a zenekar közhangulatot javító hatásának, valamint a jótékonyságból is kivették a részüket.97 Az állatkerti hangversenyek értékét sokáig az is növelte, hogy a nyári idényben az Operaház és a színházak is szünetet tar91 BFL IV.1407.b. XVI. 298/1913 (XVI. 109207/1914).

92 Az Állatkert zenekara. Budapesti Hírlap, 33 (1913. május 10.) 110. sz. 13. p; Jelentés. Magyar Zenészek Eapja, 10 (1913. március 15.) 6. sz. 2. p.

93 BFL rV.1407.b. XVI. 1455/1912 (XVI. 84787/1912). Az állatkerti zeneidény általában júniustól augusztusig tartott, de jó idő esetén szeptember első hetéig kitolták. Esetenként jutalomestélyeket is engedélyeztek a zenekarnak, amelyek bevétele a karnagyot és a zenészeket illette. BFL IV.1407.b. XVI. 1804/1912 (XVI. 95480/1912).

94 A Hűvös-gyerek, az igazgató ur nyaral. Népszava, 40 (1912. július 13.) 165. sz. 7. p.

95 BFL IV.1407.b. XVI. 423/1915 (XVI. 38295/1915).

96 Lechner Ödön halála. Budapesti Hírlap, 34 (1914. június 12.) 136. sz. 7. p; A katonanap. Pesti Hírlap, 36 (1914. augusztus 19.) 199. sz. 7. p.

97 BFL IV.1407.b. XVI. 244/1918 (51355/1918); BFL IV.1407.b. XVI. 882/1914 (XVI. 133503/1914); BFL IV.1407.b. XVI. 832/1916 (82530/1916).

98 M. kir. operaház. Pesti Hírlap, 51 (1915. október 15.) 287. sz. 11. p.

tottak, így csak egy-két helyen lehetett a fővárosban nagyszabású szimfonikus előadásokat hallgatni.98 Ráadásul az állatkert vezetősége törekedett arra, hogy ezen a téren lehetőleg egyeduralkodó legyen a Városligetben. Ellenzett minden olyan kezdeményezést vagy rendezvényt, amely olcsóbb vagy ingyenes szabadtéri esti zenei szolgáltatást nyújtott a kert közelében.99

A háború utáni első években továbbra is népszerű volt a zenekar, és a bevétel is szépen alakult, így a zenészek is mindig megkapták a nekik járó év végi jutalmat.100 Mivel a zenekar az Operaház tagjaiból állt, problémát jelentett, hogy a nyári idényt csak a zenei főszezon lezárulta után, júniusban lehetett megkezdeni.101 A probléma megoldása érdekében a főváros 1922 májusától 24 tagú kamarazenekart szerződtetett, ráadásként egy külföldi kötéltáncos csapat fellépéseivel igyekezett minél korábban elindítani a nyári idényt.102 1923-ban a május 1-től induló előszezonban a fővárosi tisztviselőkből frissen alakult zenekar játszott, amely a sikeren felbuzdulva az augusztus végéig, szeptember elejéig tartó főszezont is megpróbálta megszerezni magának. A fővárosnak is kapóra jött a konkurencia feltűnése, és jelentősen lealkudta a filharmonikusok bérét, akik végül mégis megtarthatták a főszezonra vonatkozó játszási jogukat.103 A következő évben az operaházi zenekar helyett már a fiatalnak számító Városi Színház zenekarával egyezett meg a főváros, amely Budapesti Szimfonikus Zenekar néven játszott az állatkerti főidényben, míg az előszezonban továbbra is a Fővárosi Tisztviselők Zenekara szerepelt.104 A következő évben azonban ismét a filharmonikusoké lett a nyári főszezon, de a túl magas jegyárak miatt a látogatottság lecsökkent, így veszteséggel zárt a zeneidény, ami a következő évben a rossz időjárás, illetve a margitszigeti szabadtéri koncertek konkurenciája miatt szintén megmaradt.105

99 Magyar Távirati Iroda Hírarchívuma 1920-1945. A Magyar Országos Tudósító hírei, 1929. január 22. 21. p; Fővárosi Közlöny, 40 (1929. december 10.) 93. sz. 2395. p.

100 BFL IV.1407.b. XVI. 128/1916 (BSZÁNK 23/2-1920); BFL IV.1407.b. XVI. 128/1916 (XVI. 118768/1921); BFL IV.1407.b. XVI. 535/1922 (XVI. 105420/1922).

101 Az állatkerti szimfonikus zenekar. Magyarország, 27 (1920. május 27.) 126. sz. 8. p; Az állatkerti hangversenyek. Pesti Napló, 71 (1920. június 13.) 142. sz. 5. p.

102 BFL IV.1407.b. XVI. 138/1922 (BSZÁNK 18/1-1922); Tavaszi látványosság az Állatkertben. 8 Órai Újság, 8 (1922. május 3.) 100. sz. 10. p.

103 A fővárosi tisztviselők zenekarának és a filharmonikusoknak harca az állatkerti hangversenyzésért. Az Est, 14 (1923. június 16.) 134. sz. 4. p.

104 A főváros tízezer koronás szubvenciója a Filharmóniai Társaságnak. AzEst, 15 (1924. május 27.) 102. sz. 13. p.

105 Nyolcvankét millió eddig az állatkerti hangversenyek deficitje. Az Est, 16 (1925. augusztus 1.) 171. szám. 5. p. Az 1927-es főszezon nyereséges volt, de ez sem tudta pótolni az előszezon veszteségét. BFL IV.1407.b. XVI. 241/1923 (BSZÁNK 485/1927).

143